Ma ünnepli 80. születésnapját a legendás röplabda mesteredző, Garamvölgyi Mátyás, aki korábban a férfi és a női válogatott szövetségi kapitánya is volt. A férfi nemzeti csapattal történelmi eredményeket ért el: 1977-ben Eb-negyedik volt, amelyet azóta sem sikerült senkinek túlszárnyalni, s a legutóbbi magyar világbajnoki szereplés (1978, Olaszország) is az ő kapitányi munkásságához fűződik..
Talán kevesen tudják, hogy Garamvölgyi Mátyás – sokaknak Matyi bácsi – a bajai gimnáziumi évek során még a tornasporttal kacérkodott. Nem is akárhogyan, hiszen az országos tornász csapatbajnokságon ezüstérmes volt az iskolai válogatottal, a szerek közül leginkább a nyújtót szerette.
A röplabdával való kapcsolata akkor vált igazán szorossá, amikor 1962-ben Budapestre került a Testnevelési Főiskolára, ahol a legendás Tarnawa Ferdinánd meglátta a benne rejlő tehetséget. Garamvölgyi Mátyás hamar ráérzett a Magyarországon akkor már egyre nagyobb népszerűségnek örvendő sportág technikájára, s onnantól nem is volt visszaút, élvonalbeli röplabdázó lett. Bekerült a TF NB I-es együttesébe, nem sokkal később pedig már a válogatott keretébe is. Az olimpiai részvétel 1964-ben még túl korai lett volna szerinte, ráadásul a keze is eltörött nem sokkal az ötkarikás kerethirdetés előtt, viszont az 1965-ös Universiadén ott volt, egy évvel később pedig a Vasashoz szerződött a diploma megszerzését követően.
Játékoskarrierje mellett tanított és edzőként is dolgozott, 1974-ben már ő irányította a TF gárdáját, majd egykori oktatója, Tarnawa Ferdinánd másodedzőjeként a felnőtt férfiválogatottnál is megkezdte a tréneri munkát. Tudásának, elhivatottságának köszönhetően 1976-ban már szövetségi kapitány volt, s 1983-ig három Európa-bajnokságon irányította a nemzeti csapatot, amellyel kijutott az olaszországi világbajnokságra is! Ezt azóta senki sem tudta megismételni, mint ahogy az 1977-ben elért Eb-negyedik helyezést sem… A teljesség igénye nélkül olyanok játszottak akkor a válogatottban, mint Buzek László, Kovács Károly, Takács Benjamin, Bogár Géza, Nagy István vagy éppen Mondi József.
1983-ban, a férfiakkal elért szép sikerek után úgy döntött, hogy női csapatoknál is kipróbálja magát. A Vasasnál kezdett, méghozzá úgy, hogy – ahogy egy korábbi interjúban fogalmazott – 13 embert „kényszernyugdíjba” küldött. Emiatt eleinte nem ő volt a legnépszerűbb ember Angyalföldön, az eredmények viszont később őt igazolták.
Garamvölgyi Mátyás nemcsak Magyarországon, hanem Törökországban is letette névjegyét, 1995 és 2001 között az Eregli férfi együttesét edzette, s csinált belőle a bajnoki címre is esélyes csapatot. 2000 és 2002 között a magyar női röplabda-válogatottat is irányította, ezzel pedig azon kevés magyar szövetségi kapitány közé tartozik, akik mindkét felnőtt nemzeti csapat élén dolgozhattak.
Matyi bácsit nagy öröm volt látni a tavaly decemberi évzáró ünnepségünkön is, ahol díjakat adott át, emelve ezzel az esemény rangját (ez a képünk is ott készült róla, Németh Lajos MRSZ elnökségi tag társaságában).
Születésnapos legendánknak, a magyar röplabdázás emblematikus egyéniségének, Garamvölgyi Mátyásnak sok boldogságot, jó egészséget kívánunk!