A nap nyitómérkőzését (amelyet Horváth Miklós vezetett) a finnek kezdték jobban, akik a vezetést is megszerezték, de a belgák előbb egyenlítettek, majd a harmadik játszmát négy pontos hátrányból is megfordították. A negyedik szettben aztán már azt történt a pályán, amit a belgák akartak, s ezzel ők szereztek jogot arra, hogy júliusban visszatérjenek az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra.
Az 5. helyért: Franciaország – Lengyelország 0:3 (–22, –15, –15)
A nap második mérkőzésének a presztízsen kívül tényleg az égvilágon semmi tétje nem volt, hiszen szombati győzelmével mindkét csapat kivívta az EYOF, illetve az augusztusi, bahreini U19-es világbajnokságon való részvétel jogát. A csapatok a bemelegítéskor nem is tűntek túlságosan motiváltnak, de a pályán aztán a lengyelek akarták jobban a sikert: az első játszmát még viszonylag szoros csatában, a másodikat és a harmadikat viszont már nagyon simán nyerték.
A 3. helyért: Oroszország – Törökország 2:3 (–22, 21, 24, –17, –13)
A motiválatlanok párharca után a csalódottak mérkőzése következett. Az elődöntők két vesztese, a végső győzelemre is esélyes oroszok és törökök közül előbbiek tűntek csalódottabbnak, mert az első játszmában nagyon simán törtek át rajtuk a török, a végére sikerült felébredniük, de tetemes hátrányukat ekkor már nem tudták ledolgozni. A következő két játszmában azonban résen voltak, s a végjátékot rendre a maguk javára fordították, a negyedikben azonban könnyedén nyertek a törökök. Az ötödik szettben fej fej mellett haladt a két csapat 13:13-ig, ami után a törököknek lett meccslabdája, és ezt egy ásszal ki is használták, így ők lettek a bronzérmesek. Legjobbjuk, Adis Lagumdzija 32 pontot termelt, s egyben ő lett az Európa-bajnokság legeredményesebb játékosa is 150 ponttal.
Döntő: Csehország – Olaszország 3:2 (19, –14, 17, –19, )
Olaszország másodszor, vagy Csehország először – ez volt a finálé legfőbb kérdése. Utóbbiak számára már a döntőbe kerülés is minden idők legjobb szereplése volt, hiszen eddig mindössze egy bronzuk volt 1999-ben. Az olaszok amellett, hogy 1997-ben győztek, 1995-ben és legutóbb, 2015-ben döntőzhettek. De azok persze egészen más csapatok voltak.
Nos, a csehek úgy tűnt, nem elégedtek meg az ezüsttel, a meccs elején valósággal állva hagyták ellenfelüket, azonnal elhúztak 4:0-ra, s előnyüket, lelkes szurkolótáboruk bíztatása közepette – nagyjából ötven-ötven fős szurkolósereg bíztatta mindkét csapatot – a játszma végéig tartani is tudták.
Hihetetlenül hullámzó volt a két csapat teljesítménye, a második játszma ugyanis gyakorlatilag az első tükörképe volt: az olaszok húztak el nagyon gyorsan, s nem csak, hogy tartották utána a távolságot, hanem még növelték is, és végül 11 ponttal nyerték a szettet, amivel egyenlítettek.
A csehek azonban nem lőtték el minden puskaporukat, a harmadik játszmában megint jobban kezdtek, és most ők ütötték ki valósággal ellenfelüket. A negyedik szettben aztán sokáig fej fej mellett haladt a két csapat, de aztán a játszma közepén meg tudtak lépni az olaszok néhány ponttal. Ekkor azonban már nem hagyták magukat a csehek, így öldöklő küzdelem folyt minden pontért. Sikerült visszazárkózniuk egyre, de aztán megint az olaszok percei következtek és végül egyenlítettek.
A döntő játszmában a csehek tudtak először meglépni 4:4 után három ponttal, és ennyi volt a különbség a térfélcserémnél is. A szusszanásnyi szünet azonban az olaszoknak tett jót, akik azonnal kiegyenlítettek. Azonban ezután időt kértek a csehek, akik rendezték a sorokat és újfent hárompontos előnyre tettek szert, de 12:12-nél megint egyenlő volt az állás. Svoboda ászával azonban így is két meccslabdához jutottak a csehek, de az elsőt még sikerült hárítani. A másodikat azonban a meccs legjobbja, Sotola kíméletlenül bebombázta, így Csehország került a kontinens trónjára.
AZ EURÓPA-BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE:
1. Csehország
2. Olaszország
3. Törökország
4. Oroszország
5. Lengyelország
6. Franciaország
7. Belgium
8. Finnország
9. Románia
10. Magyarország (Csizmadia Tamás, Farkas Róbert, Flachner Dániel, Fülöp Péter, Horváth Kristóf, Kiss Máté, Lukács Zalán, Móró Ákos, Pesti Marcell, Szabó Barna, Szabó Bence, Szabó Márton. Szövetségi kapitány: Tomanóczy Tibor)
11. Szlovákia
12. Bulgária