Exkluzív interjút adott a Magyar Röplabda Szövetség honlapjának a Scandicci és az Európa-bajnok olasz női válogatott játékosa, Elena Pietrini, aki gyermekkora óta ismeri a csapat magyar másodedzőjét, és ugyan 21 éves korára már nagyon sok mindent elért, de még messze nem elégedett meg az eddigi sikerekkel.
Mióta ismered Kántor Sándort?
Legalább 6 vagy 7 éve, már gyerekkoromban, Rómában is dolgoztunk együtt. Bármilyen kérdéssel, problémával fordulhattam hozzá, mindig segített és mellettem állt, és ez most is így van. Mivel ő is játszott, pontosan tudja, mikor milyen tanácsot kell adni az edzéseken és a mérkőzéseken, és mi az, amivel át tud lendíteni az esetleges holtpontokon. Tulajdonképpen mindent tőle tanultam és mindent neki köszönhetek. Amikor elkerültem otthonról, rengeteget segített nekem, mivel ő is pontosan tudta, milyen az, ha egy fiatal játékosnak egy idegen közegben kell megállnia a helyét. Rendkívül segítőkész, nagyszerű ember.
Mit szóltál, amikor kiderült, hogy, immár felnőttként, újra együtt dolgozhatsz vele?
Ugráltam örömömben, amikor megtudtam, hogy Sándor lesz az edzőnk! Nem tudtam róla, hogy a csapat tárgyal vele, fantasztikus meglepetés volt számomra.
Csupán 21 éves múltál, mégis szinte mindent elértél már, amire egy röplabdázó vágyhat: játszottál olimpián, világbajnokságon, és Európa-bajnoknak mondhatod magad.
Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen rövid idő alatt már ennyi élményben és sikerben volt már részem. Gyerekkorom óta azért dolgoztam minden nap, hogy elérjem ezeket az eredményeket, természetesen nagyon örülök neki, hogy sikerült.
Idén nyáron olimpiát és Európa-bajnokságot is rendeztek, utóbbit megnyertétek az olasz válogatottal. Milyen volt ez a néhány hónap?
Egy szóval: kemény. Májustól egészen szeptemberig nem volt megállás, folyamatosan edzettünk vagy mérkőzéseket játszottunk. Nagyon sűrű és élményekben gazdag nyár van a hátam mögött. Az olimpiával kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, hiszen több fontos meccset is elveszítettünk és végül csak a negyeddöntőig jutottunk. Az Európa-bajnokságon azonban szerencsére sikerült megmutatnunk, hogy mentálisan is erősek vagyunk és bebizonyítottunk, hogy ott a helyünk a legjobbak között. Erőt merítettünk a Tokióban elszenvedett vereségekből, ennek is volt köszönhető az Eb-győzelmünk.
Az Európa-bajnokság előtt mennyire számítottatok esélyesnek?
Szerintem nem mi voltunk a legnagyobb favoritok, már csak az olimpia kudarca miatt sem. Ugyanakkor nem is nyomott minket az esélyesség terhe, ami a hasznunkra vált. Az pedig, hogy a döntőt éppen annak a szerb csapatnak az otthonában tudtuk megnyerni, amelytől a múltban annyiszor kikaptunk, még különlegesebbé tette a sikerünket.
Milyen céljaid vannak még a közeli és a távolabbi jövőben?
Most az a legfontosabb, hogy minél jobb teljesítményt tudjak nyújtani a Scandicci csapatában. Hosszú és nehéz szezon vár ránk, rengeteg kőkemény mérkőzéssel. Szeretnék a bajnokságban és a nemzetközi porondon is megmutatni, hogy mire vagyunk képesek. Azt így a szezon elején még szinte lehetetlen megmondani, hogy ez mit jelent számszerűen, talán térjünk vissza erre a szezon felénél…
Hogyan jellemeznéd a csapatot?
Nagyon jó közösséget alkotunk a lányokkal a pályán és azon kívül is, fiatalok és kemények vagyunk, valamint rendkívül egységesek.
Jártál már Magyarországon?
Egyszer, a juniorválogatottal játszottunk felkészülési mérkőzéseket a magyar csapattal a világbajnokság előtt. Sajnos nem volt időnk körülnézni, szinte csak a sportcsarnokot láttam, de az nagyon szép volt…
Végezetül pedig kérlek, üzenj azoknak a magyar lányoknak, akik most kezdenek el röplabdázni vagy még csak gondolkodnak azon, hogy ezt a sportágat válasszák. Miért érdemes a röplabda mellett dönteni?
Azért, mert soha nem vagy egyedül, mindig van melletted valaki, akire számíthatsz. Akkor is, ha esetleg rossz napom van, amikor lejövök az edzésre, a többiek rám mosolyognak, és máris elfelejtem minden gondomat, itt mindig jól érzem magam a csapattársaimmal.