Az újonc Vasas SC vezetőedzője, Kőnig Gábor és fiatal csapata számára is egy újabb lépcsőfok az Extraliga-szereplés. A tréner azt mondja, állnak elébe a feladatnak és szeretnék az ellenfelek dolgát megnehezíteni, ezzel együtt játszmákat és mérkőzéseket nyerni.
Mennyit gondolkodtak az MRSZ felkérésén, azaz az Extraliga-szereplés lehetőségén, amire végül igent mondtak?
Hosszas volt a gondolkodási időszak, de mivel a másodosztály bajnoka nem vállalta az élvonalbeli szereplést, bennünket pedig az elmúlt két idényben elért eredmények feljogosítanak arra, hogy az Extraligában is megméressük magunkat úgy döntöttünk, hogy belevágunk.
Milyen célokat fogalmaztak meg az idényre?
A fejlődést illetően biztos vagyok benne, hogy ez egy újabb lépcsőfok a csapat számára és ha már itt vagyunk, akkor szeretnénk fejtörést okozni az ellenfeleknek. Jó lenne persze szetteket nyerni és győzni is.
Mennyit változott az elmúlt idényhez képest a csapat összetétele?
Az elmúlt két idényt vegyük inkább alapul, hisz abban a periódusban alig, most viszont sokat változott a csapat összetétele. Voltak játékosok, akik más Extraliga-csapatokhoz mentek, illetve a mi elsőszámú együttesünkhöz, a Vasas Óbudához kerültek. Nagyjából a keret felét ki kellett cserélni, tehát összeszokottságról még nem beszélhetünk, de jó kis csapat lesz ez. Megvan a másik iránti tisztelet, szeretik egymást a játékosok, ebből a szempontból ugyanazokat az erényeket látom, mint az előző években.
Beszéltünk a célokról, de az is érdekelne, hogy a játékot illetően mi az, amit szeretne látni a csapatától?
A fiatalságnak is vannak erényei: legyenek merészek, bevállalósak, mutassák meg mit tudnak. A jövőjüket szolgálja, hogy szerepelhetnek ebben a bajnokságban, ki kell használni ezt a lehetőséget. Azt azért hozzátenném, hogy papíron egyik meccsen sem mi leszünk az esélyesek, de arra képes ez a gárda, hogy fejtörést okozzon a nálánál erősebb ellenfeleknek is. Pluszlöketet adhat az is, hogy kvázi az esélytelenek nyugalmával léphetünk majd pályára, tehát a teher az mindig a másik csapaton lesz.
Az Ön karrierjében mit jelent, hogy a legmagasabb osztályban irányíthat csapatot?
Edzői pályafutásomban természetesen nagy lépés, de azért én úgy fogalmaznék, hogy ez „csak” félig Extraliga. A miénk nem egy profi csapat, hisz sok fiatal játékosunk van, köztük középiskolások is, akik érthető okokból napi két edzésen nem tudnak részt venni. Tehát röviden összefoglalva, hogy még jobban átéljem az extraligás edzői érzést, ahhoz kellenének a napi szintű délelőtti-délutáni tréningezési lehetőségek. Ettől függetlenül azért egyéni képzést, illetve posztedzést tudunk tartani délelőttönként és szerencsére egyre többen élnek is ezzel a lehetőséggel. Szóval, a lányok nagyon jól és becsületesen dolgoznak, s minden erejükkel azon vannak, hogy kivívják mások tiszteletét az Extraligában is.
Mit ért pontosan a mások tiszteletének kivívásán?
Ha az ellenfelek nem egy kézlegyintéssel intézik el az ellenünk való mérkőzést, hanem azt érzik, hogy bizony minden tudásuk és a legjobb összeállításuk is szükséges ahhoz, hogy minket legyőzzenek. Amennyiben ezt elérjük, s emellett látom a fejlődést is a játékosokon, akkor már elégedett leszek. Persze, mi is szeretnénk meccset, meccseket nyerni és reménykedem benne, hogy okozunk majd meglepetéseket is!