Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetést kapott a BRSE elnöke augusztus 20-a alkalmából, amelyet egy héttel később, a Pesti Vigadóban vett át. A díjátadó után, a Dunaparton beszélgettünk Baran Ádámmal az elmúlt bő évtizedről, a motivációjáról, a röplabda iránti szeretetéről és a BRSE jövőjéről.
„Amit az élet egyszer elvett, azt vissza fogja adni!” – ezt a legutóbbi, elmaradt bajnoki döntő után mondta. Ezzel a kitüntetéssel most visszakapott valamit, vagy ne vegyük egy kalap alá a két dolgot?
Amikor ezt mondtam, akkor csapatszinten gondolkoztam. Természetesen ezen díj kapcsán nem győzöm kifejezni hálámat azoknak az embereknek, akik eddig az elmúlt tíz évben együtt dolgoztak velem. Akkor a Nyíregyháza ellen nem tudtuk lejátszani a bajnoki döntőt, ez megmutatta nekünk, hogy milyen apró nüanszokon múlhat egy aranyérem vagy akár már a döntőbe jutás.
A megtiszteltetésen túl mit jelent ez a kitüntetés Önnek?
Nehéz erre válaszolni, hiszen alapvetően munka- és teljesítményorientált ember vagyok. Meghallgatom a munkatársaimat, de általában a saját fejem után megyek, szóval nem vagyok egyszerű ember. Természetesen ez egy rangos elismerés, amiért hálás és büszke vagyok, de engem nem a díjak motiválnak. Olyan ember vagyok, aki ha valamit a fejébe vesz, azt mindenképpen végig csinálja. Hittem a BRSE-ben tíz évvel ezelőtt, amikor a megszűnés szélén álltak, az NB I-ben való bennmaradásért osztályozó mérkőzést játszottak. Hittem magamban 2015-ben, amikor először vizionáltam egy olyan létesítményt, mint amilyen az azóta már megépült Békéscsabai Röplabda Akadémia. Szerb, olasz, lengyel vendégeink is megdicsértek minket, mondván, Európa szerte kevés ilyen akadémia létezik. Sokan megmosolyogtak akkor, de engem ez nem foglalkoztatott, mentem a saját fejem után, hittem az álmaimban. Szerencsére olyan munkatársakkal dolgozhatok együtt mind a mai napig, akik segítenek és motiválnak. Talán ez a legfontosabb.
Forráshiányos klubból élcsapattá vált a BRSE
2010 óta tölti be a BRSE elnöki posztját. Hogy látja az elmúlt bő évtizedet, hol tart most az akkor megkezdett úton?
Az elmúlt évtized páratlan eredményeket tartogatott, a BRSE a legsikeresebb csapattá nőtte ki magát mind felnőtt, mind utánpótlás szinten. A magyar röplabdázás az utóbbi években egyre jobban kezdett felzárkózni az európai középmezőnyhöz, és büszke vagyok arra, hogy ebben nekem is szerepem van. Ugyanakkor nem a múltban élek. Tele vagyok tervekkel, újabbnál-újabb projekteket álmodok meg a kollégáimmal. Nem laktam jól, éhesebb vagyok a sikerre, mint valaha.
Milyen tervekkel próbálja meg „csillapítani” az éhségét?
Először is nagyon hálásak vagyunk, amiért az Akadémia az infrastruktúra-fejlesztés keretén belül megvalósult. Fontos kiemelni, hogy a békéscsabai önkormányzattal remek kapcsolatot ápolunk. Vannak elképzeléseim új, nagyívű fejlesztésekről, egy multifunkcionális sportcsarnokról, ami nagy nemzetközi eseményeknek, például Bajnokok Ligája döntőnek is otthont adhat. Sportkollégiumot szeretnénk építeni. Jó úton járunk afelé, hogy a Békéscsabai Röplabda Akadémia nemzeti akadémiává váljon, hiszen szeretnénk együttműködni az erdélyi és vajdasági klubokkal is. Hosszabb távú elképzelésünk, hogy az Akadémiánkon nevelkedett sportolókkal ér majd el nemzetközi sikereket a BRSE.
