Szele Dénes az 1960-70-es évek röplabda játékvezetői generációjának kiemelkedő alakja volt. Születésének 100. évfordulója alkalmából emlékezünk rá.
Szele Dénes fiatal korában játékosként NB I-es csapatokban szerepelt, majd hamarosan megragadta őt a játékvezetés. 1946-tól, a röplabdázás Magyarországi meghonosodásától kezdve már elismert játékvezetőként tevékenykedett. 1955-től 1980-ig pedig nemzetközi játékvezetőként működött.
Kiváló, határozott, éles szemű bíráskodásával rendkívüli tekintélyt szerzett magának mind a hazai, mind a külföldi pályákon. A legnagyobb, a legnehezebben kezelhető játékosok is tisztelettel emlegették nevét. Abban az időben bíráskodott, amikor a magyar röplabdázás a világ élvonalába tartozott. Stílusa legendássá vált, amit sokan megpróbáltak másolni, sikertelenül. Azon kevesek közé tartozott, akik vizsga nélkül nyerhették el a nemzetközi minősítést, pusztán tudása, rátermettsége, teljesítménye alapján. A nemzetközi versenyek közül 4 felnőtt Európa Bajnokságon, 1 világbajnokságon, két ifjúsági Európa bajnokságon és számos kupamérkőzésen vett részt. Saját elmondása szerint a legnagyobb élménye az Európa Kupa döntője volt, ahol a szovjet és a román csapat játszotta a nagyon izgalmas döntőt és óriási meglepetésre az akkor világelső szovjet csapat vesztett. Felejthetetlenek voltak számára a kubai és az észak-koreai tornák is, amelyekről számos anekdotát mesélt kollégáinak.
Játékvezetői pályafutása befejeztével sem szakadt el szeretett sportágától. Évtizedeken keresztül játékvezető küldőként működött. Az NB II-es és az utánpótlás versenyek játékvezetői küldéséért volt felelős. Ahogy saját magától játékvezetőként a maximális teljesítményt követelte meg, úgy kollégáitól is csak a tökéletest fogadta el. Hosszú időn keresztül rangot jelentett, ha valaki nála készíthette elő a küldő lapokat. Sok fiatal kolléga neki köszönheti, hogy ma a legmagasabb osztályban vezethet, vagy a Játékvezetői Testületben vezetőként működött. Ma már a legendák közé tartozik a hétfői szövetségi nap, amit csak külföldi tartózkodása idején hagyott ki és amikor Dénes mindig a társaság középpontja volt. A régi korosztályos Göcsej Kupákról, Lehel Kupákról, Vértes Kupákról is mindenki őriz egy-egy emléket, történetet róla, vagy ha mást nem, akkor a tanácsait, személyiségét. Ilyen alkalmakkor sokszor órákig sziporkázott, ontotta a jobbnál jobb sztorikat. Abban az időben a játékvezetők barátok és cimborák voltak. A meccsek után egy sör vagy fröccs mellett az események felelevenítése, vitatkozás a mérkőzéseken történtekről nagyon összekovácsolta a játékvezetőket.
A Magyar Röplabda Szövetség több alkalommal elismerte a sportágért végzett áldozatos munkáját. 2004-ben a Magyar Röplabdázásért Emlékéremmel, 2006-ban pedig a Magyar Röplabdázásért Emlékplakettel tüntették ki. A sikeres játékvezető mindvégig EMBER és KOLLÉGA maradt. Olyan ember, akire figyelni kellett, akinek a tanácsait érdemes volt megfogadni. Olyan ember, aki mindig a társaság középpontjába került. Olyan ember, aki szeretett élni. Humorral, vidámsággal, szókimondással. Szavait, tetteit mindig a röplabdázás, a játékvezetés ügye vezérelte. Lénye hiányzik mindazoknak, akik ismerték, szerették.