Nem mindennapi pályafutást koronázott meg már 18 évesen Mihály Dorka, a Vasas Óbuda női csapatának fiatal liberója a Magyar Kupa-aranyéremmel. Mini, gyerek, serdülő, ifi, junior, Magyar Kupa, Extraliga – hét versenysorozat, hét aranyérem (és jó néhány más színű is). Az ifjú játékos mindent megnyert, amit Magyarországon röplabdázásban meg lehet nyerni.
– Egyelőre egész jól viselem a bezártságot, szerencsére a jó idő sokat segít ebben – nyilatkozta Dorka a Vasas honlapjának. – Próbálok megfelelő fizikai állapotban maradni, eljárok futni, otthon kondizom, a családdal sokat sétálunk, biciklizünk, igyekszem a legtöbbet kihozni ebből a helyzetből. Nálunk meglepően jól működik az online oktatás, most, hogy nincs röplabda, nem kell magántanulónak lennem, így elkerülöm az év végi osztályozó vizsgákat, minden energiámmal az érettségire tudok készülni. Egyelőre nem unatkozom.
A liberó a bajnokság felfüggesztésével kapcsolatban azt mondta, lelkileg nagyon nehéz volt feldolgozni a történteket még úgy is, hogy alapból csak két hét pihenőt kaptak, igaz, mindenki sejtette, hogy valószínűleg végleges a leállás.
– Most jött volna a szezon legjobb része, augusztus óta erre készültünk, az utóbbi időszakban edzeni is volt időnk, ami nagyon meglátszott a teljesítményünkön, napról napra jobbak voltunk. A legnehezebb talán az volt, hogy csütörtök délután még a Békéscsaba ellen készültünk, másnap meg közölték, hogy itt a vége, ennyi volt… A mai napig furcsa, hogy reggel nem kell kelnem és edzésre mennem, és mérkőzések sincsenek. Mindent összevetve, csodálatos szezont zártunk a BL-főtáblával és a kupagyőzelemmel. Életre szóló élményeket és tapasztalatokat szereztem ebben az idényben, amelyből kiemelkedik a kupasiker és a Conegliano elleni 3-2-es vereség. Még mindig kiráz a hideg, ha ezekre gondolok, 18 évesen ilyen dolgokat átélni egészen hihetetlen. Ráadásul ezzel az arannyal teljes lett a kollekcióm.
Amikor valaki a sportot választja, a megfelelő és támogató családi háttér kiemelten fontos, hiszen – főleg fiatalkorban – nem egyszerű megszervezni a mindennapokat. Dorka ezzel kapcsolatban elmesélte, szülei soha nem erőltették, hogy élsportoló legyen, nekik csak annyi volt a kérésük, hogy mozogjon valamit.
– A röplabda első látásra szerelem lett, de azt nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. A szüleim mindig támogattak, ott voltak a meccseimen, de amikor tavaly aláírtam a szerződésemet, akkor abba már nem szóltak bele, azt szerették volna, ha az már az én döntésem lenne. Soha nem mondták, hogy ne csináljam, maximum arról beszélgetünk, hogy mindez nem mehet a tanulás rovására, mert egyszer még egyetemre is szeretnék menni. Egyelőre azonban nem tudom elképzelni, hogy a röplabdát feladjam, és bár most érettségizem, még sok ötlet van a fejemben, így valószínűleg egy évet halasztani fogok. Mindig mindent meg tudtam beszélni a családommal, ez sokat jelent, de a végső döntést nekem kell meghoznom – jelentette ki a fiatal reménység.