A számomra nagyon kedves magyar Röplabdás társadalom!
Őszintén, péntek este nagyon-nagyon meglepődtem, hogy a Prima Primissima díjat én kaptam meg!
Remélem, hogy azért még sikerült – remélem – a helyszínen ott improvizált – mert nem „készültem” – beszédemben elmondanom a gondolataimat a helyszínen jelenlévőknek és azoknak is akik nézték a televízóközvetítését a gálaestről.
Most azoknak írtam még meg akik, nem voltak ott a helyszínen, és nem is nézték a tv-s közvetítést a gálaestről.
Tehát, ahogy korábban is már azt gondoltam és most is úgy gondolom, hogy a díj az nem csak nekem szólt/szól, hanem az anno eredményes röplabdának hála, a tanítványaimnak, az edző kollégáimnak az időközben már elhunytaknak és a még élőknek is aztán, akik szerettek/szeretnek, de azoknak is akik nem szerettek, szeretnek még ma sem – és ki tudja, hogy miért, talán emberi hiúságból, az emberi gyarlóságból vagy más „ok” miatt – mert még ők is erősítették, erősítik a hitemet és szeretetemet a röplabda iránt és a magyar sport iránt!
Az életem már leáldozó jelenlegi időszakában hiszek abban, el akarom hinni, hogy a magyar röplabda az ismét eredményes lesz, sőt még azt is remélem, hogy még eredményesebb annál, mint amilyen eredményesek voltak már akár, a férfiak akár a nők!
Hiszek azért is, mert a magyar sport és ennek a részeként a röplabda, az életem volt, és még ma is az!
Az eredmény érdekében – a véleményem szerint – viszont együtt kell dolgozniuk a szövetségnek az egyesületekkel, az egyesületeknek egymással és még az edzőknek is.
Kérlek Bennetek, hogy tegyétek meg ezt is az újra eredményes magyar röplabda érdekében!
És meg is lehet ezt tenni – a meglátásom szerint – ahogy ezt megtettétek az elmúlt napokban amikor szavaztatok a személyemre!
Végül ismét megköszönöm a Pri Primissima díjra jelölőknek, majd a támogatóimnak az odaítélése során!
És külön köszönöm azoknak a tanítványaimnak, röplabdás barátaimnak akik, az őszinte örömükben megkönnyezték azt, hogy a díjat nekem ítélték oda, és ezzel díjazott lettem!
És még azoknak is akik nem szerettek/és szeretnek még ma sem… ‘sajnos az ember ilyen is lehet, gyarló!
Azoktól akik, viszont úgy érzik – gondolják, hogy a sportpályafutásom során megsértettem, megbántottam – bár sosem volt ilyen tudatos szándékom! – ez úton – ahogy a jogász fiam mondja – a nagy nyilvánosság előtt, elnézést, megbocsátást kérek!
És azt is kérem még, hogy továbbra is mindenki Gabi nénije maradjak, mert nem lettem más ember és más edző sem!
Budapest, 2019. december 07-én
Kotsis Attiláné
és remélem mindenki Gabi nénije is
olimpikon mesteredző, Primissima ’19.
(Fotó: Róth Tamás)