Nyáron a japán bajnokság címvédőjéhez, a Suntory Sunbirds csapatához igazolt a magyar válogatott Baróti Árpád, ahol azonban egyelőre csak részfeladatokat kap a mérkőzéseken, de bízik benne, hogy hamarosan kulcsemberré válhat az igen erős gárdában.
Hogyan kerültél Japánba?
Az előző szezon végén lejárt a szerződésem a francia Tourcoing Lille Métropole csapatánál, a nyarat a válogatottban töltöttem és vártam az új lehetőségeket. Augusztus végén keresett meg az oszakai együttes, mivel az orosz Dmitrij Muszerszkij januárig nem játszhat, szükségük volt egy ütőjátékosra, én pedig úgy döntöttem, december végéig aláírok hozzájuk.
Mennyire volt nehéz a beilleszkedés Japánban?
Korábban két évet játszottam már Dél-Koreában, ezért Ázsia nem volt ismeretlen számomra, a japán csapatokról és a bajnokságról azonban nem sokat tudtam. A koronavírus alaposan megnehezítette a helyzetemet, hiszen egyrészt egyedül kellett kiutaznom, másrészt miután október 2-án megérkeztem, két hetet karanténban kellett töltenem egy szállodai szobában, egy szobabicikli társaságában. Csupán másfél hete tudtam elkezdeni az edzéseket a csapattal, és az első bajnoki mérkőzéseken is csak minimális szerepet tudtam vállalni, de remélem, hogy hamarosan utolérem magam fizikálisan és az eddiginél többet tudok segíteni az együttesnek.
Az európai vagy az ázsiai röplabda fekszik jobban neked?
Mindkettőben vannak számomra szimpatikus elemek. Ázsiában sokkal gyorsabbak és technikásabbak a játékosok, a védekezés és a nyitásfogadás rendkívül stabil, míg Európában magasabbra ugranak és nagyobbakat ütnek, inkább a fizikai erő dominál. Szerencsére eddig mindkét helyen megálltam a helyem.
Milyen feladatok várnak még rád és a csapatra Japánban?
A bajnokság október közepén kezdődött és az őszi szakasza december elejéig tart, utána pedig egy kupát rendeznek, aminek december 19-én kerül sor a döntőjére. Remélhetőleg bejutunk a fináléba, utána pedig elbúcsúzom a csapattól és hazatérek.
Vannak-e már tervek, esetleg konkrétumok arról, hol folytatod januártól?
Egyelőre nincs semmi konkrét, de valószínű, hogy tavasszal Európában játszom majd. Ázsiában nagyon kevés légiós szerepelhet a csapatokban, és szezon közben nem igazán szokták cserélni a külföldi játékosokat, Európában ilyen szempontból nagyobb a mozgástér. Több országban is megfordultam már, ha rajtam múlna, Lengyelországba igazolnék, mert ott éreztem eddig a legjobban magam. A Zaksa együttesénél profi körülmények közt dolgozhattam, ráadásul közel is volt Magyarországhoz, tehát ha választhatnék, egy lengyel csapatban folytatnám, de persze ha a legerősebb európai bajnokságból, Olaszországból érkezik egy jó ajánlat, azon is elgondolkodom.