Szomorú hírt kaptunk: 64 éves korában péntek este váratlanul elhunyt Járosi János, 50-szeres válogatott, bajnok és kupagyőztes röplabdázó, korábbi szövetségi kapitány.
Járosi János 1953. június 16-án született, Kecskeméten kezdett röplabdázni, amelynek színeiben 1983-ban bajnok és kupagyőztes lett. 1976 és 1983 között 50 válogatott mérkőzésen szerepelt, s tagja volt az 1977-es Európa-bajnokságon negyedik, illetve az 1983-as kontinenstornán tizenegyedik helyen végző csapatnak. Később a férfiválogatott szövetségi kapitánya is volt.
Pénteken este a kecskeméti kórházban érte a halál, temetéséről később intézkednek. A Magyar Röplabda Szövetség nevében családjának őszinte részvétünket fejezzük ki.
Az alábbiakban a Kecskeméti SC emlékező sorait olvashatják:
Az ember fontos évfordulókat megjegyez, számon tart. Nincs két hónapja, hogy Jancsi feltette a számára legfontosabb évfordulót a facebook-oldalára. Ez lehetett volna születésnapja, családtagok születésnapja, névnapok, bármi! Ö azt tartotta a legfontosabb évfordulónak, hogy 1967. októberétől röplabdázik, azaz 50 éve! Az utóbbi időben ritkán lehetett hallani róla, ma jött a hír: meghalt!
Beregszászi Szabolcs volt a nevelőedzője, szinte egész játékos pályafutásán kísérték egymást. A kezdetek a Kecskeméti Dózsa pályán, a helyi tűzoltóság udvarán zajlottak. Itt jutottak fel az NB II-be.
Bármilyen hihetetlen, de 1970–71-ben 4 csapatot adott Kecskemét városa az akkori NB II Keleti csoportjába. A legfontosabb poszton játszott! Feladó volt, előkészítő ember! Nagy felelősséggel járó pozíció! Ezt ő tudta, minden pillanatban azon forgott az agya pályán és pályán kívül, hogy melyik pozícióban melyik csapattársát hozza helyzetbe. Kérlelhetetlen volt! Nem lehetett mellette nem a legkomolyabb, a legfontosabb dolognak tekinteni a játékot! Neki ez nem pusztán játék volt, maga az élet!
Különböző korosztályos ifjúsági bajnokságokban mutatja tehetségét, odaadását, majd a Dunszt –Beregszászi edzőpáros –testnevelő tanárok- pozitív példáján felbuzdulva a TF-re jelentkezik, elvégzi és 1977-től már a bajnokságban jelentős erőket képviselő Kecskeméti SC játékosa.
A csapat életét, sikereit nagymértékben meghatározta hazajövetele, bekapcsolódásával már dobogós reményei lehettek az együttesnek. A remények valóra válnak: 1980-81-ben a csapat III. a következő évben II. és az 1982-83. évi bajnokságban I. helyezett: BAJNOK! Először nyer nem fővárosi csapat Magyarországon, labdajátékban bajnoki címet!
Jancsinak oroszlán része van a sikerben! Természetesen válogatott! Tagja az Európa-bajnokságon részt vevő válogatottnak, ő a kezdő csapat feladója.
Válogatott játékosként 50-szer játszották neki a Himnuszt!
Civilben testnevelő tanár. Munkájában ugyan olyan fanatikus, mint játékosként. Családot alapít, légiós Törökországban, majd Veszprémben és később Nyíregyházán játszik, edzősködik, játékvezető!
Mindent csinál, ami röplabda!
Ezzel telik el az élete, ezzel teljes az élete. Néhány évvel ezelőtt visszajön Kecskemétre, de már nem aktív, mint röplabdás.
Hirtelen ment el! De úgy ment el, hogy itt maradt, szívünkben, lelkünkben, emlékeinkben!
Soha nem felejtjük!