Elkötelezett a magyar röplabdázás fejlesztése mellett Kárpáti László a Vegyész RC Kazincbarcika klubelnöke, az MRSZ férfi szakágért felelős elnökségi tagja. A barcikai fejlesztésekről, a magyar röplabdázás előtt álló feladatokról beszélgettünk.
1998 óta vezeti a kazincbarcikai röplabdázást, amely azóta a sportág egyik bástyája. Mik az elnökségének a legfontosabb tapasztalatai?
A kazincbarcikai röplabdázás a városi sportklub keretei belül működött, szűkös anyagi lehetőségekkel, a többi szakosztály jóval nagyobb forrásból gazdálkodhatott, ezért döntöttünk az önállósodás mellett. Támogatóként a város és főleg a BorsodChem segített az önállósodás útján. Az egyre javuló körülmények mellett sikeres csapatot tudtunk létrehozni (ezt az időszakot jól jellemzi az ekkor elnyert 3 bajnoki cím), amelynek megtartásában bár voltak komoly nehézségeink, végül az újbóli felemelkedésben nagy szerepet játszott a 2010-es évek közepétől a sportágba áramló tőke, a TAO támogatási körbe történő bekerülése a sportágnak, s megépült Don Bosco Sportközpontot is, megteremtve a lehetőségét magasabb szintű, akár nemzetközi mérkőzések helyi megtartásának is.
Fontos feladatként tekintenek Kazincbarcikán az utánpótlás nevelésre, ennek szellemében pályáztak az Észak-magyarországi Regionális Röplabda Központ megépítésére. Hogy halad a munka?
Valóban nagyon fontos számunkra az utánpótlás, s nagyon örömteli, hogy ez a projekt megvalósulhat! Most már jól halad az építkezés, ha minden igaz, a nyár végére át is adhatjuk az új csarnokot. Így pedig kora ősszel már nem csak a klub felnőtt és elsősorban utánpótlás játékosai tudják majd használni az osztott-terű létesítményt, hanem a Pollack Mihály Utcai Általános Iskola diákjai is, melyek udvarán a létesítmény megépül. Hatalmas előrelépés ez nekünk is és az iskolának is, mert az iskola a heti 80 testnevelési órájából eddig 30-at tudott egy kis tornateremben megtartani, s mi sem tudtunk elég edzéslehetőséget biztosítani sem az utánpótlásban röplabdázni akaró gyerekeknek, sem az „ékkövet” jelentő férfi felnőtt csapatnak..
Ha jól tudom, lányok is egyre többen keresik meg a klubot…
Valóban, már több lány utánpótlás csapatunk is van, amit nagy eredménynek tartok. Szeretnénk a női szakágban fontos utánpótlás-bázissá válni és kinevelni tehetségeket, akik akár a régió más csapataiban röplabdázva segíthetik a magyar röplabdázás ügyét. Női felnőtt csapat létrehozása nincs terítéken, tudjuk jól, hogy meddig ér a takarónk, s egyébként is kis városban élünk.
Minden bizonnyal örömmel tölti el a röplabdabarátokat, hogy Kazincbarcikán ennyien szeretnének röplabdázni. Mit gondol, az akadémiai rendszer szélesítésével bővíthető a röplabdázás bázisa?
Nálunk szerencsére nagyon jó a helyzet, de ez sajnos országos szinten közel sem ilyen jó. A regionális központok létrejötte nagyon jó kezdeményezés, hiszen egy helyen tud koncentrálódni a magas szintű szakmai munka és a megfelelő játékosállomány. Ezen központok kell, hogy rendelkezzenek elegendő forrással is a kiváló szakmai munkához. Akadémiák viszont ott működhetnének megfelelően, ahol van is rá igény, Magyarországon pedig ez nagyon kevés helyen valósul meg.
Ezek szerint minőség a mennyiség helyett elvet követi?
Abszolút! Sajnos nem látjuk a TAO-rendszer minden pozitívuma ellenére sem azt a minőségi ugrást, amit várni lehetett volna. Persze alakultak új utánpótlás műhelyek, ami nagyon jó, ám véleményem szerint a jövőben – a további mennyiségi növeléssel szemben – inkább a meglévő, komoly sikereket felmutatni képes bázisok nagyobb támogatása lenne helyénvaló.
A szövetség elnökségében a férfi szakágért felel. Hogy áll most ez a munka?
Úgy látom, hogy egyre jobb a színvonal a bajnokságban, 5-6 csapat nagyjából egy szinten áll, közülük bárki megnyerheti a bajnokságot. Nem emlékszem, hogy a praxisomban lett volna valaha is ennyire kiegyensúlyozott a bajnokság. Hogyha nagyjából ezen a szinten tudjuk tartani ezeket a csapatokat és ezt a szintet emeljük, akkor sikeresebb lesz a férfi röplabdázás Magyarországon.
Hogyan emelhető a színvonal a meglátása szerint?
A legfontosabbnak azt tartom, hogy minden fronton támadnunk kell: nem elég csak a válogatottra koncentrálni, már 10-12 éves gyerekekkel komolyan foglalkozni kell. Minden onnan indul, hogy a szakmai munka szemlélete egységes és magas szintű legyen, amihez folyamatos edzőképzésre van szükség, ennek megreformálásán folyamatosan dolgozunk. Könnyen belátható, hogy az utánpótlásban is legalább annyira felkészült edzőknek kell dolgozni, mint az Extraligában. A régiós munkát nagyon fontosnak látom, ott rakhatók le a sikeresség alapjai. Természetesen magas színvonalú szakmai munkával érhető mindez el, ebben pedig a szövetségnek és az egyesületeknek partnereknek kell lenniük. A ligák létrehozása is alapvetően fontos, a szövetségi munkában pedig erősíteni kell a szolgáltatói jelleget, s el kell mozdulni az „Alma Mater” típusú központ felé. A bajnokságok átszervezésére is minden bizonnyal szükség lesz: az utánpótlásnál el kell indulni a regionalitás irányába, a felnőtteknél pedig az „interligás„ irányba.
Mit ért ez utóbbi alatt?
Minden csapatsportágra igaz, hogy egy élcsapat csak valamilyen szintű központi támogatás segítségével működhet eredményesen, így pedig csak lefeljebb 6-8 csapatos Extra-ligát tudunk fenntartani mind közép-, mind hosszabb távon, ami viszont kis létszámú. Az előrelépés, a fejlődés érdekében vannak egyeztetések egy közös magyar-szlovák bajnokság létrehozásáról 12-14-16 csapattal, ami sikeresebbé teheti mindkét nemzet röplabdázását.
Ön személy szerint mit tud tenni a magyar férfi röplabdázás felemeléséért?
Azon túl, hogy minden nap ezért dolgozok, most például tervezek egy konzultációs körutat a férfi élcsapatú klubok vezetőivel, a szövetség illetékeseivel és ezeken a szakmai beszélgetésen próbálunk egy közös koncepciót kialakítani, ami alapján elindulhat felfelé a férfi röplabdázás Magyarországon.