Az 1976-os montreali nyári olimpián a magyar női röplabda-válogatott sporttörténelmet írt, hiszen egészen az elődöntőig menetelt, végül a negyedik helyen zárt. Most felelevenítjük az olimpiai menetelést. – KÉPEK, VIDEÓ!
Minden kétséget kizáróan a magyar női röplabda az 1970-es években élte az aranykorát. Világbajnoki negyedik és hatodik helye, Európa-bajnoki ezüst- és bronzérem és természetesen a máig emlékezetes olimpiai szereplések. Ennek első állomása volt az 1972-es müncheni ötkarikás játékok, ahol a válogatott az ötödik helyen zárt, de négy évvel később, Montrealban még magasabbra tette a lécet.
Kanadában július 19. és 31. között rendezték meg a röplabda-tornát. A dr. Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella vezette magyar csapat hét másik válogatott küzdött az érmekért. A mezőny rendkívül erős volt: Japán, a Szovjetunió, Dél-Korea, Kuba és az NDK egyaránt komoly nemzetközi játékerőt képviselt. A magyar válogatott Japán, Kanada és Peru társaságában került az A csoportba. A lebonyolítás egyszerű, de kegyetlen volt: a négycsapatos csoportok első két helyezettje jutott az elődöntőbe.
A magyarok rögtön a lehető legnehezebb ellenféllel kezdtek. Július 19-én a világbajnoki címvédő Japán következett, amely végül az egész olimpiai tornát szettveszteség nélkül nyerte meg. A japánok 3:0-ra győztek, ám a vereség nem törte meg a magyar csapat lendületét. Sőt, a folytatásban következett az a két mérkőzés, amely megalapozta a történelmi eredményt.
Július 21-én a házigazda Kanada ellen 3:1-es magyar győzelem született. Két nappal később Peru következett, amely az első játszmát még megnyerte, a magyar válogatott azonban fordítani tudott, és ugyancsak 3:1-re diadalmaskodott. A Peru elleni siker az olimpiai elődöntőt jelentette. Magyarország bekerült a világ négy legjobb női röplabdacsapata közé.
A csoport második helyének megszerzésével a magyar együttes nemcsak a továbbjutást ünnepelhette, hanem azt is, hogy ismét bebizonyította: helye van a sportág legszűkebb nemzetközi élmezőnyében.
„Felemelő érzés volt az olimpián lenni, egy olyan közegbe kerültünk, amelybe ritkán jut az ember.” – kezdte legendánk, Torma Ágnes. „Kimentünk és egy olyan miliőbe érkeztünk, ahol a sportolók békében megvoltak egymással. Nem utálták egymást. Igaz, az 1972-es müncheni játékok után mindenhol ellenőriztek minket, de ez egyértelmű volt. Mivel én mindig is barátkozó típus voltam, bárkihez odamentem beszélgetni, ismerkedni. Mivel jól beszélek lengyelül, a lengyelekkel jó viszonyt ápoltam, de mindegy volt, hogy turbán van a fején, vagy nagy bajsza, nagyon jól elbeszélgettünk és ismerkedtünk. Egyébként a mai napig, ha a lányok nem tudnak egy-egy történetet, akkor engem hívnak fel. Mindenre emlékszem, főleg, a poénokra, mármint, hogy ki, melyik meccsen játszott és hogyan.” – avatott be minket a részletekbe a válogatott klasszisa.
Két mérkőzésre az olimpiai éremtől
Az elődöntőben, július 29-én a Szovjetunió várt a magyar válogatottra. A szovjetek a korszak egyik meghatározó röplabdanagyhatalmának számítottak, és címvédőként érkeztek Montrealba. A magyar együttes becsülettel küzdött, mindhárom játszmában tíz pont közelébe jutott, de a szovjet csapat végül 3:0-ra győzött (15:10, 15:10, 15:9).
