Múltidéző: a nyolcvanas évek kupadöntői
A közelgő MVM Magyar Kupa-döntő előtt felidézzük a sorozat régebbi fináléit. A trófea először 1951-ben talált gazdára, az azóta eltelt hét évtized során számos emlékezetes döntőre került sor – nézzük, mi történt a nyolcvanas években.
Ebben az évtizedben búcsúzott a körmérkőzéses lebonyolítás, az 1985-86-os idénytől kezdve minden évben egy vagy kétmeccses párharcban dőlt el a kupa sorsa.
1980-ban viszont még négy gárda küzdött a trófeáért, amelyet a nőknél és a férfiaknál egyaránt a címvédő vihetett haza.
A hölgyek négyes döntőjében a Vasas Izzó megállíthatatlannak bizonyult: az előző évben a magyar bajnokság és a kupa mellett a KEK-et is megnyerő együttes csupán egy játszmát veszítve hódította el a serleget.
A férfiaknál a Csepel sem hagyott kétséget afelől, hogy őket illeti a kupa: a piros-kékek hibátlan teljesítménnyel szerezték meg a kupát, tizenegy év alatt immár kilencedik alkalommal.
A következő esztendőben a csepeli urak jubiláltak, a nőknél viszont a Vasas SC ezen a néven először lett kupagyőztes.
A négyes döntő utolsó találkozóján a Vasas és a Vasas Izzó egymás ellen dönthetett a trófea sorsáról, méghozzá egy rendkívül izgalmas mérkőzésen. Az első két játszmát a címvédő nyerte, a Vasas azonban fordítani tudott és megnyerte a kupát.
A férfiak négyes döntőjére Salgótarjánban került sor – az előző évekhez képest csak a helyszín változott, a győztes kiléte nem: a Csepel mindhárom mérkőzését megnyerte gyűjtötte be története tizedik kupagyőzelmét.
1982-ben a női négyes döntő legizgalmasabb mérkőzését a Vasas és az Újpesti Dózsa játszotta egymással, a kétórás csatát az angyalföldiek nyerték 3:2-re. Ez azonban csak az ezüstéremre volt elég számukra, a Vasas Izzó ellen ugyanis sem nekik, sem a többi csapatnak nem volt esélye. Az Izzó valamennyi mérkőzését 3:0-ra nyerte, és tükörsimán nyerte meg a Magyar Kupát.
A férfiaknál a Csepel és a Kecskemét is megnyerte első két mérkőzését, így a négyes döntő utolsó találkozója döntött a trófea sorsáról. Azoknak azonban, akik nagy csatát vártak, csalódniuk kellett. A Népsport tudósítója szerint „A kecskemétiek idegeskedtek, veszekedtek, míg Buzekék a rutin és a lelkesedés nagyszerű ötvözésével könnyedén szerezték pontjaikat.” Egy játszmát ugyan nyert „a vidék legjobbja”, de a kupa ismét a Csepelé lett.
Egy évre rá a hölgyeknél ismét magabiztos győzelem született, de ezúttal a Vasas SC-t nem tudták megszorongatni a riválisok. A Gerevichné vezette együttes mögött a magyar röplabdatérképre ekkoriban felkerülő Tungsram SC szerezte meg a második helyet.
A férfiaknál sportágtörténeti jelentőséggel bírt az 1983-as esztendő: ekkor avattak ugyanis először vidéki kupagyőztest!
A Kecskemét története első bajnoki címe mellé a Magyar Kupát is begyűjtötte, és az egész szezon során egyetlen mérkőzést sem veszített el, sem a bajnokságban, sem a kupában. A csapatot így jellemezte a sportnapilap újságírója: „Az évekkel ezelőtt idehaza iskolát teremtő együttes kimagaslik a mezőnyből, ehhez aligha férhet kétség”.
1984-ben a hölgyeknél kilenc év elteltével lett újra kupagyőztes az Újpesti Dózsa, a férfiaknál pedig a Tungsram története során először szerezte meg a trófeát.
A nők négyes döntőjében már a második napon eldőlt a kupa sorsa: a Dózsa 3:0-ra legyőzte a Tungsramot, ezzel bebiztosította végső sikerét. „… néhány jó sánc, egy-két váratlan ejtés, és a lila-fehérek máris ünnepelhettek. Nemcsak a presztízsgyőzelmet, hanem a Magyar Népköztársasági Kupa elnyerését is” – írta a Népsport.
