Sikeres szezont zárt a MÁV Előre SC, hiszen mind a női, mind a férfi csapat feljutott az Extraligába, utánpótlás szinten pedig a fiúknál három érem is jutott a székesfehérváriaknak: bronzérmes lett az U15-ös csapat, az ifjúsági csapat (U19) másodikként zárt, a juniorok (U21) pedig bajnoki címet ünnepelhettek. Mindez szisztematikus munka eredménye, ezzel kapcsolatban beszélgettem Koch Róberttel, a férfi felnőtt válogatott szövetségi kapitányával, aki három éve az ÉDRA-MÁV Előre Akadémia szakmai vezetését is ellátja.
Honnan indult a székesfehérvári sikertörténet?
A székesfehérvári történet már évekkel ezelőtt elkezdődött Nagy Róbert irányítása alatt. A mi történetünk három éve indult, mikor létrehoztuk az Észak-dunántúli Röplabda Akadémiát (ÉDRA), ahol nem titkolt célunk volt, hogy ne csak egy városban legyünk jelen, hanem egy teljes régióban. Egy évvel ezelőtt pedig, mikor Tálos Péter átvette a MÁV Előre vezetését, amely előtte is egy jól működő egyesület és akadémia volt, megtörtént az első fúzió, és egy hosszútávú projektbe kezdtünk. Közben csatlakozott a projekthez Sümeg-Dabronc is. Sümegen és Tatán előakadémiai rendszerben működünk, amihez reményeink szerint további kisebb egyesületek csatlakoznak, Székesfehérváron pedig a kiemelt korosztályok és a két felnőtt csapat lesz a prioritás.
Már a kezdeteknél is ott volt és segítette az ÉDRÁ-nál folyó szakmai munkát: mi változott a tavalyi kinevezésével?
Az elején elsősorban távolról segítettem a szakmai munkát, hiszen akkor még a fő fókusz a grazi munkámon volt (UVC-Holding Graz vezetőedzője volt), így elsősorban online kurzusokkal, szakmai segédanyagokkal segítettem az akadémián dolgozókat, néha pedig személyesen is ott tudtam lenni. Az elmúlt évben már arra törekedtem, hogy minél több időt szenteljek az akadémiai munkának, az ausztriai feladataimat pedig leépítsem.
Ezek szerint befejezte az ausztriai edzősködést?
Így igaz, eljöttem Grazból, most már csak két dologra fókuszálok, a MÁV Előrére és a válogatottra. Az elmúlt három évben kiderült számomra, hogy ezt a három munkát nem lehet egyszerre elvégezni, így marad az akadémia szakmai vezetése és a válogatott.
Mi a feladata szakmai vezetőként? Az edzők képzése, koncepciók kidolgozása vagy netán a gyerekekkel való foglalkozás?
Elsősorban, szeretném átadni az edzőinknek mindazt a tudást, amit a mai modern röplabda és annak gyors fejlődése megkíván. Az elmúlt öt évben, mióta edzősködöm, de előtte nemzetközi szintű játékosként is, rengeteg szakmai anyagot gyűjtöttem össze, dolgoztam ki, van saját tematikám és folyamatosan fejlesztem magam, nyelvtudásaimat kihasználva, főleg idegen nyelvű online képzéseken. Nagyon szeretek tanítani, oktatni, és szeretnék visszaadni valamit a röplabdának, aminek annyi mindent köszönhetek. Most elsősorban a szakmai anyagok készítésén és betartatásán van a hangsúly, illetve az edzőkkel való kommunikáción.
Miben más a MÁV Előrénél végezett szakmai munka, mint máshol? Miben tudnak kiemelkedni?
Ismerjük azokat a területeket, amelyek a magyar röplabdázásban fejlesztésre szorulnak, ezeken sokat dolgozunk. Az utánpótlás játékosok fizikális állapota az alapja a későbbi munkafolyamatoknak, ezért nálunk nagy hangsúly van a korosztályoknak megfelelő fizikai felkészítésen. A szenzitív időszakok figyelembevétele is létfontosságú a képzésünkben. Gyógytornásszal, mentáltrénerrel és erőnléti edzővel dolgozunk együtt a gyerekek fejlesztésében. Az adott területeken folyamatosan mérjük a fejlődést, hogy lássuk melyik játékos milyen területeken igényel nagyobb figyelmet. Hangsúlyos az is, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, hiszen akkor tudnak majd teljesíteni. A gyerekek edzéséletkorának növelése a cél, 14-18 éves kor között már szükségesek a délelőtti edzések. Ezen a területen elengedhetetlen az előrelépés, hisz a cél, hogy idővel a nálunk erősebb nemzetek válogatottjait is megközelíthessük.
