Nemes gesztust tett a békéscsabai klub azzal, hogy befogadta a háború elől menekülő Viktoria Oliinykot, lakhatást és edzéslehetőséget biztosítva számára.
A Swietelsky-Békéscsaba kötelékébe tartozik mostantól az Ukrajnából, az orosz invázió elől menekülő Viktoria Oliinyk, akit befogadott az ötszörös magyar bajnok klub. Viktoria pályára ugyan nem léphet a békéscsabai együttesben, ám ott van minden edzésen, ezzel segítve a csapat felkészülését.
A 22 éves, 180 centiméter magas feladó az ukrán élvonalban, az Alanta Dnipro együttesében röplabdázott, de ahogyan gyakorlatilag minden sporttevékenységet, úgy azt is felfüggesztették a háborús övezetben. Márciusban néhány magyar sportklub különleges kezdeményezést hívott életre: olyan ukrán sportolókat „fogadnak be”, akik számára a szörnyűségek miatt lehetetlenné vált odahaza a sportolás, vagy akár az élet. A Swietelsky-Békéscsabánál továbbra is az olyan értékek a legfontosabbak, mint az emberség vagy a befogadás. A klub elhivatott a bajba jutottak megsegítésében, ezért úgy érezték, kötelességük részt venni ebben az akcióban. Bár Viktoria hivatalosan nem a békéscsabaiak játékosa, ennek ellenére minden lehetőséget biztosítanak számára, hogy békés körülmények között élhessen és továbbra is játszhasson.
Baran Ádám, a Swietelsky-Békéscsaba elnöke részletesen is beszámolt arról, hogyan került Viktoria Békéscsabára, valamint hogyan érzi magát jelenleg: „Amikor értesültem Viktoria történetéről, egyáltalán nem mérlegeltem, hogy vajon tudunk-e segíteni rajta, hanem azonnal kimondtam, hogy muszáj. Nagyon jó volt megélni, hogy a kollégák egy emberként álltak bele az ügybe, mindenkinek láttam a tüzet a szemében és egyaránt a megoldást kerestük. Szinte pillanatok alatt összeraktuk a tervet, hogy hol tudjuk elszállásolni vagy miként tudjuk Lengyelországból Békéscsabára juttatni. Azóta pedig egyre többen keresnek meg, hogy miben tudnának segíteni nekünk és Viktoriának, nagyon jó megérezni ennek az összefogásnak az erejét. Ugyan rengeteg megoldandó feladat van a klubunk háza táján, de senki sem érezte úgy, hogy ez most „nem fér bele”. A szervezet minden tagja részt vett ebben.”
A klubvezető arról is beszélt, miként értesült a fiatal játékos történetéről: „Egy játékosügynöktől kapott e-mail révén került a látókörömbe. Olvastam, hogy van egy lány, akinek el kellett menekülnie a hazájából egyetlen hátizsákkal, és Lengyelországban van. Megrázó volt belegondolni, hogy tőlünk pár száz kilométerre emberek halnak meg a háborúban, mások pedig mindent hátrahagyva menekülnek. Onnantól számítva, hogy a megismertem a történetét, 48 órán belül már itt volt. Előkészítettünk számára mindent, tényleg összefogott mindenki. Eleinte persze bennünk is rengeteg kérdőjel volt: milyen mentális állapotban van, milyen traumákat élt át, hogyan viszonyuljunk hozzá? Aztán egyik este átmentem az edzésre, és azt láttam, hogy a többi játékossal beszélgetett. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ennyire befogadó a közösségünk. A stábtagok is azzal töltötték a szabadnapjukat, hogy bejöttek, felmérték a fizikai állapotát, edzéstervet írtak neki, gyakoroltak vele, hétvége óta pedig teljes edzésmunkát végez a csapattal. Mostanra már olyan, mintha mindig is a családunk tagja lett volna, és számomra is az volt a legnagyobb dolog, amikor mosolyogni láttam!” – fűzte hozzá az együttes elnöke.
Forrás és fotó: brse.hu