A keddi magyar–német találkozó egyik érdekessége, hogy Pampuch Csaba, és ifj. Grózer György a 2000-es évek környékén egymás ellen léptek pályára, húsz évvel később pedig lányaik csapnak össze az U17-es Európa-bajnokság békéscsabai találkozóján. A korábbi háromszoros magyar bajnok Pampuch Csabával beszélgetett stábunk a Görögország ellen 3:2-re elveszített találkozót követően.
– Hogy tetszett a mérkőzés?
– Azt kaptam, amit vártam, biztos voltam benne, hogy nagy meccset játszunk a görögökkel, hiszen szombaton a románokat is öt szettre kényszerítettük. Nem úgy indult a találkozó, ahogy szerettem volna, de a játékosok kihozták belőle a legtöbbet.
– Ráadásul lányod, Gréta volt a csapat legjobbja, összesen 23 pontot szerzett. Milyen érzés apaként szurkolni neki egy Európa-bajnokságon?
– Hihetetlen, ráadásul két éve a nyíregyházi Eb-n Gréti még labdaszedőként a zászlót tartotta a himnusznál, most pedig már a csapat egyik fontos láncszeme tizenhárom és fél évesen.
– Milyen tanácsokkal szoktad ellátni a mérkőzések előtt?
– Élvezze a játékot, ne hajtsa le a fejét és menjen tovább! Szerencsére ezeket be is tartja és a játékán is meglátszik, nem beszélve a pontokról a szettek között és a mérkőzés végén.
– Kikéri a véleményedet egy-egy fontosabb találkozó előtt?
– Megvan a közös jelbeszédünk. Akár a minibajnokságban, akár az U15-ben játszott, tudtam neki segíteni.
– Kedden is nagy csata vár a mieinkre, hiszen azzal a Németországgal játszanak, amelyben pályára lép ifj. Grózer György lánya, Leana. Mit vársz attól a találkozótól?
– Izgalmas lesz, az biztos. Gyuri lányát nagyon jó játékosnak tartom, eddig szinte mindegyik mérkőzését láttam, és elég meggyőzően teljesít. Tudom, milyen vérmérsékletű és milyen testbeszéde van, de remélem, hogy felvesszük velük a kesztyűt és nagy csatára kényszerítjük őket. Az pedig külön pikantériája lesz a meccsnek, hogy Grózerék és Pampuchék nemcsak a lelátón, hanem a pályán is találkoznak.
– Jól tudom, hogy játszottál a fiatalabbik Grózer György ellen? Hiszen így igaz, hogy korábban az apukák csaptak össze, idén pedig a lányuk.
– Bizony, arra viszont már pontosan nem emlékszem, hogy akkor Gyuri melyik csapatban játszott, Dunaújvárosban vagy Kaposváron. Ellenben az apukájára már igen, az idősebbik Grózer Györgyre, aki ellen még a kazincbarcikai évei alatt találkoztam. Szóval mindkét Grózer ellen pályára léptem.