A párizsi paralimpia női ülőröplabda döntőjének második számú játékvezetője dr. Árpás Krisztina volt Magyarországról. A kiváló röplabdabíró az Egyesült Államok-Kína finálét követően honlapunknak adott elsőként interjút, amelyben arra is kitért, hogy nagyon várja már a jövő évi budapesti Európa-bajnokságot, s emellett a következő vb-n és a Los Angeles-i paralimpián is szeretni ott lenni.
– Mikor tudtad meg, hogy a párizsi paralimpián ott lehetsz játékvezetőként?
– Tavaly júliusban kaptam meg a küldést. Általában egy évvel előre már értesítik a szerencsés kiválasztottakat, de ez most még hamarabb megtörtént. A világból csak 13 játékvezető kapott felkérést, amelyből mindössze csak 4 volt nő, Európából pedig összesen hatan kerültünk be; így nagyon örültem, hogy része lehettem ennek a szűk körnek.
– Hány mérkőzésen fújtad a sípot Párizsban és ezek közül melyikre gondolsz vissza a legszívesebben?
– A 10 versenynap során 9 meccsen működtem közre. A legjobb hangulatúak azok voltak, amelyeken a franciák szerepeltek. A hazaiak mindig teltházas lelátók előtt játszottak, ahol a fantasztikus hangulatot teremtő közönség francia sanzonokat is énekelt szurkolás közben. A legszívesebben az USA-Kína döntőre gondolok vissza, amelyen talán a női meccseket tekintve a leglátványosabb labdamenetek voltak és habár csak 4 játszma volt, mégis közel két óra hosszáig tartott.
– Mekkora siker a pályafutásodban, hogy ott lehettél játékvezetőként a paralimpián, ahol ráadásul igencsak szép és megtisztelő feladatokkal bíztak meg?
– Ez volt a második paralimpiám, mert Tokióban is ott lehettem nagy örömömre. Ott a női elődöntőt vezethettem, most pedig szintén elődöntőt vezettem és a döntőben másodolhattam, úgyhogy messze ez az eddigi legnagyobb sikerem a karrierem során.
– Előfordulnak viták, kétes szituációk az ülőröplabdasportban is?
– Természetesen. Ugyanúgy, ahogyan a normál röplabdában, itt is vannak vitatott esetek, reklamálások és adott esetben szankciók is. A hevesebb reakciókat meg lehet érteni, hiszen vannak lobbanékonyabb vérmérsékletű nemzetek, illetve a tét is óriási, ezért a játékvezetőknek is maximálisan ott kell lenni fejben minden labdamenet alatt.
– Melyek ezek leginkább?
– Az olimpiától eltérően a paralimpián nem alkalmaztak challenge-rendszert a kétes esetek könnyebb kezelésére, így a játékvezetőknek és a vonalbíróknak a másodperc tört része alatt kell döntést hozniuk, egy vonalközeli vagy egy blokkos helyzetnél, ahol a labda akár 80-90 km/h-ás sebességgel is haladhat. Mindezekhez társul még az ülőröplabda legtöbb vitát kiváltó sajátossága, az emelkedés, ugyanis a játékosoknak bizonyos kivételektől eltekintve a labdaérintés során a váll és a fenék között valamely testrészükkel érinteniük kell a talajt.
– Az ülőröplabdázó közeget milyennek ismerted meg? Mennyire befogadóak?
– A játékosok, edzők és játékvezetők nagy részét már ismerem, a sok verseny alatt sokakkal baráti viszony is kialakult.
– Volt idő kis városnézésre is a paralimpia alatt?
– Minden nap egy mérkőzésen működtünk közre, így ha valakinek szerencsésebb volt a beosztása akkor tudott menni várost nézni, igen. A tömegközlekedést ingyen használhattuk, ami nagyon hasznos volt, így azért eljutottunk pár nevezetességhez, megcsodálhattuk Párizs szépségeit.
– Mik lehetnek a következő nagy feladatok számodra?
– 0A nagy eseményeket tekintve 2025 nyarán Budapest rendezi meg az A divíziós női és férfi ülőröplabda Európa Bajnokságot, amely a Paralimpia alatt került hivatalos bejelentésre a nagyközönségnek, azon remélem mindenképpen szerepet kapok. Két év múlva világbajnokság lesz és a még távolabbi kitűzött célom pedig Los Angeles.