A nyári, müncheni multisport Európa-bajnokságon nagy meglepetésre a svéd David Ahman és Jonatan Hellvig nyerte a férfiak küzdelmét, az elődöntőben az olimpiai és világbajnoki címvédő norvég Mol, Sörum párost legyőzve. A kettős egyik tagja, a december 20-án mindössze 21. születésnapját ünneplő David Ahman Budapesten töltötte a karácsonyi ünnepeket.
A svéd duó egyáltalán nem ismeretlen a magyar strandröplabdázók számára, hiszen 2018-ban úgy nyerték meg Buenos Airesben az ifjúsági olimpiát, hogy az elődöntőben Hajós Artúrt és Stréli Bencét győzték le.
– Honnan jött az ötlet, hogy éppen Budapestre látogass családoddal az ünnepekre?
– Igazából nem volt semmilyen előzménye, a szüleim felhívtak, és megkérdezték, hogy mit szólnék hozzá, ha Budapesten töltenénk a karácsonyt? Eredetileg úgy terveztük, hogy otthon maradunk Svédországban, de aztán mégis arra jutottuk, hogy jó lenne máshova menni. Gondolkoztunk azon is, hogy elmehetnénk valahova messzebbre, egy kicsit naposabb vidékre, de mivel csak pár pihenőnapunk van, nem akartuk a zömét utazással tölteni. Apukám pedig kutatott egy kicsit, és úgy gondolta, hogy Budapest egy nagyon szép hely. Sok mindent csináltunk az elmúlt napokban, például voltunk a termálfürdőben, korcsolyáztunk a Városligetben, de elmentünk az Operaházba is megnézni egy előadást és meglátogattuk a karácsonyi vásárt is, ami nagyon hangulatos volt.
– Folyamatosan úton vagytok, utazgattok. Volt egyáltalán motivációd arra, hogy újra repülőre ülj?
– Ez azért egészen más, amikor az ember vakációzni megy valahova, mint amikor tornára utazik. Amikor nyaralni mész, akkor pihensz és turistáskodsz ahelyett, hogy csak a meccsekre koncentrálnál. Nagyon izgatottan vártam az utazást és nagyon megérte eljönni, mert Budapest nagyon szép.
„Nem akartam elhinni, hogy tényleg
vége, megnyertük az elődöntőt”
– Kiszámoltad már, hogy hány hetet töltöttél idén külföldön?
– Nem, még nem, de valószínűleg több mint a felét, de ilyen egy strandröplabdázó élete. A Formula-1-es versenyzők és a teniszezők szoktak arra panaszkodni, hogy csak járják a világot és játszanak, de igazából a helyszínekből nem sokat látnak.
– A 2022-es év hozta meg számotokra az igazi áttörést a felnőtteknél.
– Hiába kvalifikáltuk magunkat a világbajnokságra, nem tudtunk elindulni rajta, mert Jonathannak közvetlenül előtte sérült meg a keze. Viszont az Európa-bajnokságon kárpótoltuk magunkat.
– Talán a legnagyobb szenzációt azzal okoztátok, hogy az elődöntőben sikerült legyőznötök az olimpiai, világ- és négyszeres Európa-bajnok norvég Mol, Sörum párost.
– Áprilisban, Portugáliában találkoztunk velük előszőr a pályán, a tengerparti edzőtáborban, de az csak egy bemutató mérkőzés volt. A müncheni Eb már határozottan más volt – mondja nevetve –, azt a meccset egyértelműen komolyabban vették. Johnatan kézsérülése miatt nem volt ideális a felkészülésünk, mert az Európa-bajnokság előtt nem tudtunk annyit játszani, csak otthon, a svéd bajnokságban. Szóval nem voltak igazán kemény meccseink előtte, mert Svédországban nem elég magas a színvonal egy jó felkészüléshez.
– Így milyen célokkal utaztatok Münchenbe?