A Tungsram a férfiaknál viszont nem talált legyőzőre, a bajnokság után a kupában is letaszították a trónról a Kecskemétet, így „A Tungsram SC feliratot először vésik fel a díszes serlegre”.
Az 1984-85-ös szezonban rendezték meg máig utoljára körmérkőzéses rendszerben a Magyar Kupa végjátékát. A hölgyeknél a Tungsram két ezüstérem után ért fel a csúcsra, és a Megyeri úti klub a férfiak közt sem talált legyőzőre.
A női finálé utolsó mérkőzésén a Tungsram és az Újpesti Dózsa dönthetett a kupa sorsáról, de a mindent eldöntő találkozó meglehetősen egyoldalúra sikeredett, különösen a második játszmában volt hatalmas különbség a csapatok között. A Népsport tudósítója szerint „Gálhidi 4:0-ig szervált, és az első Dózsa-pontot csak 14:0-nál könyvelhettük el. A szomorú, hogy a Tungsram játékosainak a nagy előnyhöz nem játszani kellett, hanem lényegében csak ravaszul nyitni.”
A férfiaknál a Tungsram és a Kecskemét is megnyerte első két mérkőzését, így a sorozat utolsó találkozója volt hivatott dönteni a trófea sorsáról. Érthető módon nagy várakozás előzte meg az összecsapást, a várt nagy küzdelem azonban elmaradt.
„A kecskemétiek a KEK-szereplés birtokában meg sem kísérelték (legalábbis nem látszott) a bajnokcsapat megverését. Igaz, Szabó Zoltánék nyertek egy játszmát, de mindez csak annak köszönhető, hogy ellenfelüket is sikerült (a nézőkkel együtt) elaltatni.” – bosszankodott a Népsport tudósítója.
1986-tól visszatértek az egymérkőzéses finálék, de az erőviszonyok nemigen változtak.
A női döntőbe a kor két legjobb csapata, az Újpesti Dózsa és a Tungsram jutott be, mégis minden idők egyik legrövidebb fináléját rendezték a Folyondár utcában: a Dózsa mindössze 46 perc alatt győzött 3:0-ra, és a bajnokság után a kupát is veretlenül nyerte meg.
A férfiak döntője jóval izgalmasabban alakult. A bajnok Tungsram ugyan megnyerte az első két játszmát, a kecskemétiek azonban hatalmas csatában egyenlíteni tudtak, és kiharcolták a döntő szettet. Ott viszont már nem volt esélyük: „A mindent eldöntő játszmáról sokat elmondani szinte lehetetlen. A teljesen indiszponálttá váló KSC-legénységgel szemben tetszés szerint gyűjtötte pontjait a Tungsram-legénység, és ezzel harmadszor is elnyerte a serleget” – tudósított a 15:2-vel végződő játékrészről a Népsport.
Az 1987-es évben kis túlzással csak a dátum és a helyszín változott, a főszereplők és a végeredmény nem. A két döntőt ezúttal egy napon és egy helyszínen, a Nemzeti Sportcsarnokban rendezték. A női döntőt megint a Dózsa és a Tungsram játszotta, és a lila-fehérek ismét meglehetősen simán, 3:0-ra győztek, és ebben az évben is minden honi sorozatot megnyertek.
A férfidöntő nagyobb küzdelmet hozott. A sportnapilap beszámolója szerint „A… Tungsram SC kitűnő első játszmát produkált, majd a két ász, Börcsök Csaba és Szabó Zoltán megmozdulásai arattak tapsot, hol az egyik, hol a másik oldalon. A lámpagyáriak jól sáncoltak, és nagyobb ütőerővel is rendelkeztek. Óriási ütőpárbajjal folytatódott a küzdelem 1:1 után. Alig-alig változott az eredmény, a mérkőzés valamennyi játszmája több mint félórán át tartott. A Tungsram kevesebbet idegeskedett, lelkesebb is volt, és a rosszul sikerült bajnokság után (6. hely) megérdemelten vigasztalódott a kupagyőzelemmel, sorozatban negyedszer”.
Az 1988-as év a férfimezőnyben komoly változásokat hozott, a hölgyeknél viszont a Tungsram-Dózsa párbaj.