Említette, hogy saját tematikája van, és egy határozott elképzelése is, hogy mit szeretne viszontlátni. Hogy állnak ehhez klubnál dolgozók?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a MÁV Előrénél, mindenki a saját területén magas szintű szakmai munkát végez, legyen szó a klub vezetéséről, vagy a szakmai csapatról. Mindannyiunkban komoly ambíció van, és összeköt bennünket a hosszútávú gondolkodás is. Vannak közös céljaink, így pedig könnyű együtt dolgozni.
Térjünk át a játékosokra: komoly sikereket ért el a MÁV Előre az utánpótlás bajnokságokban, hiszen a fiúknál három korosztály is érmet szerzett, ami jó mutatja, milyen magas szintű szakmai munkát végeznek Székesfehérváron. Elégedett az eredményekkel?
Nagyon örülök a sikernek, ám elsősorban nem ez volt most a célunk. Az utánpótlásnevelés nem az eredmények hajszolásáról kell, hogy szóljon! A játék élvezete, szeretete a fontos, barátokat, társakat, életreszóló élményeket szerezzenek a gyerekek. A túl korai eredménykényszerben elvész a lényeg, maga a képzés! Ha nincs idő edzeni, mert állandóan versenyekre készülünk, korán kiéghetnek, vagy lesérülhetnek a gyerekek. Elsősorban igyekszünk a gyerekeknek egy életpálya-modellt nyújtani, ezért több egyetemmel is együttműködünk, ahogy gimnáziumokkal és középiskolákkal is. Egy hosszútávú projektben nem az a cél, hogy folyamatosan nyomás alá helyezzük a gyerekeket és állandóan kiemelkedő eredményeket érjünk el. A csapat kohézióra odafigyelünk az egyéni képzés mellett. A kevesebb lehetőséghez jutó játékos is megkapja ugyanazt a képzést és bánásmódot, mint a nála tehetségesebbek. Szeretnénk topjátékosokat is kinevelni, olyanokat, akik külföldön is megállják a helyüket adott esetben.
Mennyire jelzésértékű az, hogy a legidősebb utánpótlás-korosztályban, a junioroknál (U21) sikerült a legjobb eredményt elérni?
Az U21-es korosztály eredményei mutatják meg a legjobban egy felnőtt csapat helyzetét a magyar röplabdában, éppen ezért nagyon komoly siker a bajnoki cím, és nagy büszkeség az egyesületnek. Erre a csapatra épült az NB1-es együttes és erre fog épülni az Extraligás csapatunk is kiegészülve néhány idősebb játékossal és légióssal. Gelencsér Balázs kiváló munkát végzett a csapattal, ennek is köszönhető ez a siker. Szeretném kiemelni Nagy Robit is, aki az alsóbb korosztályokban foglalkozik a gyerekekkel, és az ő munkája is szükséges ahhoz, hogy sikereket érjünk el. Évek óta komoly alappillére a székesfehérvári röplabdának.
Aki figyelemmel követte az utánpótlás döntőket, az láthatta, hogy nagyon sok tehetséges játékos van a MÁV Előre csapataiban. Hogy történik a tehetségek kiválasztása?
A jól elvégzett munka, valamint az, hogy egy teljes életpálya-modellt biztosítunk, az nagyon vonzóvá teszi az egyesületünket, így szívesen jönnek hozzánk. A tehetségeket nem a fizikális adottságok alapján választjuk ki, a hosszútávú potenciállal rendelkező játékosokat keressük, akik mentálisan nagyon erősek, megvan a kellő akarat erejük, ambíciójuk ugyanis belőlük lesznek top sportolók. Az adottság nem egyenlő a tehetséggel. A tehetség három fő kritériuma a feladat iránti elkötelezettség, a kreativitás és az átlagon felüli képességek, készségek. Több olyan edzésmódszert alkalmazunk, ami a kognitív képességeket, a vizuális érzékelést javítja, fejleszti. Ezen képességek minősége mutatják meg a különbséget az átlagos és a top játékos között.
Nem csak az utánpótlás csapatoknál, hanem a felnőtteknél is nagyszerű eredményeket ért el a MÁV Előre, sőt történelmi tettet hajtott végre azzal, hogy mind a női, mind a férfi csapat feljutott az Extraligába.
