A japán bajnokság ötödik dupla fordulójában a Toray kétszer is legyőzte a Nagoja együttesét, ezzel megelőzte riválisát és tíz fordulót követően a rájátszást érő második helyen áll. Ez nem kis részben a magyar ütőjátékosnak köszönhető, aki minden fontos statisztikai kategóriában a liga legszűkebb elitjébe tartozik.
A számokat nézve viszonylag magabiztosan győztetek a Nagoja ellen, különösen az első találkozón. Milyenek voltak ezek a mérkőzések?
A tavalyi szezonban egyszer sem tudtuk megverni a Nagoját, ezért az első összecsapáson az volt az érzésem, egy kicsit lebecsültek minket – ezt sikerült kihasználnunk és 3:0-ra nyertünk. Másnap már komolyabban vették a mérkőzést, de szerencsére csak egy szettet sikerült nyerniük.
Ezzel a két fontos győzelemmel pedig feljöttetek a második helyre és nagy lépést tettetek a rájátszásba jutás felé. Mennyire elvárás, hogy ott legyetek a playoffban?
A vezetőség minden szezon előtt a bajnoki címet tűzi ki célként a csapat elé, ami nem feltétlenül reális. A riválisok többségével ellentétben ugyanis a mi együttesünk félprofi, én vagyok az egyetlen hivatásos játékos a keretben, a többiek a névadó szponzor gyárában dolgoznak, bár a munkakörük röplabdázó. Nem tartozunk a legerősebb gárdák közé, ennek ellenére a csapattársaim minden vereséget valóságos katasztrófaként élnek meg, ami szerintem nem túl jó.
A hétvégén, a szezon során immár nem először, sikerült 25 pont fölé jutnod. Hogyan értékeled az idei teljesítményedet?
Szerencsére jól megy a játék, pedig nem az a legfontosabb, hogy sok pontot üssek. A bajnokság statisztikái alapján a legjobb pontszerzők és a leghatékonyabb támadók rangsorában a második helyen állok, a nyitásokat tekintve pedig elég magabiztosan vezetem a ligát.
Mentálisan, illetve fizikailag mennyire megterhelő számodra, hogy hétvégenként két meccset kell játszanod?
Mentálisan egyáltalán nem, fizikálisan viszont elég sokat kivesz belőlem, hogy zsinórban öt hétvégén szombaton és vasárnap is meccset játszottunk, ráadásul valamennyit idegenben. Mivel félprofi csapat vagyunk, nagyon ritkán játszhatunk hazai pályán, ebben a bajnokságban még egyszer sem szerepeltünk a saját csarnokunkban, minden meccsre utaznunk kell, gyakran négy-öt órát is. Ez fárasztó, úgyhogy jókor jön, hogy ezen a hétvégén nem lesz bajnokunk, tudok egy kicsit pihenni és fel tudok töltődni a következő nagy feladatok előtt.