Fodor Ákos Emlékverseny 2023 – Röplabdás csúcstalálkozó a teniszpályán!

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

Alig múlt délelőtt tíz óra, de már hatalmas a nyüzsgés a mogyoródi Open Teniszvölgy sportcentrumban, ahol a szokásos újévi szenior tornára gyűlt össze a magyar röplabdázás színe-java.

„Ugye tudjátok, hogy ez már emléktorna” – mondja Király Zsolt, akit annak idején kétszer is megválasztottak (1989, 1990) az év legjobb röplabdázójának, majd rámutat a tavaly januárban elhunyt egykori kiválóság, a 68-szoros válogatott, Eb-nyolcadik Fodor Ákos portréjára, közben arra is figyel, hogy készüljön egy közös fotó a résztvevőkkel. „Jóska, gyertek, Ti is” – szól oda a korábbi 138-szoros válogatott Mondi Józsefnek, aki a legendás trénerrel, Garamvölgyi Mátyással beszélget a régi idők nagy meccseiről. A sarokban feltűnik Jókay Zoltán, a Pénzügyőr SE vezetőedzője is, aki örül annak, hogy éles volt csapata szombaton, elégedett a játékosaival, s most teniszütőt ragadva vezeti le a kupameccs feszültségét. Azt mondja, a szimpla futást már megérzik a térdei, de ha teniszezik, akkor érdekesmódon nincs semmi fájdalma. Akármerre nézünk, a klubház tele van röplabdás nagyságokkal, gyakorlatilag minden négyzetméterre jut egy.

„Jön a Buzek, sőt a Gabi néniék is” – mondják a szervezők, Soós Istvánék, akik az asztalnál komoly munkába kezdtek, sorsolják a párosokat. „Én hazamegyek” – jön a reakció a kedvezőtlen beosztás után, aztán mindezt egy hamiskás mosoly kíséri a korábbi főtitkártól Stevik Pétertől, jelezve, hogy természetesen csak viccelt… A jelenlegi főtitkár, Ludvig Zsolt is teniszfelszerelésben, ő is várja már, hogy a csapat meginduljon a pályák felé. Elkészül a közös kép is, irány a fedett salakos, amelyet a klubház büféje alatti öltözőfolyosón át lehet megközelíteni, pár métert a szabadban is meg kell tenni, de ez kifejezetten jól esik most mindenkinek. A játéktér bejáratához közelítve újabb ismerős arc tűnik fel: a 85 éves Tatár Mihály, a huszadik század legjobbjának választott klasszis és baráti köre.

Megfigyelhető, főleg a cimborákon, hogy tudják, ide most nem akárkivel érkeztek: bőrdzseki, baseballsapka rajtuk, igazi nehézfiúk… Jó őket látni. Biztos, hogy „nagy csibészek” voltak annak idején is – természetesen a szeretnivaló fajtából… Besétálunk velük, s látjuk, hogy három szépen, kellő gondossággal előkészített pálya várja a játékosokat, akiken már a bemelegítő mozdulatok során megfigyelhető, hogy nem „első bálozók”, tényleg mindenkinek magabiztos a tenyerese és a fonákja is. Misi bácsiék közben helyet foglalnak a pálya mellett, majd nagy egyetértésben megjegyzik, hogy a tenisz remek kiegészítő sportja a röplabdának.

Közben megérkezik egy újabb legenda, dr. Kotsis Attiláné, Gabi néni, méghozzá a fia és kiskutyája társaságában. A 94 esztendős mesteredző odaül Tatárék mellé, majd rögtön azzal kezd, hogy ő még simán játszott 85 évesen, leginkább párosozni szeretett: „a hálónál mindent leszedtem” mondja, majd hozzáteszi, hogy az ellenfelei sokszor megszenvedtek azzal, hogy a „backhandje erősebb volt, mint a forehandje”, de jó fonák ide, jó fonák oda, 89 évesen azért már jobbnak látta letenni a teniszütőt. A sztorizgatásba többen is bekapcsolódnak, sok minden szóba kerül, rendkívül érdekes témák, kérdések sora foglalkoztatja őket, így például, hogy Kotsisné ereje teljében lévő fiatal edzőként a mai időkben mire volna képes, hogy Tatár Mihály ugyanúgy Európa-klasszis lenne-e, mint annak idején, aztán, hogy a magyar röplabdázást miként lehetne ismét a világ élvonalába emelni. Élvezet hallgatni ezt a beszélgetést, annak minden egyes mondatát, bölcs gondolatok, nincsenek túlzások, s ami tökéletesen érződik belőle, hogy ezek az emberek tényleg – rengeteg mindent megélt – igazi Legendák, s szerencsések vagyunk, hogy vannak nekünk!

A pálya bejárat felőli oldala közben teljesen megtelik: Novák László, Hoboth Sándor és Botyánszki János is megérkezett, ők nem játszanak, ellenben Forgó Nándorral, Oláh Balázzsal vagy éppen Gulyás Ferenccel. Mindenki mosolyog, élvezi a versenyt, amely tökéletes arra, hogy összehozza a sportág nagyjait. Apropó nagyok: a klubházhoz visszatérve már-már elkönyveltük, hogy minden idők egyik, ha nem a legjobb magyar játékosa, a röplabdázás „Puskás Öcsijeként” is emlegetett Buzek László sajnos mégsem teszi tiszteletét a rendezvényen, ám egyszer csak azt látjuk, hogy megjelenik az ajtóban ez a még mindig hihetetlenül magas ember – az ugyancsak korábbi válogatott Biszku Zsuzsával az oldalán – , s érdeklődik: „merre vannak a röplabdások?” Válaszolunk neki, majd megállapítjuk, hogy ez a szép nap így vált igazán teljessé!

****