Magyarországon teljesen egyedülálló, hogy egy klubnak a női és a férfi csapata is egyszerre a legmagasabb osztályban játszik. Grazban hasonló volt a helyzet, ott mindkét csapat bajnok is volt. A hangsúlyok változhatnak, de fontos, hogy a felnőtt csapat egy kirakat-csapat legyen, követendő példa az utánpótlás játékosok számára. Lehetőséget biztosítunk az utánpótlás játékosainknak, hogy idővel a felnőtt csapat tagjai legyenek. A légiósaink számát minimalizáljuk, szükség van arra, hogy a magyarok játszanak.
Az eredmények azt mutatják, hogy mindkét Extraligás csapat élére sikerült a megfelelő edzőt kinevezni.
Nagyon fontos, hogy meglegyen a bizalom, őszinte legyen a kapcsolat és mindannyian osztozzunk ugyanabban a hosszútávú gondolkodásban. A férfi csapatnál ott van Dávid Zoli, akivel régi barátság fűz össze, de emellett nagyon fontos, hogy ő is folyamatosan tanul, képezi magát, rengeteg energiát tesz bele, emellett a saját egyéniségét is. Egy csupaszív ember, tele tűzzel, szenvedéllyel, ami óriási segítség a fiataloknak. Egy olyan baráti közeget tudott kialakítani, hogy a játékosok keresnek meg minket, hogy nálunk akarnak játszani. A lányoknál is ez a helyzet: szezon közben Nagy Fanni vette át a csapat irányítását, aki szintén fiatal, energikus edző, láttam, hogy micsoda munkát tett bele az elmúlt fél évben. Hatalmas ambíció munkál benne, ami átragad a lányokra is.
Ahogy azt korábban is említette, az Extraligás csapatok a jelenlegi csapatra épülnek. Milyen változások várhatók a játékoskeretekben?
Fontos, hogy a magyar játékosok pályán legyenek, így az U21-es csapatunk tagjai alkotják az együttes egy részét, ehhez jön majd néhány légiós. Elsősorban azonban magyar játékosokra szeretnénk építeni, fontos, hogy játsszanak, mert ebből a válogatott is profitál.
Milyen célokkal vágnak neki a következő szezonnak?
Egyelőre az a cél, hogy megragadjunk az Extraligában, ami a női mezőnyben pokolian nehéz lesz. A fiúktól akár egy jobb eredmény is kijöhet, de ez abszolút nem elvárás. Ha pedig a jelenlegi ütemben fejlődünk, akkor három-négy éven belül megcélozhatjuk a bajnoki címet is. Az első grazi évemben 4. helyen zárt a csapatom, majd minden évben egy helyet javítottunk, így az előző szezonban meglett a bajnoki cím. Csodálatos fejlődés lenne, ha a fiúkkal ugyan ezt megvalósítanánk Fehérváron.
Mik a távlati célok az egyesületnél, vagy akár személyesen Koch Róbertnél?
A rendszer most kezd beállni, most ezt kell működtetni. Szeretném a strandröplabdát is behozni a képzésünkbe, hiszen úgy lesz valakiből komplex, minden területen képzett játékos, ha strandon és teremben is játszik. Emellett egy egyéni képzőközpont is szerepel a terveim között, ahová bárki jöhet, klubtól függetlenül, aki úgy érzi, hogy fel szeretné gyorsítani a fejlődését, vagy magasabb célokat tűzött ki maga elé. Szeretnék ezzel az akadémiával egy újfajta modellt meghonosítani Magyarországon, hogy ezzel is emeljük a magyar röplabdázás szintjét. Felnőtt válogatottjaink szereplése, eredménye már a piramis csúcsa. Mi történik lejjebb, az a meghatározó, felnőtt korban már csak a fiatalon megtanult dolgok következményeit érzékeljük. Meg kell tanítanunk a fiatalokat a tudatos, sportközpontú gondolkodásra. A férfi röplabdában nincsenek vak foltok Európában, bár merre indulunk, mindenki tud röplabdázni. Szerencsére a nőknél vannak vak foltok, amik lehetővé teszik, hogy kisebb sikereket érjünk el. A sportágunk fejlődése két féleképpen mérhető. Más, magyar labdajátékokhoz, vagy más európai ország röplabdájához mérhetjük a fejlődést. Mindkettő összehasonlításban egy a lényeg, ha mindenki velünk fejlődik, akkor az olyan, mint ha helyben topognánk, az nem fejlődés. Gyorsabban kell fejlődnünk másoknál, hogy a különbség csökkenjen. Ez óriási kihívás, hosszú évek kitartó munkája.
JM