A magyar nemzeti együttesben három mérkőzésen, köztük a finnek elleni győztes Eb-selejtezőn is pályára lépett Forró Gyula, az egykori újpesti balhátvéd, aki napjainkban az U19-es magyar leány röplabda-válogatott sikereiért dolgozik. A 33 éves erőnléti edző játékosként nem lehetett ott a magyar csapattal a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságon, de bízik benne, hogy leányröplabdázóink jóvoltából ő is részese lehet majd egy kontinensviadalnak. Karrierje mellett sokat beszéltünk a röplabda és a futball közötti hasonlóságokról és különbségekről, az öltözők hangulatáról, a közelgő U19-es Eb-selejtezőkről, a játékosok lélektanáról és persze arról is, hogy hogyan lett varázsütésre a röplabdázás megszállottja egy korábbi válogatott focista, akiből egyébként nyolc év fuvolázás után kiváló zeneművész is válhatott volna. Nagyinterjú.
Amikor megtudtam, hogy Forró Gyulának hívják az U19-es leány röplabda-válogatott edzőjét, eszembe nem jutott, hogy a Dárdai-csapat balhátvédjéről van szó…
Azért röplabdás körökben most már egyre többen értesülnek róla. (mosolyog)
Lehet, de Önnek még futballoznia kellene! 33 éves…
Hiányzik is a játék, és nem is zárnám ki annak a lehetőségét, hogy visszatérjek a pályára, de most erre a feladatomra koncentrálok teljes erőbedobással. Sajnos, sokat voltam sérült, a combhajlító izmom az orvos szerint úgy néz ki, mint egy Picasso-festmény, de ez nem jelenti azt, hogy végleg fel kellene hagyjak a focival.
Honnan a röplabda iránti szeretet?
Pár évvel ezelőtt csöppentem bele a röplabda körforgásába, méghozzá Nyíregyházán, amikor ott futballoztam. Az erőnléti edzőnk Darabos Balázs volt, aki a mostani U19-es leány röplabdásokkal is foglalkozott, általa kerültem közelebb a sportághoz. Ott ismertem meg Horváth Andrást, ennek a korosztálynak a szövetségi edzőjét. Jó barátságot kötöttünk, sokat volt téma a futball és a röplabda közötti különbség és hasonlóság, rengeteget tanultam Balázstól, majd én is elvégeztem az erőnléti edzői tanfolyamot. Azóta több helyen is dolgoztam, dolgozom, nagy öröm számomra, hogy a röplabdásoknak is segíthetek.
Az U19-es női csapatra Eb-selejtezők várnak egy viszonylag rövid edzőtábor után. Milyen jellegű munkát végeztek el?
Itt most egyértelműen a szinten tartás a lényeg. Sok csapattól jöttek a lányok, fontos, hogy ne sérüljön meg senki. Csak annyira erősítünk, amennyire muszáj. Ha vannak apró hiányosságok, azokat megpróbáljuk pótolni, illetve a kisebb sérüléséket rendbe hozni, akár gyógytornákkal.
Hamar megszokta a közeget?
Először új terep volt ez számomra, de kezdem felvenni a kellő fordulatszámot. Már a decemberi MEVZA-torna alkalmával is foglalkoztam ezzel a korosztállyal, ez a mostani Eb-selejtezősorozat és edzőtábor a második megbízatásom. A lányok nagyon szeretnek dolgozni, vevők a munkára, így könnyű helyzetben vagyok. Épp Erdősné Balogh Erika másodedzővel beszélgettem arról, hogy korábban, focistaként általában az volt a jellemző, hogy vártam az edzőtáborok végét, most nem így van, feltöltődést jelent számomra, hogy itt lehetek és örülök, hogy Koszovóban az Eb-selejtezőkön is segíthetek a válogatottnak. Persze, amint vége a tornának, sietek vissza a családomhoz, mert ők nagyon hiányoznak!
Van amiben hasonlít a röplabda és a futball, azon kívül, hogy mindkettő labdajáték?
Nem sok mindenben, hisz ha szakmai szemmel nézem, a távolságokban megtett méter jóval kisebb a röplabdában, de sokkal több az úgynevezett mikromozgás. Aztán a sportági sérülések is más jellegűek, és a fizikai felkészítés szempontjából sincs akkora hasonlóság. Persze, a röplabda is elindult fizikális irányba, fontos, hogy egy játékos erős és stabil legyen, akkor általában a sérülések is elkerülik. Ami pedig az öltözői hangulatot illeti, ott nincs különbség, pláne, ha válogatott sportolókról beszélünk.
Ha már öltöző… Tudom, hogy elsősorban erőnléti edzőként alkalmazzák itt, de az Ön tapasztalata aranyat érhet egy-egy nagy meccs előtt. Itt van mindjárt példának okáért az U19-es csapat törökök elleni összecsapása… A csoportfavorit ellen kezdik a mieink a koszovói tornát.