Ezzel eldőlt, hogy Magyarország nem játszhat az olimpiai aranyéremért. Az éremszerzés lehetősége azonban továbbra is nyitva állt.
Július 30-án, a Montreal Forum arénában Dél-Korea ellen következett a bronzmérkőzés. A találkozót a korabeli adatok szerint 15 007 néző tekintette meg. A magyar válogatott remekül kezdett, és 15:12-re megnyerte az első játszmát. Egyetlen szett után úgy tűnt, akár a dobogóra is felállhatnak a mieink. A koreaiak azonban fordítani tudtak. A második játszmát 15:12-re, a harmadikat 15:10-re, a negyediket pedig 15:6-ra nyerték meg. Dél-Korea 3:1-es győzelemmel megszerezte a bronzérmet, Magyarország pedig a negyedik helyen zárt.
A negyedik hely azonban így is történelmi jelentőségű eredmény volt. A magyar válogatott Európa második legjobb csapataként fejezte be a tornát, és olyan magasan jegyzett nemzeteket előzött meg, mint Kuba, az NDK és Peru.
„Ha az eredményt nézzük, akkor nagy siker, de azért bosszantó, hogy közel jártunk a bronzéremhez. Azért nem mindennap vertünk meg egy Perut, de a japánok és a szovjetek igen, az elithez tartoztak, ott nagyon nehéz volt ellenük. Ugyanakkor le a kalappal a csapatmunka előtt és azt is mondhatom, hogy kedvező sorsolásunk volt, így a japánok elleni vesztes mérkőzés után volt lehetőségünk javítani és két nagyon fontos meccset nyertünk! Nagyon jó hangualtban, örömmel játszottunk, és amikor éppen szünnapunk volt, akkor sok magyar sportoló meccsére, versenyére ellátogattunk. Láttuk Magyar Zoltánt, a férfi vízilabda-válogatott aranyérmét, szóval ezek a pályán kívüli események is még jobban összehozták a csapatot. Így 50 évvel később már persze óriási eredménynek mondható a negyedik hely, főleg, hogy olyan elitválogatottakat előztünk meg, mint Kuba, vagy az NDK.” – tette hozzá Torma Ágnes.
Tizenkét játékos, egy legendás csapat
A montreali negyedik hely mögött tizenkét kiváló sportoló és egy kivételes edző munkája állt.
A válogatott meghatározó egyénisége volt Torma Ágnes, aki pályafutása során 407 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban, ezzel a magyar női röplabdázás válogatottsági rekordere lett. Nemzetközi eredményei, kitartása és hosszú pályafutása a magyar sportág történetének kiemelkedő alakjává emelték. A női U20-as országos bajnokság a mai napig az ő nevét viseli.
Torma Ágnes (balra), Kotsis Attiláné (középen) Feketéné Csapó Gabriella
Ugyancsak a korszak emblematikus játékosa volt Feketéné Csapó Gabriella, aki 282 alkalommal ölthette magára a címeres mezt. A montreali csapatban szerepelt többek között Bánhegyiné Radó Lucia, Schlégl Judit és Szalayné Sebők Éva is, akik hosszú éveken keresztül meghatározó szerepet töltöttek be a magyar válogatottban, és nem szabad elfelejteni Bardi Gyöngyit, aki korának másik nagy klasszisa volt.
A montreali olimpia magyar női röplabdacsapata: Bánhegyiné Radó Lucia, Bardi Gyöngyi, Biszku Éva, Biszku Zsuzsanna, Feketéné Csapó Gabriella, Hubainé Gajdos Ágnes, Királyné Siry Emerencia, Schadekné Eichler Katalin, Blaumanné Schlégl Judit (csapatkapitány), Szalayné Sebők Éva, Szloboda Zsuzsanna, Torma Ágnes.
Szövetségi kapitány: dr. Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella.
És, hogy négy évvel később mi történt az 1980-as moszkvai olimpián? Az már egy másik történet.
