Remekül szerepelt Lakatos Enikő és Lutter Eszter az ausztriai Zillertalban megrendezett, 1500 eurós összdíjazású strandröplabda versenyen. A háromszoros magyar bajnok páros nyolc órás utazást követően lépett pályára szombaton, s egyből a vigaszágra került, azonban ezt követően négy mérkőzést nyerve így is bejutott az elődöntőbe, s végül bronzérmet szerzett. Magyar páros emberemlékezet óta nem állhatott dobogóra pénzdíjas osztrák versenyen.
A két lány immár harmadik hete készül gőzerővel, Gubik János irányításával az idei strandröplabda szezonra, és úgy gondolták, hogy tapasztalatszerzés céljából beneveznek az osztrák versenyre. Nyolc órás éjszakai autóút után délelőtt 10 órára érkeztek meg a Budapesttől 700 km-re, az Alpok egyik völgyében, több mint 1000 méterrel a tengerszint felett fekvő, festőien szép településre.
Első mérkőzésük 11:30-kor kezdődött a második kiemelt, az idei U22-es Eb-n az osztrák színeket képviselő Preiml, Weber duó ellen. A lányok a fárasztó utazás után az első szettben gyakorlatilag még csak ismerkedtek a körülményekkel, a pályával, a homokkal, az ellenfelekkel, ezért ez a szett elment. Azonban ettől egy kicsit elbízta magát az ellenfél: a másodikban 15:4-re nyertek a mieink (mert az elődöntőkig a kiírás szerint 15 pontig tartó játszmákat rendeztek). A döntő szettben aztán óriási küzdelem alakult ki, ahol a végjátékban két hiba döntött az ellenfél javára (12:15).
Jöhetett a vigaszág, amelynek első meccsén azért érződött, hogy gyengébb párosok is vannak a mezőnyben (15:4, 15:5), majd egy „izmosabbnak” látszó szlovén duó következett, azonban őket is magabiztosan verték a mieink (15:8, 15:9).
A következő meccsre azonban több mint két órát kellett várniuk, és emiatt egy kicsit leültek, ráadásul ekkor jöttek ki az éjszakai utazás fáradalmai is, így 0:6-al kezdtek egy cseh-osztrák párossal szemben. Szerencsére ezt követően sikerült kilábalni a gödörből, de a szett elment. Az ellenfél azonban ekkor talán már azt hitte, hogy a „bab is hús”, de csalatkozniuk kellett, mert Eszti és Enci ezt követően remekül játszva nyerték 15:9-re a második és a harmadik szettet is.
A négy közé kerülésért azonban még egy meccs várt a lányokra, gyakorlatilag egyből az előző után. Szerencsére tartott a lendület, s sikerült vezetéshez jutni, a második szett végjátékában azonban az ellenfélnek jött ki jobban a lépés, így a jól megérdemelt pihenő helyett következhetett a döntő játszma. Ebben is sokáig fej fej mellett haladtak a párosok, ám a végén helyén volt a szíve a mieinknek, így egy nappal meghosszabbították az eredetileg tervezett ottlétet.
Az osztrák szervezők remek vendéglátók voltak, s percek alatt szereztek egy kifogástalan minőségű szállást, nem messze a pályától. A lányok így aztán pihenten várhatták a vasárnapi elődöntőt az első helyen kiemelt Friedl, Radl duó ellen. A végletekig szoros első játszma végén négyszer is a mieink jutottak szettlabdához, és végül ki is használták (24:22), s remekül kezdtek a második játszmában is. 10:8-nál azonban megtört a lendület, s végül a második és a harmadik játszmát is azok az osztrákok nyerték, akik a végső győzelmet is megszerezték. Viszont az egész torna során csak a mieink tudtak játszmát nyerni ellenük.
A végén jöhetett a reváns a szombati első meccsen győző Preiml, Weber kettős ellen. A lányok már akkor is azon keseregtek, hogy ezt a párost le lehetett volna győzni. Hogy nem a levegőbe beszéltek, azt a pályán bizonyították: bár az első szett kétharmadáig szoros volt a meccs, a végjátékban már a mieink domináltak (21:17). A második játszma pedig már örömjátékot hozott: 14:3(!) után kezdtek valamelyest felkapaszkodni a hazaiak, azonban így is fölényes 21:11 lett a vége.
„Nem gondoltuk volna, hogy idáig eljutunk – mondta el a verseny után Lutter Eszter –, eredetileg azzal is megelégedtünk volna, ha két jó meccset játszunk. Ebből végül hét mérkőzés és tizennyolc szett lett, na meg egy harmadik hely, amelyről aztán végképp nem is álmodtunk.”
„Még csak három hete edzünk homokon és a munka elején járunk – vette át a szót Lakatos Enikő. – Ennek tükrében kifejezetten szép eredmény a harmadik hely. Pláne, hogy a pénteki edzésünk elég gyengén sikerül. De hát úgy látszik, hogy a rossz főpróbát ezúttal is egy remek előadás követte…”
Elégedett volt a páros teljesítményével a lányokat a tornára elkísérő szakosztályvezetőjük, Karádi Zoltán is: „Én azért optimistább voltam náluk, tudtam, hogy három-négy meccsre is jók lehetnek. Az elődöntő azonban nekem is csak a legtitkosabb álmaim között szerepelt, igaz, azért hoztam magammal váltás ruhát a biztonság kedvéért. Komolyabbra fordítva a szót, úgy gondolom, hogy ez a mostani, illetve a tavalyi utánpótlás MEVZA-torna eredményei is azt igazolják, hogy igenis komoly potenciál van a magyar strandröplabdázásban. Persze, ennek kiaknázása nem megy csak úgy, ahhoz, hogy el tudjunk indulni felfelé, komoly támogatásra van szükség, mint annak idején a női teremválogatottnál, ők ennek köszönhetően már két Eb-részvételnél és egy Európa Liga-győzelemnél tartanak. Két éve a GRC-nél elkezdtem egy újfajta szemléletet behozni a strandröplabdába, s ennek köszönhetően női versenyzőim tavaly már letarolták az ob-döntőt. A következő állomás, hogy minél több nemzetközi versenyen szerepelhessenek a párosok. Az előrelépéshez persze az is szükséges, hogy olyan versenyzőink legyenek, akik már elsősorban a strandröplabdára koncentrálnak. Szerencsére egyre többen vannak már ilyenek a lányok között is, és a velük megkezdett következetes munkával biztos vagyok benne, hogy el fogunk mozdulni az európai ranglistán elfoglalt 39. helyről, amelyet méltatlannak tartok…”