Egészen elképesztő a Békéscsabán eltöltött bő évtizede. Emiatt is hihetetlen, hogy ezt megelőzően nem volt kapcsolata a röplabdával…
Furcsa belegondolni, de a mai napig szinte több embert ismerek személyesen a kosárlabdából, a kézilabdából vagy a labdarúgásból. Az elmúlt években nagyon sok ajánlatot kaptam más sportágak top klubjaitól, országos szövetségeitől, de végül a röplabdánál maradtam. Nem tagadom, megszerettem ezt a sportágat, még akkor is, hogyha elég sajátos közege van. Szerencsére van még mit tenni, és amíg bennem lesz ez a tettvágy, addig fogok dolgozni a magyar röplabdázásért.
Ékszerdoboz a Viharsarokban: az Akadémia
Azt mondják Önről, hogy maximalista és munkamániás. Miből fakad ez a sok erő és motiváció?
Szolnokon nőttem fel, egy elismert sporttagozatos iskolába jártam, a kapcsolataim döntő többségét ott ismertem meg. A röplabda közege elég nehezen fogadott be, de a magam útját járom. Bízom benne, hogy sokat tehetek még a magyar röplabdázásért. Annak idején Nagy Attila és Kormos Mihály felkérésére mondtam igent az elnöki pozícióra. Többször megkerestek már, és miután láttam, hogy a békéscsabai utánpótlásbázis a megszűnés szélén áll, nem volt kérdés, hogy vállalom a feladatot. Manapság is járok külföldi tanulmányutakra pénzt, energiát, befektetett munkát nem sajnálva, hiszen hajt a tanulásvágy, hogy még jobb legyek. Magyarországon is több klubot meglátogatok, a működésük egy-egy szegmensét vizsgálva, majd azon gondolkozom, hogy a látottakat hogyan lehetne a röplabdába átültetni. Nem szégyen tanulni, a jobbaktól pedig pláne nem. Hiszek az élethosszig tartó tanulásban. A magyar röplabdának és a BRSE-nek is van hova fejlődnie.
Kis túlzással filmbeillő sztori a békéscsabai szerepvállalása, nem csupán megmentette a helyi röplabdát, hanem komoly sikerekig vezette és felépített egy gyönyörű akadémiát. Ha az elmúlt bő tíz évről tényleg készülne egy film, milyen címet adna neki?
„A hit és a bátorság diadala” címet, de nagyon nehéz ezt egy mondatban megfogalmazni. Eléggé rögös úton vagyunk túl, utólag visszagondolva persze megszépülnek az emlékek. A díjátadó elején, a Himnuszt hallgatva lepörgött előttem az elmúlt tizenegy év, eszembe jutott az a több száz átdolgozott éjszaka, amit hajnalig az irodában töltöttem. Nagyon sok áldozatot hoztam mind a munkában, mind a magánéletben. Maga a történet lehet hollywoodi, de a valóság sokkal keményebb és nehezebb volt! Rengeteget tanultam, bölcsebb lettem. Nem szeretek közhelyeket puffogtatni, de a befektetett munka végül mindig megtérül.
A klubelnök a következő 5-10 évre is erős Békéscsabát ígér
Hogy látja a BRSE-t a következő 5-10 évben? Milyen sikereket érhet el a csapat?
Töretlen optimizmussal és hittel tudom azt mondani, hogy a BRSE a következő évtizedben is meghatározó klubja lesz a magyar röplabdázásnak és a nemzetközi röplabdaéletnek, utánpótlás- és felnőtt vonalon egyaránt. Európai szinten is meghatározó utánpótlásbázisunk, a Békéscsabai Röplabda Akadémia hosszabb távon a magyar válogatott gerincét tudja majd adni. Azon dolgozunk, hogy a BRSE felzárkózzon az európai mezőny elitjéhez. A léc magasan van, de bátran és büszkén megyünk neki, éjt nappallá téve azon dolgozunk, hogy mindez sikerüljön.
Sneff Szilárd