A szerb szülők gyermekeként Magyarországon született feladó, Čičić Marija idén Magyar Kupa-bronzérmes lett a Fatum-Nyíregyháza csapatával, amellyel a bajnokságban is bejutott a legjobb négy közé, s bár a Vasas elleni elődöntős párharc első mérkőzésén alulmaradtak, ígéri, hogy a végsőkig küzdenek majd a címvédővel szemben is. Marija komoly szintlépésnek nevezte, hogy a szabolcsi klub első számú feladója lehet, s reméli, hogy ez valamikor bizonyos „ajtókat” is megnyit majd a további karrierjében. A céltudatos sportoló arra is vállalkozott, hogy kicsit összehasonlítsa a magyar és a szerb röplabdát, valamint azt is elárulta, kit tart a példaképének.
– Egy kicsit mesélj a kezdetekről! Hogyan lettél röplabdázó?
– Még 2007-ben kezdtem el röplabdázni Budapesten az akkori BSE-ben. Valójában mivel a családban mindenki röplabdázott, csak idő kérdése volt, hogy mikor fogom én is kipróbálni a sportágat.
– Azt hallottam, hogy Édesapád ráadásul elég magas szinten röplabdázott. Kapsz tőle jó tanácsokat egy-egy meccs előtt vagy után?
– Igen, Édesapám a jugoszláv utánpótlás-válogatottak tagja volt, természetesen sokat szoktunk beszélgetni a meccsekről. Bár a férfi és a női röplabda sokban különbözik, mindig akad valamilyen konstruktív tanács amivel segít.
– Mik a legnagyobb különbségek a magyar és a szerb röplabda között szerinted?
– Szerbia nagyon sok csapatsportban remekel és pont a női röplabdában világbajnok (kétszer zsinórban), ami azért hatalmas siker. A legnagyobb különbségnek a fiatal tehetségek számát tartom. Régóta követem és játszottam is a szerb bajnokságban, szinte hihetetlen, hogy milyen szinten röplabdáznak a 17-20 éves lányok, alig van külföldi játékos és mégis kiváló a minőség. Emellett természetesen a jó szerb edzők száma is magas, és az utóbbi években több külföldről visszatérő, tapasztalt játékos is része a bajnokságnak.
– Vannak példaképeid a sportágban?
– Fiatal korom óta Maja Ognjenović az akire felnézek, tisztelem és imádom a játékát.
– Mekkora szintlépésnek érzed a karrieredben, hogy a Fatum-Nyíregyháza első számú feladója lettél?
– Komoly szintlépésnek érzem, a Fatum nagy névvel rendelkező klub Magyarországon, és remélem hogy ez valamikor bizonyos „ajtókat” fog megnyitni a további karrieremben.
– Mi döntött a javatokra a Kaposvár elleni ötmeccses negyeddöntőben?
– Nem sokon múlt a KNRC elleni negyeddöntő, de így is készültünk, tudtuk, hogy nehéz lesz, tudtuk, hogy küzdeni fognak ők is meg mi is. A kaposvári csarnokban messze a legnehezebb röplabdázni Magyarországon, egyszerűen nem voltunk képesek a saját játékunkat játszani ott. Viszont Nyíregyházán a pályaelőnyünket megtartottuk, ami ebben a párharcban nagyon sokat számított. Örülök, hogy sikerült a hazai mérkőzéseket megnyerni, nehéz volt, de szerencsére a végén felénk billent a mérleg nyelve.
– Nem lesz gond a fizikai állapottal egy ilyen ötmeccses maratont követően az elődöntőben? Kérdezem ezt azután, hogy az első meccset elveszítette a Nyíregyháza a címvédő Vasas vendégeként.
– Hihetetlenül megterhelő volt az 5 meccs, ez tény, de ilyen a rájátszás… Ami pedig az elődöntőt illeti: mindenki tudja, hogy mit jelent a Vasas ellen játszani, hiszen ők a tavalyi bajnokok. Pihentebbek nálunk, kiváló légiósaik vannak, több a cserélési lehetőségük, de természetesen nem hagyjuk magunkat, szeretnénk javítani már a következő mérkőzésen. Azt megígérhetem, hogy a végsőkig küzdeni fogunk, hátha sikerül meglepetést okoznunk…