Folytatjuk múltidéző sorozatunkat, amelyben a 2026-ban kerek évfordulót ünneplő történelmi sikereinket idézzük fel. Nemrég ITT olvashatták az ötven évvel ezelőtti 1976-os montreali nyári olimpián negyedik helyen végző női röplabda-válogatott történetét legendánk, Torma Ágnes visszaemlékezésével. Most következzen egy emlékezetes, 45 éve megnyert Európa-bajnoki bronzérem históriája.
Az 1981-es női röplabda Európa-bajnokságot Bulgáriában rendezték szeptember 19. és 27. között. A 12 nemzet, köztük Magyarország két városban, Szófiában és Pernikben kezdte a csoportkört három négyfős csoportban, amelyekből a két első helyezett jutott tovább a hatos döntőbe.
A mieink a harmadik kvartettben a házigazdával, az NSZK-val és Törökországgal találkoztak Szófiában. A válogatott számára mindenképpen az éremszerzés volt a cél, ugyanis két évvel korábban Franciaországban éppen a bolgárok szerezték meg elölünk a bronzérmet.
A magyarok Törökország ellen kezdték meg szereplésüket, ráadásul lehengerlő teljesítménnyel. Dr. Kotsis Attiláné csapata összesen kilenc pontot engedélyezett az egész mérkőzésen ellenfelének és magabiztos 3:0-s sikerrel nyitott.
Ezt az NSZK elleni szintén szettveszteség – igaz, a második és a harmadik játszma jóval szorosabba volt – nélkül behúzták a második találkozót.
A csoportrangadón következett Bulgária, amely csapat akkoriban élte fénykorát, ráadásul a hazai közönség támogatásával a torna egyik nagy esélyese volt.
A magyar válogatott alaposan megnehezítette a bolgárok dolgát. Az első játszmát a hazaiak nyerték 15:13-ra, de a magyarok 15:6-tal egyenlítettek, majd a harmadik szettet is behúzták 15:13-ra. A bolgárok azonban fordítani tudtak. A negyedik játszmát 15:5-re, a döntőt 15:10-re nyerték, így végül 3:2-re győztek. A vereség ellenére a magyar válogatott bizonyította, hogy a torna legerősebb együtteseivel is felveszi a versenyt, ráadásul magabiztosan jutott be a hatos döntőbe, amelyet szintén a fővárosban rendeztek meg.
Ott sorrendben Csehszlovákiával, az NDK-val, a Szovjetunióval és Lengyelországgal játszottak a mieink. A csehszlovákok és a kelet-németek elleni két magabiztos siker (3:1 és 3:0) után következett a címvédő Szovjetunió és a dráma.
A kontinensviadalon akkoriban szinte egyeduralkodónak számító szovjetek – 1971 és 1979 között az összes Eb-t megnyerték – hozták az első szettet, azonban a magyarok egy 15:8-ra megnyert játszmával egyenlítettek. Ezt egy rendkívül szokatlan eredmény követte, ugyanis a szovjetek 15:0-ra nyerték meg a harmadik szettet. Magyar összeomlás helyett azonban a Dr. Bánhegyiné Radó Lucia csapatkapitány vezérletével a válogatott óriási összetartásról tett tanúbizonyságot, és 15:7-es sikerével ismét kiegyenlített. A döntő játszma végül 15:7-tel a Szovjetunióé lett, de ez a mérkőzés is megmutatta, hogy mekkora tartása volt a csapatnak.
A lengyelek ellen pedig jött a 3:1-es győzelem, így Magyarország Európa-bajnoki bronzérmet nyert! A mieink Csupán a későbbi győztes bolgároktól és a szovjet sztárcsapattól kaptak ki, de két rendkívül szoros és kiélezett meccs után.
„Sok tornán vettem részt a válogatottal és a klubommal és egytől-egyik mindegyik nagyon emlékezetes volt. Főleg ugye az olimpiák! A lányok pedig… Mindig is remek volt a hangulat az öltözőben és a pályán is. Én ugye 1970-től 1983-ig erősítettem a nemzeti csapatot. Bár voltak a keretben cserélődések, a csapat magja mindig megmaradt és ez rengeteg segített a jó eredmények elérésében.” – mondta csapatkapitány, a legendás dr. Bánhegyiné Radó Lucia „Luci”
A legendás játékos, a csapatkapitány, dr. Bánhegyiné Radó Lucia „Luci”
Legendás játékosok alkották a keretet
A szövetségi kapitány, dr. Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella ezúttal is támaszkodhatott világklasszis játékosaira. A 364-szeres válogatott legenda, dr. Bánhegyiné Radó Lucia „Luci” volt a csapatkapitány, rajta kívül még a 407-szeres válogatott rekorder, Torma Ágnes, a magyar csapatban 282-szer játszó Feketéné Csapó Gabriella, a 329 válogatott meccset számláló Gerevichné Bardi Gyöngyi, a 240-szeres válogatott Gálhidi Zsuzsa, a 158 alkalommal a válogatottban játszó Balajczáné Juhász Ágnes, a 70-szeres válogatott Szabó Zsuzsa, a 175 válogatott mérkőzésen szereplő Szűcs Éva, a nemzeti csapatot 224 meccsen erősítő Kőszegi Bernadett, a 236-szor a válogatottban pályára lépő Szalayné Sebők Éva, a 203-szor a címeres mezt viselő Pomikálszkyné Bernáth Beáta és 184 válogatottsággal rendelkező Kőrös Mária alkotta a magyar nemzeti csapatot.