A tavalyi bajnoki címet követően az idén ezüstérmet nyert a német élvonalbeli röplabdabajnokságban szereplő Palmberg Schwerin 27 éves ütőjátékosa, Szakmáry Gréta. A magyar válogatott meghatározó játékosa hosszú és fárasztó idényen van túl, mégis, alig várja, hogy újra a válogatott kerettel együtt készülhessen.
Németországban is sikert sikerre halmoz Szakmáry Gréta, aki 2017-ben a Békéscsaba együttesétől igazolt a Bundesliga első osztályában szereplő Palmberg Schwerinhez. Nem mintha a mindig mosolygós és jókedvű Gréti a viharsarkiaknál nem szerzett volna elegendő sikerélményt, de az elmúlt két idényben német klubjával mindent bezsebelt, amit csak be lehetett, hiszen a bajnoki cím mellett kupát, két alkalommal pedig szuperkupát is nyert. A csupa szív játékos mindezt Európa egyik legerősebb bajnokságában, a Bundesligában érte el.
Gréta a németországi sikerek után két dologra vágyott és vágyik leginkább: a jól elkészített, ízletes magyaros ételekre és egy emlékezetes Eb-szereplésre – hazai közönség előtt.
− Hiányzott már a gulyásleves?
− Nagyon. Bár csak pár napja értem haza Németországból, már sikerült bepótolni a lemaradásomat, és természetesen gulyáslevest is ettem már. Minden alkalommal, mielőtt hazajövök, édesanyámnak és nagymamámnak előre leadom a rendelést, hogy mit főzzenek, amire hazaérek. Kint nagyon hiányzik a magyar konyha, de próbálok minél több magyaros ételt főzni és enni – persze csak annyit, amennyi összeegyeztethető egy sportoló étrendjével.
− Az idei bajnoki szezonban elhódítottátok a német szuperkupát és a kupát is, a bajnoki döntőt azonban elvesztettétek a Stuttgart ellen, amelyben Sándor Renáta is játszott. Hogyan gondolsz vissza mindezekre?
− Mindig mindent meg szeretnék nyerni, amit csak meglehet. Tavaly miénk lett a német szuperkupa és a bajnoki cím is, idén pedig a német szuperkupa mellett a kupát is elhódítottuk, de a bajnoki cím nem jött össze. A bajnoki döntőben öt nagyon szoros mérkőzést játszottunk a Stuttgarttal, és el kell ismernem, ők voltak a jobbak és az egységesebbek, így maradt bennem némi hiányérzet. Talán jövőre összejön mind a három cím. Ugyanakkor nagyon örülök annak, hogy Renáta aranyéremmel fejezte be külföldi játékos-pályafutását.
− Fáradt vagy?
− Nagyon. Alig hogy lejátszottuk a döntő utolsó mérkőzését, másnap már utaztunk is vissza Schwerinbe, ahol három napon keresztül a különböző kötelezettségeinknek tettünk eleget. Találkoztunk a csapat szponzoraival és természetesen a szurkolókkal is. Egy ilyen erős szezon után persze hogy elfárad az ember, de újra munkába kell állni, mert a válogatottnál újabb kihívások várnak. Pallag Ágival és Sándor Renátával kedden csatlakozunk a kerethez, már nagyon várom.
− Amióta kimentél Németországba játszani, mindent megnyertél, amit csak meg lehetett. Ezek után tovább is állhatnál egy erősebb bajnokságba…
− Megfordult a fejemben, bár maradt bennem némi hiányérzet, hiszen az idei kupadöntőn sérülés miatt nem tudtam pályára lépni, és a teljes idény alatt is kevesebb játéklehetőséghez jutottam. Hogy mit hoz a jövő? Egyelőre csak tervezgetek, de egyszer még mindenféleképpen szeretnék egy erősebb bajnokságban is játszani. Most maradok a jelenlegi klubomnál, és a csapat többsége is így tesz. A csapat nagyon jó közösséget alkot, ráadásul megkedveltem a várost is. Remélem, több alkalommal tudok majd pályára lépni a következő szezonban, és a nemzetközi kupamérkőzéseinken is lesz lehetőségem, hogy megmutassam, mit is tudok valójában.
− Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Bundesligában Sándor Renátával ti vagytok a magyar női röplabda nagykövetei. Az itthon játszó magyar játékosok közül el tudnál-e képzelni valakit a Bundesligában?
− Mindenféleképpen. Nemcsak az extraliga elődöntő és döntő mérkőzéseit, hanem a bajnokságban játszó fiatal tehetségek szereplését is nyomon követtem, így nyugodt szívvel állíthatom, sokuknak erősebb bajnokságban lenne a helye. A hazai bajnokság kifejezetten sokat fejlődött az elmúlt egy-két évben, és ez alatt sok fiatal tehetség mutatkozott be. Szerintem jobb fiatalon kikerülni egy erős bajnokságba, amikor még könnyebb felvenni az itthoninál jóval gyorsabb játéktempót. Amióta kikerültem, az én játékom is nagyon sokat gyorsult.
− 2015-ben, 23 évesen már ott voltál a felnőtt Eb-n. Mi a különbség az akkori, és a mostani, augusztusi Eb-re készülő Szakmáry Gréta között?
− Rengeteg. Jóval tapasztaltabb játékos lettem. Külön ki kell emelnem a Békéscsabán töltött két évet, Szasa Nedeljkovics keze alatt nagyon sokat fejlődtem. Ezt az időszakot semmiféleképpen nem cserélném el két külföldön töltött évre.
− A mostani keretben te vagy az egyik legrutinosabb játékos, miként éled ezt meg?
− Semmiféleképpen sem teherként. A személyiségemből adódóan mindig is próbáltam irányítani a csapatot és a csapattársaimat, igyekeztem segíteni nekik. Mivel egyre több a tapasztalatom, azt könnyebb is átadni a fiataloknak. Alig várom, hogy megkezdjem a közös felkészülést a lányokkal, és hogy találkozzak a sok tehetséges fiatallal. Remélem, nem veszik rossz néven, ha néha egy-egy jó tanáccsal próbálok nekik segíteni a pályán és azon kívül is.
− Sándor Renáta bejelentését követően kissé félve teszem fel a kérdést: ugye te nem az utolsó Euróba-bajnokságodra készülsz?
− Ha rajtam múlik, akkor biztosan nem ez lesz az utolsó Eb, melyen részt veszek. De hogy mit hoz a jövő, azt nehéz megmondani.
− Gondolkodtál már azon, hogy mit jelent majd itthoni közönség előtt pályára lépni Eb-mérkőzéseken?
− A válogatottban mindenki örül annak, hogy hazai közönség előtt játszhat, ami egyrészt terhet is jelent, hiszen meg kell felelnünk a szurkolói elvárásoknak, másrészt a közeg vélhetően mindenkit nagyon fel fog dobni. Itthon akarjuk megmutatni mindenkinek, hogy igenis jók vagyunk. Akár valami szép is összejöhet.
Márványkövi Ferenc