A jövő héten kezdődik az MKB-Pannónia strandröplabda országos bajnokság első fordulója. Ennek kapcsán indítottunk heti rendszerességgel sorozatot, amelyben különböző szakemberek értékelik az előző évet és elemzik a szakág jelenlegi helyzetét és jövőjét.
Gubik János és Buday Balázs után, sorozatunk harmadik részében Karádi Zoltánt, a Gödöllői RC strandröplabda szakosztályának vezetőjét, a Magyar Röplabda Szövetség sajtósát kérdeztük.
– 2015-ben alapították a szakosztályt, s felnőtt szinten, elsősorban a nőknél azóta kiemelkedően a legeredményesebb klub a GRC. Minek köszönhető ez?
– Amikor 2014-ben az MRSZ sajtósaként belecsöppentem a strandröplabdázásba, még nagyon amatőr alapokon nyugodott a szakág, annak ellenére, hogy éppen abban az évben vezették be a szakosztályrendszert. A versenyzők ugyan le lettek igazolva klubokhoz – enélkül nem indulhattak volna az ob-fordulókon – azonban nagyon kevés olyan volt, amelyik komolyabban foglalkozott volna a versenyzőkkel. Továbbra is mindenki maga intézte a nevezéseket, az egyéb adminisztrációs dolgokat, saját zsebből fizették az edzéseket és az edzőket, már akinek volt egyáltalán ilyen. Én tulajdonképpen kívülállóként, más sportágakban szerzett tapasztalatok alapján úgy gondoltam: azzal, hogy az előbb említett terheket leveszem a vállukról, és csak a felkészülésre meg a versenyekre kell koncentrálniuk a játékosoknak, komolyabb előrelépést el lehet érni. Ez volt a koncepcióm alapja, s mivel gödöllői vagyok, kézenfekvő volt, hogy először a helyi klubot keressem meg, nekik pedig tetszett a dolog. Aztán az újdonsült bajnok Lakatos Enikőnek és Lutter Eszternek vázoltam fel az elképzeléseimet, s mivel nekik nem volt vesztenivalójuk, így belevágtak. Mellettük leigazoltuk Szabó Dorottyát – aki amúgy gödöllői születésű – és a háromszoros bajnok Józsa Zsuzsannát, valamint további gödöllői kötődésű játékosokat és végül öt párossal vágtunk neki a 2015-ös idénynek. Ragaszkodtam hozzá, hogy mindenkinek legyen edzője és több újítást is bevezettem.
A 2016-os strandröplabda ob-döntő női dobogósai: 1. Lakatos/Lutter, 2. Józsa/Szűcs, 3. Dégi/Dénesi, 4. Szabó/Tóth
– Milyen újításokra gondol?
– Például volt saját sátrunk, székeink, a játékosoknak vittünk vizet, meg olyan apróságokat, ami szerencsére ma már teljesen természetes, a szövetség ezeket maga biztosítja a versenyzők számára, de öt éve erről még szó sem volt. Akkor mind az öt páros bejutott a döntőbe és sikerült elhozni az arany- és a bronzérmet, ami azért nem volt meglepetés, hiszen kiemelkedő tudású játékosokról volt szó. Az igazi áttörést a következő év hozta, amikor már nyolc női párosunk kvalifikálta magát a 16-os fináléba, és közülük hét a legjobb nyolc közé is bekerült. Mindössze az egyik ötödik hely nem lett a miénk. Ezek után már nem én kerestem új játékosokat, hanem ők engem, s belőlük sikerült egy olyan csoportot létrehozni, amely már nem a teremből jött ki a nyár elején, hanem télen is homokon edzett. A következő évben sikerült megismételni az előző évi teljesítményt: az elődöntőben csak GRC-s párosok voltak, ráadásul ekkor egy férfibronz is becsúszott Jánossy Bálint és Vocskó Máté révén. Tavaly pedig csak azért nem a szakosztályé lett az összes női érem, mert közben Szabó Dorottya és Háfra Dominika az ÓSSC-hez igazolt. Így is elmondhatom, hogy az elmúlt négy év ob-döntőinek 12 női dobogós helyéből mindössze két ezüstöt nem GRC-érdekeltségű párosok nyertek.
– Ha már itt tartunk, Szabó után tavaly a klubnak négy bajnoki címet szerző Lutter Eszter is távozott. Ez hogyan érintette Önt?
– Mint szakosztályvezető, nyilván nem örültem, hogy a két legjobb párosom máshol folytatta, viszont olyan emberként, mint aki az egyetemes magyar strandröplabdázás sikeréért tevékenykedik, örülnöm kell, hogy végre más klubok is komoly fantáziát láttak a sportágban és jobb körülményeket tudtak biztosítani, mint amilyeneket én. Két éve egy még komolyabb projektbe fogtunk a négy bajnoki címet szerző Lakatos/Lutter párossal – előbbit aztán Szombathelyi Szandra váltotta –, a két lány profi strandröplabdázó lett, elkezdtünk nemzetközi versenyekre járni, világranglistapontokat gyűjteni, és hiába voltak olyan támogatóink, mint a Berény Sport, a Red Bull, a Pannonbau, vagy a Penta, ez azért már túlnőtte a klub lehetőségeit. Persze egyáltalán nem gondolnám, hogy nekem kellene megváltanom a magyar strandröplabdázást, én annak is örülök, hogy sikerült elindítanom valamit. Amikor belevágtam az egészbe, akkor csak reménykedtem, hogy egy-két bajnoki címet sikerül majd begyűjteni, azonban az elmúlt négy év alatt – beleszámolva a hóröplabdát és az utánpótlást is – hét ob-győzelemig jutottunk, nem beszélve a további tíz éremről.
