Koreában lett bajnok a magyar válogatott feladó-átlója, Pádár Krisztián, akit a bajnoki alapszakasz legjobb ütőjének és blokkolójának is megválasztottak. A Cheonan városát képviselő Hyunday Skywalkers a döntőben az Incheon Air Jumbos ellen diadalmaskodott, mindhárom mérkőzését megnyerve. Pádár Krisztián érdeklődésünkre azt is elmondta, hogy három nagyszerű szezon után távozik Koreából…
– Összességében mi kellett ahhoz, hogy sikerüljön a csúcsra érni? Egyéni elismerések már az előző idényben is voltak, most viszont a bajnokságot is sikerült megnyerni.
– Szerencsére az egyéni elismerésekből idén sem volt hiány, hiszen a legjobb nyitó és a legjobb blokkoló is én lettem az alapszakaszban. A pontok terén gyengébb volt a szezon, mint az előző kettő, mert most több olyan csapattársam volt, aki nagyobb részt vállaltak, így nekem kevesebb labda jutott, ami még mindig sokkal több, mint mondjuk az európai országokban.
– A döntőt három mérkőzésből tudtátok hozni. Mennyire volt ez sima, illetve játékban mennyire voltatok ti a legjobb csapat?
– Hogy mi voltunk-e a legjobbak, azt elég nehéz megmondani. Jó esélyünk volt a bajnoki cím megszerzésére, de a végén az egyik utolsó csapat nagyon komoly hajrába kezdett. Az esélytelenek nyugalmával, gyakorlatilag minden mindegy alapon játszva az utolsó két körben nyolcvan százalékos győzelmi mutatót tudtak felmutatni, ezzel megnehezítve a mi életünket is. Végül ezért csak az alapszakasz második helyén tudtunk végezni, annak ellenére, hogy ugyanannyi győzelmünk és vereségünk volt, mint az első helyezettnek.
Pádár Krisztián bajnoki címet jelentő győztes pontja ide kattintva tekinthető meg
– Saját pályafutásodban hová helyeznéd el ezt a mostani aranyérmet?
– Ez a legnagyobb siker, amit eddig elértem, mert nagyon sok munka volt benne. A külföldiek közül idén három olyan játékos is volt, aki vagy fizikálisan, vagy mentálisan nem bírták a megterheléseket, én pedig már a harmadik évet húztam le itt és ezért nagyon nagy dolog, hogy végül sikerült nyerni. Emellett nekünk volt a leghangosabb szurkolótáborunk is, akár hazai pályán, akár idegenben játszottunk, és ez még szebbé tette az egészet.
– Említetted, hogy nagyon kemény ez a bajnokság. Európában hová tudnád elhelyezni a koreaiak színvonalát?
– Sokat gondolkoztam már ezen. Ez azért összetett kérdés, mert voltak itt olyan játékosok, akik nem tudtak érvényesülni és elküldték őket. Ezek a játékosok az idei olasz bajnokságban viszont második-harmadik helyen zártak a pontlistán. Ezek alapján én a legjobb öt közé kategorizálnám, ha viszont egy európai csapat játéktudásához mérnénk akkor a franciához tudnám hasonlítani.
– Óriási hangulat veszi körbe ezeket a mérkőzéseket, valóságos sztárként kezelnek titeket, téged különösen. Mi kellene szerinted ahhoz, hogy Európában is körítés övezze a mérkőzéseket?
– A világban nagyon sokat tanulhatnának ettől a bajnokságtól marketing terén, illetve abból, ahogyan eseményt csinálnak a mérkőzésekből. A röplabdán kívül egyéb programok és ajándékok várnak a szurkolókra, akik sok mindenbe be vannak vonva. Minden csapatnak van saját pompom csapata is, akik sokszor népszerűbbek, mint maguk a játékosok. Persze a mérkőzések hangulata, izgalmai és színvonala is fontos, de ezeken kívül mindig kapnak pluszt a nézők.
– Vége lett a koreai bajnokságnak, de nem feltétlenül mondhatjuk el azt, hogy Pádár Krisztián számára is befejeződött az idény. Játszol-e még valahol, illetve a magyar válogatott Európa Liga-mérkőzésein láthatunk-e?
– Jelen pillanatban nem sok kedvem van bármilyen mozgással kapcsolatos tevékenységhez, így a nagy hajrá után. Most egyeztettem a csapattal a továbbiakról, ami életem egyik legkellemetlenebb beszélgetése volt. Ennél a csapatnál kaptam a legtöbb szeretetet és törődést a karrierem során, és mivel volt még egy opciós évem a klubnál, ők biztosra vették, hogy maradok. De mivel kaptam egy nagy lehetőséget, úgy éreztem, eljött itt az ideje, hogy tovább lépjek.
– Ez mit jelent pontosan?
– Erről még nem beszélhetek, mert ahová megyek, ott jelenleg még van egy olyan átló, akire nem biztos, hogy jó hatással lenne az, ha kiderülne, hogy a továbbiakban nem számolnak vele.
– Kontinenst mondhatsz?
– Ilyen messze nem leszek, mint idén…
A teljes beszélgetés itt hallgatható meg: