Mély megrendüléssel értesültünk a szomorú hírről, miszerint 66 éves korában elhunyt Oláh János. A korábbi kiváló röplabdázó, edző és televíziós szakkommentátor a Magyar Röplabda Szövetség lelkiismeretes munkatársa is volt, akire mindig, minden körülmények között számítani lehetett.
Oláh János – vagy ahogyan sokan hívtuk, „Janó” – játékosként 1976 és 1989 között öt magyar bajnoki címet és hat Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett a Csepel csapatával, amelynek 1993 és 2000 között szakvezetője is volt. Tréneri pályafutása során a férfiválogatottnál is dolgozott edzőként, valamint a Nyíregyháza és a MALÉV férfi, illetve a Veszprém, a Kaposvár és a Budai XI. SE női együttesénél is megfordult. Egyik legnagyobb vezetőedzői sikere a Csepellel elért bajnoki ezüstérem volt 1995-ben.
Munkásságáról játékosok és edzők is nagy elismeréssel beszéltek és beszélnek. A Vasas női és a Pénzügyőr férfi csapatával többszörös bajnok és Magyar Kupa-győztes Jókay Zoltán például azt nyilatkozta róla korábban, hogy „a lendülete, a játékról alkotott egyedi filozófiája” megnyerő és inspiráló volt, s rendkívüli módon értett ahhoz is, hogyan kell egységes csapattá formálni az adott klubnál röplabdázó játékosokat. „Nem biztos, hogy mindig a legjobb minőséggel dolgozott, de a csúcsra tudta őket vezetni” – tette hozzá Jókay.
Oláh János nagytudású, jószívű és egyben szókimondó ember is volt, „ami a szívén, az a száján” típus. Egy „őscsepeli”, ahogy sokan emlegették. Ugyanakkor soha nem akart megbántani senkit, egyszerűen csak – ami sajnos manapság ritka – korrektül elmondta az emberek szemébe, amit gondolt. Vagy, hogy éppen mi a véleménye szeretett sportágáról. Erre jó példa, egy 2013-ban megjelent nyilatkozata, amikor azon bosszankodott, hogy itthon még mindig nem akarják sokan észrevenni, hogy a röplabda az egyik legnagyszerűbb és legnépszerűbb labdajáték a földkerekségen. „Világszerte több mint egymilliárdan űzik a röplabda nevű sportágat. Ezt sehol nem kell magyarázni, kivéve Magyarországot” – mondta a rá jellemző őszinteséggel.
Olvasottságának, műveltségének köszönhetően minden témához hozzá tudott szólni, s mindezt választékos szóhasználattal tette. Nem csoda, hogy az országos sporttelevíziók közkedvelt röplabdás szakkommentátora lett. Olyan, aki valóban hozzá tudott tenni az adott közvetítéshez, köszönhetően magas szintű szaktudásának, meglátásainak és tapasztalatának. Mindemellett a Magyar Röplabda Szövetségnél is dolgozott, több funkcióban is, rendkívül lelkiismeretesen. Olyan kolléga volt, akire mindig, minden körülmények között számítani lehetett.
Biztosak vagyunk benne, hogy a teljes röplabdás társadalom nevében írhatjuk: nagyon fog hiányozni!
Nyugodj békében, Janó!