Az ember csak tehetetlenül néz maga elé, küzd a könnyeivel, tördeli a kezét, a lelke feldúlt, s folyamatosan kérdéseket tesz fel. Miért? Miért kellett ennek megtörténnie?
Reményekkel teli, nagy terveket szövögető fiatalok, szinte még gyerekek ültek abban az elátkozott autóban az év első napján, Tapolcán. Az egyikük Te voltál Gergő, erőd teljében, élvonalbeli röplabdázóként, 19 évesen. Te, a sümegi nevelésű srác, aki kőkeményen dolgoztál minden egyes edzésen, minden egyes mérkőzésen azért, hogy a legjobb legyél. Te, aki mindig is röplabdázó akartál lenni és mindent ennek a sportnak rendeltél alá! Akinek nemcsak a hozzáállása, a szorgalma volt példaértékű, hanem – ahogy nagyon sok edzője is mondta róla – a tehetsége, az esze is megvolt ehhez a játékhoz! És Te – akárcsak a régi nagyok – valóban szeretted is, amit csináltál, hisz imádtál játszani, sohasem tekintettél munkaként a röplabdára. Sokaknak mutattál példát, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is! Barátságos, tisztelettudó jellemed, szerény és érző lelked, becsületességed miatt mindenki szeretett.
Alig múltál 6 éves, amikor már a sümegi tornacsarnokban a nyitásokat, az ütéseket, a különböző technikai elemeket gyakoroltad. Támaszt jelentett számodra a testvéred, a nálad 19 hónappal idősebb Bence, akit mindenhova követtél pályafutásod során. Mert bizony hamar felfigyeltek rátok, az Iván-testvérekre az ország legjobb utánpótlásműhelyeinél: 2013-ban már korosztályos válogatottak voltatok, 2017-ben pedig a Dunaújváros csapatához szerződtetek, ahol bemutatkoztatok a felnőtt élvonalban is. Majd újabb szintlépés: 2020 nyarán az Extraliga egyik élgárdája következett.
Még 18 éves sem voltál, amikor leigazolt a rekordbajnok Kaposvár. Karriered fantasztikus ütemben ívelt felfelé. Tudtad, hogy itt még az eddigieknél is többet kell dolgoznod, de szívós munkával elérted a hőn áhított célodat: az előző félévben beverekedted magad a kezdőcsapatba, brazil riválisodat a kispadra szorítva. Egy olyan csapatban kaptad meg a karmesteri pálcát, ahol korábban Mészáros Péter, Koch Róbert vagy éppen Gubik János adta fel a labdákat. Ahol 5 év után reális cél lehetne a bajnoki cím megszerzése.
Azonban a győzelmek, a bajnoki aranyak, az egész amiért küzdöttél Gergő, és ami alapesetben a mindent jelentené számodra, most a világon semmit sem ér! Mert most csak csend van. Csend és döbbenet…
A csapattársak viszont már fogadkoznak, Gergő! Ordítják majd nemsokára könnyes szemmel az öltözőben, hogy mostantól érted, az emlékedért játszanak! Nekik is borzasztó ez, hisz úgy mennek a harcba – a testvéreddel, Bencével együtt –, hogy tudják, bármennyire is szeretnék, Tőled már nem kapnak labdát, Tőled nem jön már blokk, Tőled már nincs pacsi egy-egy pont végén…
Abban viszont biztos lehetsz, hogy miattad a szívüket is kiteszik majd a pályára! És azokban a szívekben bizony mindig ott leszel, Gergő! Örökre!
Nyugodj Békében!
vp