Az MRSZ főtitkárát, Ludvig Zsoltot az Európai Röplabda Konföderáció előző évi közgyűlése után választották be a CEV Sportszervezési Bizottságába. Bár már a pandémia alatt is kapott feladatokat az első komoly kiküldetése a szeptemberi férfi Európa-bajnokság egyik helyszínén, a csehországi Ostravában volt.
Sportdiplomatánk a 21 ostravai mérkőzésből 11-en volt ellenőr a CEV zsűrijének tagjaként (a képen Geert De Dobbeleer CEV elnökségi taggal az ostravai CEV Jury másik tagjával).
„Természetesen minden találkozón ott voltam, a helyszíni csapatunk pedig minden problémát meg tudott oldani. Annak külön örülök, hogy a végső győzelmet megszerző olaszok összes mérkőzését láttam, csakúgy, mint az ezüstérmes szlovénokét. A két csapat sikerének egyik oka véleményem szerint az volt, hogy ők utaztak a legkevesebbet az egész Eb-n, hiszen egészen a negyeddöntők végéig egy helyszínen voltak. Az Ostravar Arénában pedig remek körülmények között készülhettek és versenyezhettek, majd ezt követően mindössze száz kilométert kellett buszozniuk Katowicébe.”
Az összes többi csapatnak, még azoknak is, amelyek végig Lengyelországban voltak, sokkal többet kellett utazniuk, hiszen ők Krakkóban kezdtek, majd onnan mentek át Gdanskba és a végén a négyes döntő helyszínére.
„Szakmailag egyébként nagyon magas színvonalú torna volt, de az azért rányomta a bélyegét, hogy alig egy hónappal korábban rendezték az olimpiát, és az ott szereplő csapatok már nem voltak csúcsformában. Maga a játék emberfeletti fizikai teljesítmények mellett hihetetlen technikai megoldásokat is tartogatott, ami pedig szembetűnő volt, hogy generációváltás zajlik a mezőnyben és a fiatalok kerültek előtérbe.”
Személy szerint számára a Csehország–Franciaország nyolcaddöntő mérkőzés volt a legemlékezetesebb, ahol a hazaiak három játszmában búcsúztatták az olimpiai bajnokot.
„Ami a rendezést illeti, összehasonlítva a budapesti kontinenstornával, büszkén mondhatom, hogy a magyar Eb-szervező stáb két éve ugyanilyen magas színvonalú munkát végzett és minden részfeladatban maximálisan megfelelt.”
A nyolcaddöntőben aztán két másik magyarral is találkozhatott a főtitkár, hiszen Tallinból ide utazott Adler László játékvezető és a továbbjutó német válogatott tagjaként Grózer György is (a vezető képen a a bolgárok elleni győztes nyolcaddöntő után). De nem csak ő, hanem a CEV elnöke, a szerb Aleksandar Boricic is a csehországi helyszínre tette át a székhelyét az egyenes kieséses szakaszban (a képen az ostravai Bolt toronyban, a helyi szervezők által szervezett szabadprogramon a CEV elnökével és alelnökével).
„Vele többször is sikerült megbeszélést folytatni, ahol szóba került a magyar röplabdázás helyzete. Sikerült egyeztetnem a december 18-i CEV elnökségi ülés részleteiről, amelynek helyszíne az MRSZ alapításának 75 éves évfordulója miatt Budapesten lesz.”
A negyeddöntőket követően a négyes döntő helyszínén, Katowicében tartották a CEV kongresszusát is, ahol a Magyar Röplabda Szövetséget szintén Ludvig Zsolt képviselte.
„A közgyűlés egyik fő témája az európai röplabdázás jelene és jövője volt, a kötelező beszámolók elfogadása mellett. Az elhangzottak közül talán a legfontosabb, hogy a CEV által rendezett versenyrendszerek terem- és strandröplabdában is a világ legerősebb eseményei, és az európai röplabda abszolút a világ élvonalát képviseli.”
Ezt remekül támasztják alá a tokiói olimpia eredményei is, hiszen a megszerezhető négy arany és a 12 érem fele kontinensünk versenyzőinek nyakában landolt. A CEV kongresszusa mellett a Közép-európai Területi Röplabda Szövetség (MEVZA) is tartott megbeszélést, amelyen mind a nyolc tagország képviseltette magát.
„Megvitattuk a terem- és a strandröplabda aktuális helyzetét a MEVZA-n belül, és szó esett a november 5-én, Bécsben esedékes tisztújító közgyűlésről is” – mondta el zárásként a MEVZA alelnökeként is tevékenykedő Ludvig Zsolt, majd összegezte az élményeit. – „Izgalmas három hetet tudtam magam mögött, amely alatt rengeteg tapasztalatot szereztem és sikerült újabb jó kapcsolatokat építenem. Maga a feladat nagyon megtisztelő volt és külön öröm számomra, hogy az elejétől kezdve egészen a döntőig végig kísérhettem az Európa-bajnokságot, amely női kontinensviadallal együtt teljesen jogosan kapta meg az év rendezvénye díjat a ljubljanai CEV-gálán.”