Hogy a két csapat mennyire kiemelkedett ekkoriban a magyar mezőnyből, azt jól érzékelteti a 
Népsport tudósítójának alábbi megjegyzése: „… a két kezdőhatosban egyetlen játékos kivételével mindenki volt már válogatott, sőt, a kispadokról is összejött volna egy nemzeti hatos.”
A csúcstalálkozó színvonalas, izgalmas csatát hozott, amelynek végén 3:1-re a Tungsram győzött és lett két év szünet után újra kupagyőztes.
A férfiaknál, a sorozat történetében először, két vidéki együttes küzdhetett meg a trófeáért. A Csepel meglepetésre csak a bronzéremért játszhatott, miután a Kecskemét ellen 27 játszmalabdát elpuskázva kapott ki. A másik elődöntő is meglepetéssel zárult: a bajnok és címvédő Tungsram a Nyíregyházával szemben maradt alul.
A döntő már korántsem alakult ennyire szorosan. „Két játszmán át csak a küzdeni akarás tartotta versenyben az NYVSSC-t, a harmadikban már az sem” – írta a Népsport. A Kecskemét a három szettben összesen 20 (az utolsóban csupán 2) pontot engedélyezett riválisának, és magabiztosan szerezte meg története második kupagyőzelmét.
1989-ben a hölgyek Egerben, az urak pedig Nyíregyházán küzdhettek meg a Magyar Kupáért, és ugyan mindkét házigazda bejutott a döntőbe, a serlegek végül visszakerültek a fővárosba.
A nőknél már a fináléba kerüléssel is története legnagyobb sikerét arató egri csapat telt ház előtt próbálta megállítani a Tungsramot, de csak megszorongatnia sikerült ellenfelét a döntő végére erejével elkészülő hevesi gárdának. „De a fáradtságra nincs orvosság. Már magabiztos a Tungsram, feljavul a mezőnymunkája is, a hálónál pedig Kastner teljhatalmú úr (Bocsánat, hölgy…)” – írta a Népsport a 3:1-es Tungsram-győzelemmel záruló finálé hajrájáról.
A nyíregyházi férfidöntőt is zsúfolt lelátók előtt rendezték, a hazai szurkolók itt is mindent elkövettek kedvenceik győzelméért, de ebben a fináléban is csak egy szett jutott a házigazdának. Az Újpesti Dózsa végül 125 perces küzdelemben 3:1-re győzött, és 1975 után szerezte meg újra a Magyar Kupát.
Magyar Népköztársasági Kupa, döntő, illetve győztesek
Nők
1980 (körmérkőzés): Vasas Izzó
1981 (körmérkőzés): Vasas SC
1982 (körmérkőzés): Vasas Izzó
1983 (körmérkőzés): Vasas SC
1984 (körmérkőzés): Újpesti Dózsa
1985 (körmérkőzés): Tungsram SC
1986: Újpesti Dózsa – Tungsram SC 3:0
1987: Újpesti Dózsa – Tungsram SC 3:0
1988: Tungsram SC – Újpesti Dózsa 3:1
1989: Tungsram SC – Eger SE 3:1
Férfiak:
1980 (körmérkőzés): Csepel SC
1981 (körmérkőzés): Csepel SC
1982 (körmérkőzés): Csepel SC
1983 (körmérkőzés): Kecskeméti SC
1984 (körmérkőzés): Tungsram SC
1985 (körmérkőzés): Tungsram SC
1986: Tungsram SC – Kecskeméti SC 3:2
1987: Tungsram SC – Kecskeméti SC 3:1
1988: Kecskeméti SC – Nyíregyházi VSSC 3:0
1989: Újpesti Dózsa – Nyíregyházi VSSC 3:1
MVM Magyar Kupa Döntő – NŐK március 12. (szombat)
16.00 Swietelsky-Békéscsaba – Fatum-Nyíregyháza BRONZMECCS
19.00 Vasas Óbuda – Szent Benedek RA DÖNTŐ
MVM Magyar Kupa Döntő – FÉRFIAK március 13. (vasárnap)
15.30 Fino Kaposvár – Kecskeméti RC BRONZMECCS
18.30 Pénzügyőr SE – Vegyész RC Kazincbarcika DÖNTŐ
A jegyeket kaphatók március 1-től online az Érd Aréna oldalán, vagy a meccsek napján a helyszínen