Én is úgy érzem, hogy mentálisan és lelkileg is hasznos tanácsokkal tudom ellátni a játékosokat. Persze, a szakmai stáb minden tagjának megvan a pontos feladata, nekem az erőnléti edzések megtartása az, méghozzá a lehető legmagasabb színvonalon, de szívesen beszélek a tapasztalataimról a lányoknak, hogy egy-egy nagy meccs előtt mit éreztem, mire hogy reagáltam, s úgy érzem, hogy hallgatnak is rám, hitelesnek tűnök a szemükben. De, ne értsen félre, Erdősné Balogh Erika a magyar női röplabdasport egyik ikonja és Horváth András szövetségi edző nélkülem is pontosan tudja, hogy mit kell egy ilyen meccs előtt mondani a lányoknak.
Merthogy, mit kell mondani, mit kell sulykolni ilyen meccsek előtt?
Azt, hogy a mentális erő, a stabilitás és a mobilitás döntő lehet. Egy-egy hibára a lehető legjobban kell reagálniuk a játékosoknak! Mert mindenki hibázik, de az az igazán erős, aki ezekből is tud építkezni, aki ezeket jól dolgozza fel. Én úgy érzem, hogy a mi csapatunk nagyon együtt van ezen a téren is.
Tudják a játékosok, hogy pár éve még Dárdai Pál válogatottjában vagy éppen az Újpestben futballozott, amellyel Szuperkupát nyert?
Az elején nem ismertek, én pedig természetesen nem akartam felvágni vele, aztán a karácsonyi MEVZA-torna során valahonnan megtudták, s kérték, hogy mutassak meccsvideókat a YouTube-on, mert csak akkor hiszik el, hogy tényleg egy válogatott futballista az erőnléti edzőjük.
Az a finnek elleni győztes Eb-selejtező 2014-ből gyakran eszébe jut? Az 57. percben állt be húszezer néző előtt hazai pályán…
S, aztán Gera góljával a hajrában megnyertük a meccset… Hogy eszembe jut-e? Ez volt pályafutásom csúcspontja. A mai napig nem vettem le a facebook-oldalamról a háttérképet, azt a fotót, ami ezen a találkozón készült rólam. A szövetségi kapitány meccs előtt, amikor kimentünk megnézni a pályát, megkérdezte, hogy készén állok-e, mire azt feleltem, hogy rendben leszek. Aztán a szünetben Juhász Roli sérülésre panaszkodott, s engem elküldtek melegíteni, az első lépéseknél még remegett a lábam, de aztán hamar legyőztem a drukkot és egy felejthetetlen este lett a vége.
Kihozta a maximumot a pályafutásából?
Elégedett lehetek, hisz álmomban sem gondoltam volna, mikor kis falumból, városkámból, Tótkomlósról elindultam, hogy eljutok a válogatottságig. Már gyerekként is nagyon szerettem focizni, de mivel zenész családból származom, szüleim és testvéreim is zenészek, nyolc évig én is játszottam hangszeren, így sokáig kérdés volt, hogy a labdarúgást vagy a zenét választom.
Milyen hangszeren játszott?
Apukám trombitatanár, de nekem focizás közben letörött a fogam, amikor kicsi voltam, úgyhogy trombita helyett a fuvola lett a hangszerem…
Amit végül elhagyott, mert inkább focista szeretett volna lenni…
Nyolcadikos lehettem, amikor apukám lerakta elém a focilabdát és a hangszert, s mondta, hogy egy dolgot csináljak, de azt normálisan! Én a labdát választottam…
Göröngyös út vezetett a válogatottig?
Békéscsabán már 15-16 éves koromban a felnőttekkel edzhettem, majd a klub sajnos a megszűnés szélére került, s ekkor jött egy lehetőség az MTK-tól, ahol nagyon sokat fejlődtem, tulajdonképpen ott lettem balhátvéd, Kecskeméten pedig stabil NB I-es játékos. Ott figyelt fel rám az Újpest, egy jól sikerült Újpest-FTC derbi után pedig a szövetségi kapitány, Dárdai Pál. Tőle rengeteget tanultam, senkitől nem várt el többet, mint amit tud. Ez sok edzőből hiányzik.
Említette, hogy elégedett a pályafutásával. Valóban nem volt ebben még több?
Amit picit bánok, hogy külföldön nem tudtam magasabb szinten játszani, talán ebből a szempontból lehetett volna jobb döntéseket hozni. Illetve, amikor nagyon „fent van” az ember, azt másképp kell kezelnie, mint ahogy én tettem akkor, ugyanis kicsit elszaladt velem a ló, mai fejjel ez már nem történne meg. Mert bár eljutottam a válogatottságig, tagja voltam az Eb-szereplést kiharcoló csapatnak, de – a kapitányváltás után – az Eb előtti utolsó meccseken és az Európa-bajnokságon már nem játszhattam, amit persze nagyon szerettem volna. Akkoriban mindenkire dühös voltam, csak magamra nem, de ma már tudom, hogy ez semmi máson nem múlt, csak a saját teljesítményemen. Viszont! Ami késik, nem múlik: aktív játékosként nem szerepelhettem ugyan Eb-n, de erőnléti edzőként az U19-es röplabdázókkal nagyon bízom benne, hogy mindez összejön!
vp