A női röplabda-válogatott 27 éves centerjátékosa, Nagy Eszter számára nem ismeretlen a német élvonalbeli röplabdás közeg, hiszen már két idényt eltöltött a Bundesligában. Bár Eszternek hiányoznak néha az itthoni ízek, így a Túró Rudi is, Németországban jól érzi magát, és ameddig szükség van rá, szívesen marad jelenlegi csapatánál.
A 79-szeres válogatott Nagy Eszter, vagy ahogyan mindenki becézi, „Esztó”, egy éve szerződött a német élvonalbeli röplabdabajnokságban szereplő Rote Raben Vilsbiburghoz. A játékosnak nem ez az első németországi „kiruccanása”, hiszen a 2016-2017-es szezonban a VC Wiesbaden csapatánál is megfordult, bár akkor egy idényt követően visszatért Magyarországra a Békéscsaba együttesébe, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen a csabaiakkal 2018-ban bajnoki címet és MEVZA-kupát, a válogatottal pedig az Európa-liga Arany-divíziójában ezüstérmet nyert. A májusban zárult szezon végén a három „Bundesliga-magyar” közül ő örülhetett a legkevésbé, hiszen csapata az ötödik helyen végzett a német bajnokságban. Ennek ellenére élvezi a légióskodást, s ha rajta múlik, még jó néhány évig kint marad.
− Tudod, hogy mi a közös Sándor Renátában, Szakmáry Grétában és benned?
− Az elmúlt szezonban egy bajnokságban játszottunk, és korábban Németh Lajosnál együtt szerepeltünk az ifjúsági válogatottban is. Mindhárman motivált játékosok vagyunk, és mindig a legjobbat akarjuk kihozni magunkból. Egyikünket sem tartotta vissza a honvágy, hogy külföldön építsünk karriert. Elsőként ezek jutnak az eszembe.
− És mi köztetek a különbség?
− Reni öt idényen keresztül szolgálta a Stuttgartot, Gréti pedig ősztől a harmadik idényét kezdi meg a Schwerinnél. Nekem még nincs meg ez a folytonosság, hiszen egy évet a Wiesbadenben játszottam, utána hazajöttem, majd újra Németországba szerződtem. A mostani klubomban, a Vilsbiburgban ősszel kezdem meg a második idényemet. Ők is megjárták a maguk útját, és én is, csak mindenki másképp.
− Amikor 2016-ban a Wiesbaden együtteséhez szerződtél, azt hittük, hogy megveted a lábad a német első osztályban, mégsem így történt.
− Nem voltam megelégedve az edzőmmel, és ő sem velem, másfajta centerjátékosra volt szükségük, mint amilyen én voltam, így végül közös megegyezéssel szerződést bontottunk. Ekkor hazajöttem és mivel még nem volt klubcsapatom, az Alberto Salomoni-féle válogatottal kezdtem el edzeni, és nagy szerencsémre ott is ragadtam, mert sokan lesérültek a csapatnál, így szükség lett rám is, és végül bekerültem az Eb-csapatba is. Ekkor Alberto volt egyébként a Békéscsaba vezetőedzője is, és közös megegyezéssel ottmaradtam a 2017-2018-as szezonra.
− A Békéscsabán kívül akkor nem volt más klub, amely szívesen látott volna? Egy év a Bundesligában nem olyan rossz ajánlólevél…
− Egy centerjátékosnak nem egyszerű klubot találnia, Németországban is inkább az ottani utánpótláskorú, vagy a német játékosokat teszik erre a posztra. Miután a Wiesbadennel közös megegyezéssel felbontottuk a szerződésemet, más külföldi klub nem igazán keresett, illetve ami volt megkeresés, számomra nem volt elfogadható, így végül Békéscsabára kerültem, ahol nagyon színvonalas szakmai folyik, és a klub pénzügyi háttere is stabil.
− Mindössze egy idényt töltöttél itthon, utána újra a Bundesligába kerültél, ezúttal a Vilsbiburg együttesébe.
