Strandröplabda: A sporttörténelmi Eb-bronzéremről kérdeztük a főszereplőket!

Szövetség

Még mindig álomszerűnek tűnik Veress Ákos és Tari Bence számára a madridi U18-as strandröplabda Európa-bajnokságon szerzett bronzérem, amely egyben sporttörténelmi siker is, hisz magyar páros először állhatott nagy világversenyen a dobogón. 

Veress Ákos úgy véli, nemcsak az érem jelentett sokat a magyar párosnak, hanem az is, hogy olyan játékot sikerült nyújtani a spanyol fővárosban, amelyre maradéktalanul büszkék.

„Bencével a nyárra kitűzött nagy célunk az volt, hogy az Európa-bajnokságon jól szerepeljünk, ehhez képest az elvárásainkat felülmúlva harmadik helyen végeztünk. A torna hangulata csodálatos volt, ahogy egyre több csapattal alakítottunk ki szoros kapcsolatot, annál inkább éreztem, hogy egyfajta tiszteletet vívtunk ki a többi párostól. Az érem sokat jelentett nekünk, de leginkább attól vagyunk boldogok, hogy a játékunkból a lehető legtöbbet ki tudtuk hozni. Ez az Eb-bronz eddigi legjobb eredményünk, azonban itt még nem állunk meg…”

Tari Bence szerint a stresszmentes játék volt a siker kulcsa, ez jelentette a különbséget az ellenfelekkel szemben.

„Ez az érem csak egy mérföldkő, ettől függetlenül nagyon boldogok vagyunk. Sok ember munkája benne van a sikerben, és szeretnék mindenkinek megköszönni minden segítséget, mert nélkülük ez nem sikerült volna. Nagyon jó érzés, hogy nekünk sikerült a sportágban első magyarként érmet hozni Európa-bajnokságról, még csak most kezdjük felfogni, hogy tényleg mit is értünk el. Az egész tornán nagyon akartuk a győzelmet, de nem stresszeltünk rá, hanem higgadtak tudtunk maradni feszült szituációkban is, és végül ennek köszönhetően diadalmaskodtunk.”

Soós Izsák szövetségi kapitány arról mesélt stábunknak, hogy nemcsak a negyven fokos hőséggel, hanem a mély homokkal is meg kellett küzdenie tanítványainak. Ugyanakkor mérhetetlenül büszke játékosaira, akik mentális erejükkel kiemelkedtek a többi páros közül.

„A madridi U18-as Eb életem eddigi legnehezebb és egyben legfelemelőbb tornája volt, melyet együtt élhettem meg Ákival és Bencével. Érkezés után két és fél napunk volt hozzászokni a nagy meleghez (40 fok) és az extra mély, csuszamlós homokhoz, mielőtt belevágtunk a négynapos küzdelembe. A csoportban három nálunk magasabban jegyzett nemzetet, az osztrákokat, a portugálokat, és a tornán 5. kiemelt franciákat sikerült legyőznünk feszült, és szoros meccseken. Közben folyamatosan figyeltünk a bőséges folyadék, magnézium, és sóbevitelre, az ételre (szénhidrát, proteinbevitel, utolsó napokon energiazselék, stb.) és a pihenésre is. Mivel a verseny helyszínén nem volt játékosoknak kialakított pihenőhely, amikor csak lehetett, bemenekültünk a hotelbe (ami kb. fél óra buszútra volt), hogy tudjunk pihenni, és elemezni a következő ellenfeleinket. Az ebéd és a vacsora ráadásul a verseny helyszínén volt, így nem volt könnyű a tervezés. Túlzás nélkül állíthatom, hogy életem egyik legnagyobb mentális/logisztikai kihívása volt ez a viadal. Igyekeztem levenni a terheket a srácokról, hogy tényleg csak saját magukra és a meccsekre tudjanak koncentrálni. Bence és Áki összesen hat nehéz meccset nyert meg és csak a későbbi győztes dánok ellen kaptak ki minimális különbséggel (22:24, 22:24). Túl azon, hogy a magyar fiúk teljesen felvették a versenyt az európai elittel mind technikai, mind fizikai szinten, mentális képességei kiemelték őket a mezőnyből, és bár az ellenfeleikhez hasonlóan már nagy fáradság volt bennük a verseny vége felé, higgadtak tudtak maradni a döntő pillanatokban, megtalálták a megoldásokat, teljesítményüknek pedig egy gyönyörű bronzérem lett a gyümölcse.”

Szívből gratulálunk, fiúk! Sok sikert a folytatásban is!