– Említette az utánpótlást. Tavaly ott is sikerült megcsípnie egy aranyat a gödöllőieknek.
Tavaly már bajnoki címig jutott Kleczli Csabával a gödöllői utánpótlás
– Hogy őszinte legyek, eredetileg én csak felnőttekben gondolkoztam. De amikor a klub megalakította a szakosztályt, akkor megkérdezték, hogy nem foglalkoznék-e a helyi utánpótlással is. Kicsit féltem a dologtól, de a GRC akkori másodedzőjének, az azóta már az ifjúsági válogatottal is bizonyító, jelenleg pedig a felnőtt női válogatott és a bajnoki címet megszerző Vasas mellett tevékenykedő Kleczli Csabának a segítségével belevágtam ebbe is. Azt hiszem mindkettőnk nevében elmondhatom, hogy a lehető legjobb döntés volt. Mivel Gödöllő kisváros, itt nincs olyan merítési lehetőség, mint Budapesten. Nem nagyon támaszkodhattunk másra, mint a helyi teremutánpótlásra, de szerencsére a GRC edzői is nagyon rugalmasan álltak a kérdéshez, ráadásul a teremben technikailag remekül felkészítették a lányokat, akik pedig nagyon megszerették a strandröplabdát is, így elég komoly bázisunk van. Az elmúlt négy évben minden leány korosztályban volt indulónk az ob-döntőkben, mindig volt legalább két elődöntősünk, az elmúlt három esztendőben pedig érmesünk is és legutóbb már a bajnoki címet is sikerült megszereznie Kristóf Dórinak és Ligárt Annának az U14-esek között. Ebben persze óriási segítség volt az is, hogy a klub korábbi főtámogatója, a Penta tavaly épített egy hárompályás létesítményt és ezt korlátlanul használhattuk. Tavaly eljutottunk odáig, hogy azok közül a versenyzők közül, akikkel 2015-ben elkezdtük a munkát, néhányan már felnőtt ob-fordulón is indultak, sőt mérkőzést is sikerült nyerniük. Mostanra már kialakult egy olyan mag is, amely csak homokon készül, közülük pedig Vecsey Fanni idén már az U18-as strandröplabda Európa-bajnokságon indulhat.
– Ön szerint mi egy sikeres strandröplabda szakosztály titka?
– Sokat számít, hogy elég sok páros jött össze a klubban, akik aztán együtt edzettek, edzőmeccseket játszottak és egyre jobban húzták felfelé egymást. De úgy gondolom, hogy két azonos erősségű páros közül az fog nyerni, amelyiket jobban menedzselik, amelyiknek csak a játékra kell koncentrálnia. Ez az a pici plusz, amit hozzátettem és ez az, amiben úttörő voltam. Ezzel nem én találtam fel a spanyolviaszt, és persze én sem vagyok profi, én is először csináltam ilyet, biztos, hogy lehet ezt jobban is csinálni, csakhogy 2015-ben rajtam kívül nem nagyon volt olyan, aki ennyi pénzt, munkát és fáradtságot beleölt volna ebbe, mire pedig más klubok is kezdték felvenni a kesztyűt, addigra már két-hároméves előnyben voltunk.
Vecsey Fanni idén Vasvári Zsófival indulhat majd az U18-as Eb-n
– Eljutottunk a most rajtoló idényhez. Mit vár az idei évtől?
– A felnőtteknél a legfontosabb nemzetközi verseny nekem a Kontinentális Kupa. Négy éve nem sikerült a 32 közé bejutnia a válogatottnak, most ráadásul a továbbjutás a legjobb 24-et jelentené. Szerintem a férfiaknál és a nőknél is van erre esély, és ez hatalmas siker, remek visszajelzés lenne a szakág számára, hogy jó úton járunk. Igaz ugyan, hogy az itt szereplő két legjobb páros már nem az én „istállómban” szerepel, de én ugyanúgy szurkolok nekik a nemzetközi versenyeken, mintha még gödöllőiek lennének, sőt Lutter Esztiéket továbbra is igyekszem segíteni a nemzetközi versenyeken. A hazai bajnokság persze más, ott remélem sikerül majd minél több kellemetlen percet okozni nekik a pályán, de azt is el kell ismerni, hogy idén nem a GRC-s versenyzők az elsőszámú favoritok. Ráadásul azon kívül, hogy Lutter és Szombathelyi, valamint Háfra és Szabó más egyesület színeiben versenyez, további féltucat éremesélyes versenyzőre sem számíthatok. Sérülés miatt befejezte a pályafutását Lakatos Enikő, a Kovács-ikrek, Dóra és Eszter, valamint Oláh Vivien, míg Józsa Zsuzsi szülni fog, Szűcs Kinga pedig inkább pihen a nyáron. Szerencsére azonban így is nagyon erős csapatom maradt, legalább négy olyan páros van, amely a versenyeken a dobogó bármelyik fokára felállhat. Ez pedig ma már nagyon nagy dolog: emlékszem, hogy 2014-ben nem volt olyan ob-forduló, ahol összejött volna 16 nevező a nőknél, a döntőre pedig úgy kellett lasszóval összefogni a mezőnyt. Most Csepelen harminc fölött vannak a nevezők, s már a selejtezőben is öldöklő meccsek lesznek a továbbjutásért. Szerencsére ugyanez a helyzet az utánpótlásban is – idén legalább akkora figyelmet fordítunk már rájuk is, mint a felnőttekre –, ami egyenes arányosságban jár a színvonal emelkedésével. De abban teljesen egyetértek az előttem nyilatkozó két szakemberrel, hogy amíg nem lesz több fedett létesítmény, addig nagyon nehéz lesz nemzetközi szinten is átütő sikereket elérni.
Varga Péter