Ahogy korábban megírtuk, életének 75. életévében elhunyt Kasziba István, korábbi kiváló válogatott röplabdázó, edző, szövetségi kapitány.
Végakarata szerint semmilyen felhajtást sem szeretett volna, hamvait szerető felesége otthonukba fogja hazavinni, s ott lesz, amíg el nem tudja engedni végső nyughelyére. Végső búcsúztatására szűk családi körben kerül majd sor. Azt kérte, hogy mindenki, aki szerette, vagy tisztelte munkáját, otthon mondjon el Érte egy imát és gyújtson egy mécsest.
A Magyar Röplabda Szövetség a nagyszerű sportoló, a karizmatikus és sikeres edző és a szerető családapa előtt tisztelegve részvétét nyilvánítja a családnak.
Szabó Gábor a Nemzeti Sport újságírójának nekrológjával idézzük fel Kasziba István emlékét:
„A láthatatlan kéz bombái – Kasziba István halálára
Brutálisan kemény ötjátszmás háború ért véget, Pista. Enyhén szólva nem a kedvenc posztodon játszottál. A nagy ütések, az irányítás, a hadvezérség helyett egy láthatatlan kéz a térfeledet bombázta kitartóan, és a liberó szerepébe, védekezésre kényszerültél. Nem tehettél mást, mint eltökélten harcolni, hogy ne essen le a labda, mindig készen állni, hogy felkaparhasd, mielőtt érinti a talajt, és ha egyszer el is veszted ezt a megnyerhetetlen, egyszerre drámai és férfias küzdelmet, a lehető legtovább odázd el a fehér zászló kitűzését.
A nagy harcban, gyöngyöző homlokkal vajon hányszor tekerted vissza gondolatban a filmszalagot, hogy újranézhesd a korábbi meccseket vagy mérkőzésszüneteket, a most lezárulthoz képest békebeli csatákat. Felvillant-e a bajai Rácz Sándor tanár úr arca, aki megszerettette veled ezt a csodálatos sportágat, amelyben, ugye, nem cipelheted magaddal, nem dédelgetheted, nem pattinthatod le, nem pörgetheted meg az orrodon a labdát? Eszedbe jutott-e, hogy most októberben lenne kerek hatvan esztendeje, amikor először mentél le edzésre, és csaknem négy évtizede, hogy az edzőlegenda Kotsis Attiláné bűvkörébe kerültél. Ott ültél te is 1981 júliusában a japán universiade-válogatott edzésén a Folyondár utcában, és bőszen jegyzeteltél. Akkoriban tetted le a garast a női röplabda mellett, és már a sikerek learatása után egy tőmondatban elárultad a titkot: a nőket szeretni kell!
Mennyi emlék! A Kotsisné mellett a válogatott kispadján eltöltött évek, majd a stafétabot átvétele Gabi nénitől, 1989-ben a Vasassal elért első bajnoki cím, és – ahogy te fogalmaztál – az a rengeteg impulzus a felejthetetlen egri időszakban. Nem túloztál, amikor két éve (azóta nem beszéltünk…) azt mondtad, az 1996-os hevesi hölgyarmada itthon ma is megverne mindenkit.
Jártad a magad útját, másodedzőt sosem alkalmazva, mondván, áskálódásra hajlamosító funkció…
A veszélyt kiiktattad, de másnak sikerült megfúrnia. Egy feletted állónak. Ahogy te hitted 2009 februárjában havat lapátolva: meglőttek. Felkaptad a fejet, és körülnéztél a rákospalotai hidegben. Hallgatóztál. Ki lőtt? Hol a robbanás hangja. De nem… A kilencedik csigolyád roppant össze. Megtámadta, kiette a csontodat a kór. Myeloma multiplex. Agresszív fajta. De te nem hagytad leesni a labdát. Az őssejtterápiát magad mellé állítva hatalmasat vetődtél, és mindig odaértél.
Két éve is biztatóan állt a döntő szett, még ha a zsugor ásványvizet nem is te emelted be a csomagtartóba, még ha a vörösvértestek száma kicsit kevesebb is volt. De egyre jobb szögben ütötte meg a labdát a láthatatlan kéz, és te több mint tíz év után elfáradtál.
Brutálisan kemény meccs volt, Pista, és te örökre megutáltad a liberóposztot.
Sziszifuszi egy munka…”
(Forrás: Nemzeti Sport)
Kasziba István 1945-ben született Jánoshalmán, aki játékosként 1969 és 1974 között 28 alkalommal léphetett pályára a magyar válogatott színeiben. Játékosként Bajai Honvéd, Bp. Spartacus, Bp. Honvéd, Egyetértés, majd mintegy 20 évig a Pénzügyőr SE-ben játszott.
Edzői karrierje során kétszer volt a magyar női válogatott szövetségi kapitánya: először 1985 és 1987 között, majd 1991-ben. A csapattal 1987-ben 10. helyen végzett az Európa-bajnokságon.
Négy klubbal – Vasas, Eger, Vértes Volán, BSE – összesen nyolc bajnoki és négy Magyar Kupa-győzelmet ért el, 1996-ban pedig a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a hetedik helyen zárt az Egerrel.
A Magyar Röplabda Szövetség elnökségi tagja is volt.
Legnagyobb sikerei edzőként:
8x bajnok (1989, Vasas; 1991, 1994, 1995, 1996, Eger; 1999, Vértes Volán; 2004, 2006 BSE)
4x Magyar Kupa-győztes (1994, 1995, 1996, Eger; 1999, Vértes Volán)
BEK-7. (1996, Eger)
Eb-10. (1987)
Az egri szurkolók, röplabda barátok 2020.08.25-én, az egri Körcsarnoknál – ahol Kasziba István csapataival gyönyörű éveket, számos aranyérmet és sikereket megélt –, 18 órakor gyertyagyújtással emlékeznek meg róla! Mindenki, aki tisztelte Kasziba Istvánt csatlakozhat a megemlékezéshez.