Magyarországi légióskodása során először honlapunknak adott interjút a Magyar Kupa-ezüstérmes FINO Kaposvár orosz átlója, Vitalij Melnikov, aki mesélt az orosz és a magyar liga különbségeiről, és arról is, hogy miért éppen a FINO Kaposvárt választotta első Oroszországon kívüli klubjának.
Ez az első szezonja Oroszországon kívül. Mennyire nehéz ez most, főleg, hogy a járványhelyzet miatt utazni sem lehet?
Nagyon nehéz, hogy nem láthatom a családomat, még az ünnepekre sem tudtam hazamenni. Két éve született a kisfiúnk, nagyon szeretném, ha a szemem előtt nőhetne fel. Hála Istennek a nagyszülők ott vannak és mindenben segítenek. Én pedig, mint a család feje, pénzt keresek, hogy a családomnak mindene meglegyen. Már nagyon várom, hogy a következő szezonban mellettem legyenek, mert ők a legnagyobb szurkolóim, tőlük kapom a legtöbb segítséget.
Egy magasabban rangsorolt bajnokságból érkezett. Miben látja a különbséget az orosz és a magyar liga között?
Oroszországban minden ligában 12 csapat játszik, itt Magyarországon pedig csak hét, amelyből érzésem szerint általában ugyanaz a négy-öt csapat jut a playoff-ba. Oroszországban viszont kiszámíthatatlan, nincs biztos favoritja a bajnokságnak, bárki odaérhet. Az is érdekes különbség, hogy itt mindig a meccs napján érkezünk, ha idegenben játszunk, Oroszországban viszont már előző nap, így két edzés is van a meccs helyszínén. Sokat számít, hogy mennyire tudunk hozzászokni a csarnokhoz. Magyarországon ezért a hazai pályán játszó csapat mindig előnyben van.
Előző szezonban a Dinamo Moszkva második csapatában játszott. Milyen érzés egy ekkora klubnál játszani?
A Dinamo egy csodálatos klub! Ez a sors ajándéka volt: ha keményen dolgozol, akkor a sors megjutalmaz, de azt nem tudhatod, hogy mikor. Nagyon boldog voltam, amikor hívott a Dinamo, én pedig biztos voltam a képességeimben, hogy eleget tudok tenni a klub elvárásainak. A szakmai stáb csapatkapitánynak választott, ami még nagyobb felelősség, de azt hiszem, hogy megfeleltem ennek. Tavaly februárban további egy évvel meghosszabbítottuk a szerződésemet, ám a klubmenedzsment márciusban úgy döntött, hogy megszünteti a második csapatot. Azt hiszem megértették, hogy milyen gazdasági visszaesés várható az egész világon és ennek fényében jó döntést hoztak, én pedig egyáltalán nem neheztelek rájuk ezért. Sőt köszönöm nekik mindazt, amit értem tettek, sosem fogom elfelejteni.
Hogy került végül Magyarországra, azon belül pedig épp a FINO Kaposvár csapatához?
Ilja (Ilja Makarov, a FINO Kaposvár centere) hívott, hogy mik a terveim, akarok-e külföldre szerződni. Beszélgettünk, mesélt a magyar bajnokságról és a klubról. Tudni akartam, hogy milyen céljai vannak a klubnak, hogy ki az edző (számomra az edző személye nagyon fontos), milyenek az életkörülmények vagy épp milyenek az edzéslehetőségek. Mindig erősebb akarok lenni és folyamatosan fejlődni akarok. Volt időm gondolkodni, de íme, itt vagyok. Az élet nagyon érdekes, amikor vannak céljaid. De a sors megint közbeszólt, új próbák és nehézségek elé állított, de adott új ismeretségeket, új örömöket. Összességében azt mondhatom, hogy jól döntöttem, mikor ide igazoltam. És örülök, hogy olyan edzőm van, mint Ruben (Ruben Wolochin – a szerk.), aki imádja a munkáját, aki nagyon sokat tud adni annak a játékosnak, aki kész tanulni és fejlődni. Nagyszerű edző és nagyszerű ember.
Több mérkőzésen is megfigyeltem, hogy mennyire érzelemdús a játéka, amivel kiválóan motiválja társait, igazi vezér a pályán. Mindez különösen szembetűnő volt a Magyar Kupa döntőjében.
Biztosan ön is tudja, hogy mennyire fontos egy játékosnak ez az érzelmi háttér, amiből meríti a motivációját. No persze egy döntő extrát kíván – hiszen nem játszunk naponta döntőt – ezért ekkor kell kiadni magunkból mindent. De a röplabda csapatjáték, nem csak egy emberen múlik a siker. De hinni kell önmagunkban, nem szabad félnünk a hibáktól, a határon kell játszani.
Ha már csapatjátékról beszélünk: milyen társaság a FINO Kaposvár?
Egy baráti csapat vagyunk, akik mindig segítik és támogatják egymást. Nem is emlékszem olyanra, hogy bárkinek konfliktusa lett volna a másikkal. Ez a támogató légkör a siker kulcsa.
Van különbség az orosz röplapázás és a magyar között? Úgy értem, hogy lát-e valamilyen stílusbeli/taktikai különbséget?
Én nem láttam eddig ilyen különbséget. Két csapatot az különböztet meg, hogy melyik tud változatosabb röplabdát játszani és melyik nem. De több időbe telik míg a csapat tud többfélét játszani, mi is ezen vagyunk, nap mint nap ezért dolgozunk.
Áprilisban, a bajnoki döntőben ismét összecsapnak a Pénzügyőr csapatával. Mit vár a mérkőzésektől?
Az a lényeg, hogy az első sípszótól az utolsóig keményen harcoljunk, hogy legyen karaktere a csapatnak, mert csak ezzel lehet meccset nyerni. Nagyon jó csapat az ellenfelünk, kemény csata lesz. No és ott vannak mögöttünk a szurkolóink is, köszönöm nekik, hogy átlendítenek minket a nehézségeken.
Korábbi klubjai:
2010-2015 – Dinamo Yantar (Kalinyingrád)
2015-2016 – MGTU-Moszkva
2016-2017 – Jaroslavich
2017-2018 -Groznij
2018-2019 – MGTU-Moszkva
2019-2020 – Dinamo Moszkva II.
Készítette: Janzsó Miklós
Fotó: MRSZ