− Bár nagyon jól éreztem magam Békéscsabán, újra külföldre vágytam. Ha külföldön játszik az ember, kitűnő lehetősége nyílik megtanulni egy másik nyelvet, valamint testközelből megismerni egy másik ország kultúráját. Németországban már megtapasztaltam, hogy általában minden kiszámíthatóan működik, jól előre lehet tervezni, a közeg pedig nyugodt és pozitív. A Vilsbiburg nagyon kedvező ajánlatot tett, ráadásul az is sokat nyomott a latba, hogy tudtam, a csapat edzője jó, aki sokat törődik a játékosaival, és elsősorban az ő fejlődésüket tartja szem előtt. Ezek voltak a legfontosabb szempontok, amelyek miatt végül a Vilsbiburgot választottam.
− A legutóbbi szezonban a bajnokságban nem jutottatok a legjobb négy csapat közé, hiszen a két sorsdöntő mérkőzésen kikaptatok a Potsdam ellen. Hogyan kell értékelni ezt az ötödik helyet?
− Egész szezon alatt úgy készültünk, hogy az első négy hely valamelyikén végzünk. A hozzáállásunk és a játékosállományunk alapján erre minden okunk meg is volt. Az utolsó két mérkőzésen nem tudtuk azt a formát hozni, amelyet az idény nagy részében mutattunk, így nem jutottunk be a legjobb négy csapat közé. Összességében a szezon alatti megpróbáltatásokat is figyelembe véve jó idényt zártunk.
− A bajnokság közben volt lehetőséged Sándor Renátával és Szakmáry Grétával beszélni?
− Általában meccseken találkoztunk, olyankor váltottunk pár szót a szezonnal és egymással kapcsolatban, és persze szó esett a válogatottról is, főként abban a tekintetben, hogy vajon ki kap a kapitánytól meghívót. De volt olyan is, hogy az én szüleim éppen arra a meccsre jöttek ki, amikor Grétiék ellen játszottunk, akkor meg is beszéltük, kinek mire van szüksége otthonról. Leginkább a Túró Rudi a sláger, főleg Grétinél és Reninél. Ezen kívül, amikor valamelyikünk éppen sérült, akkor a másik kettő mindig ír neki, szóval egy kicsit törődünk is egymással.
− A válogatott keret tagjainak többsége itthon játszik, csupán öten vagytok légiósok. Mi az, amit hozzá tudtok tenni a csapat játékához?
− Saját részemről a sok mosolygást és energiát, melyek nélkül nem lehet ezt a játékot játszani. Nekem örömet okoz a röplabda, és azt szeretném, hogy ezt mások is lássák rajtam. Ezen kívül a kint szerzett tapasztalatokat tudjuk leginkább átadni a többieknek, egyfajta nyugodtságot, amit az ember kint tanul meg igazán. Fontos az is, hogy egy váratlan helyzetre tudjuk, hogyan kell nyugodtan reagálni anélkül, hogy elveszítenénk a fejünket.
− Az Eb után milyen reményekkel térsz majd vissza Németországba?
− Bár az idén nem jött össze, a következő szezonban is a legjobb négy csapat között szeretnénk végezni. Remélem, hogy megmarad a csapatnál tapasztalt lendület, küzdeni tudás, jókedv és az összetartó közeg, annak ellenére, hogy a nyáron hat új játékos érkezik az együtteshez.
− Elképzelhetőnek tartod, hogy egy jó magyar Eb-szereplést követően nagyobb lesz a Bundesligában a magyar játékosok iránti érdeklődés?
− Ebben biztos vagyok. Ahogy az európai rangsorban szép lassan lépdelünk felfelé, egyre több figyelem irányul ránk. Főként a fiatal játékosoknak lehet nagyobb esélye arra, hogy az Eb-n mutatott jó teljesítményüknek köszönhetően a hazainál magasabb színvonalú bajnokságba szerződjenek.
Márványkövi Ferenc