– Úgy mentünk oda, hogy csináljuk a dolgunkat, arra koncentráljunk, hogy a saját stílusunka játszunk a strandröplabdát, például ugró feladásokkal és aztán meglátjuk, hogy megy. Már a csoportkörben találkoztunk a norvég fiúkkal, egy kemény és szoros meccsen és ez jól jött, mert éreztük, hogy van esélyünk legyőzni őket, ha igazán jól játszunk. A rájátszásban volt néhány nehéz háromszettes meccsünk, de belelendültünk, aztán az elődöntőben megint ők következtek. Tudtuk, hogy ők a favoritok, így nyugodtan játszhattuk a saját stílusunkat, és ez be is jött.
– Talán eddigi pályafutásotok egyik legjobb meccsét játszottátok…
– Igen, egészen biztosan. Emlékszem, hogy amikor 21:16-ra megnyertük az első szettet, nem akartam elhinni és a második szett is nagyon szoros volt, de azt végül sikerült megnyerniük. Amikor a döntő játszmára felálltunk, akkor arra gondoltam, hogy: ennyi volt, lendületben vannak, ők fognak nyerni, de mi csináljunk egy jó show-t és mindent tegyünk azért, hogy pontokat szerezzünk. Ez aztán annyira sikerült, hogy végig megtartottuk a vezetést, de amikor a meccslabdánál leütöttük a labdát: akkor sem akartam elhinni, hogy tényleg vége, megnyertük. A játékvezetőre néztem, hogy nem akarja-e az ellenfélnek adni a pontot, de nem. Csodálatos érzés volt, és amikor a döntőt játszottuk, ugyanolyan lendületben voltunk, ugyanúgy játszottunk tovább, és ez nagyon jól működött.
– Mindenki úgy gondolta, hogy az elődöntő volt az igazi döntő.
– Igen, mert ugyan a cseh Presusic, Schweiner páros is egy nagyon jó csapat, de a döntőben nem a legjobb játékukat játszották, ugyanakkor mi a valaha játszott legjobb formánkat hoztuk.
Egyedi játékstílusuk miatt már
első Eb-jükön aranyérmesek lettek
– Ez a siker azért is óriási lehetett a számotokra, mert ez volt az első felnőtt Európa-bajnokságotok.
– Igen, tavaly elsők voltunk a tartaléklistán, de nem jutottunk be, most meg egyből megszereztük az aranyérmet. Persze szerepeltünk és nyertünk már utánpótlás Európa-bajnokságokat, vb-t, ifjúsági olimpiát, szóval nem teljesen új a helyzet, de azért nagyon más a felnőtt szint.
– A szakemberek azt mondják, hogy a sikeretek titka az, hogy az a stílus, amit játszotok, az teljesen egyedi.
– Még elég fiatal voltam, amikor elkezdtem Rasmus Jonssonnál és Andres Kristianssonnál edzeni, és volt néhány új ötletük. Én pedig nagyon fogékony voltam ezekre az új dolgokra, mindent szerettem volna kipróbálni. Aztán ahogy teltek az évek, észrevettük, hogy ez tényleg jól működik. Rasmus már a legelején elmondta a küldetését a „jump settel” kapcsolatban, hogy a második labdával szemben sokkal nehezebb védekezni, és ha már nagyon fiatalon elkezdjük ezt a fajta strandröplabdát gyakorolni, és jól csináljuk, akkor a jövőben talán nagyon jók lehetünk. Jonathan és én mindig is hittünk ebben a koncepcióban. Mostanában például azon dolgozunk, hogy jobban az antenna felé adjunk fel, és hogy hová akarjuk a nyitást fogadni. Mert elég nehéz irányítani a fogadást egy játékban. Először azt akartuk, hogy elől, közel a hálóhoz és kicsit középen fogadjunk, de most már egy kicsit szélesebbre, de nem túl szélesre vettük, a jobb oldalon állva inkább a jobb oldalra fogadom a labdát, magam elé, és így Jonathan háta mögé is kérhetem a feladást és onnan is tudok támadni.
– Rasmus Jonsson mesélt egyszer a kétórás, nagyon intenzív edzéseitekről, hogy ezek hosszabbak, mint másoké, és rögtön az ugrással meg az ütéssel kezdtek, nincs felvezetés, egyből bele a sűrűjébe. Ez sok profi játékos számára lehetetlennek tűnik. Azt is mondta, hogy nem feltétlenül az a célotok, hogy a labdát a legmagasabb ponton üssétek meg, hanem hogy blokk nélkül tudjatok támadni.
– Ezeken is dolgozunk és próbáljuk fejleszteni a nyitásunkat, hogy több jobban pörgő, magasan eltalált felugrásos szervánk legyen. Általában a saját támadásunkra szoktunk koncentrálni, de most a fogadásokon is dolgozunk.
Az olimpia a fő cél, de
a tanulást sem hanyagolja…
– Most már a top10-ben vagytok a világranglistán és ez alapján nyilvánvalóan az olimpiai részvétel a célotok, a kvalifikáció pedig 2023-ban kezdődik.
– Igen, most jó helyzetben vagyunk, mert az olimpián a ranglista legjobb 12 helyezettje indulhat. Így már az Elite16 versenyeken is a főtáblán kezdünk, ami nagyon jó dolog, és jó esélyünk van arra, hogy korán pontokat szerezzünk. Szinte minden World Tour Elit-tornára elmegyünk, mert ha a kvalifikációs szakasz elején sikerül jó eredményt elérnünk, az némi nyomást vesz le rólunk.
– Most már sok rajongótok van Svédországban.
– Igen, ilyen eredményekkel sikerült felhívni magunkra az emberek figyelmét.
– Svédországban hogyan működik a támogatás és a szponzoráció? Amikor megnyertétek az ifjúsági olimpiát, akkor felkarolt titeket a Svéd Olimpiai Bizottság?
– Kapunk támogatást az olimpiai bizottságtól, ők azt a néhány sportolót támogatják, akikben megvan a potenciál arra, hogy érmet szerezzenek az olimpián. És ha ők támogatnak minket, akkor a svéd szövetségnek is kell. Kezdetben nehéz volt támogatást kapni a szövetségtől, mert elsősorban a teremröplabdára koncentráltak, még akkor is, ha nulla eredményt értek el, de mostanra sikerült valamennyit kicsikarnunk, és van néhány szponzorunk is. Most már elég jó a helyzetünk. Jobb, mint sok más játékosnak volt, mert sikerült igazán jó eredményeket elérnünk.
– Hosszú távú szerződésetek van?
– Nincs szerződésünk a szövetséggel, a svéd olimpiai bizottság „top and talent” támogatási programjában vagyunk, és amíg látják, hogy van esélyünk, addig támogatnak minket. De ha nagyon rosszul játszunk, nincs eredmény, vagy megsérülünk, akkor lehet, hogy nem támogatnak minket. Tehát teljesítenünk kell, de ők hosszú távon gondolkodnak, és talán a következő olimpiára is adnak támogatást.
– Akkor most csak a párizsi olimpia lebeg a szemed előtt? Csak erre koncentrálsz?
– A szüleim azt akarták, hogy fejezzem be a középiskolát, hogy jó alapokat szerezzek. Mindkét szülőm tanár, de mindig nagyon támogatták, hogy sportoljak. Rengeteget segítettek nekem, mindig hajlandóak voltak messzire autózni velem, amikor fiatal koromban versenyeken játszottunk. Nélkülük nem lennék ilyen jó játékos és nagyon hálás vagyok nekik ezért. De nem csak a sportra koncentrálok, tanulok is mellette, vettem fel néhány tárgyat az egyetemen, az időm felét tanulásra fordítom. Szerencsére könnyen megy a tanulás, soha nem volt probléma számomra, hogy elutazzak edzésre, de leüljek tanulni is.
Török Mercédesz