A KNRC fennállása legszebb szezonját produkálta: története során először bajnoki döntőbe jutott, s végül ezüstérmes lett a női Extraligában, míg a Magyar Kupában az ugyancsak előkelő harmadik helyet szerezte meg. A kaposvári klub ügyvezetőjét, Lacombe Zsófiát kértük meg arra, hogy értékelje nekünk a KNRC elmúlt egy évét.
Ügyvezetőként vagy játékosként izgul jobban az ember egy bajnoki döntő előtt?
3 éve kerültem sportvezetői pozícióba, de ezalatt az időszak alatt rengeteg tapasztalatot szereztem. Most látom igazán, profi sportolóként mennyire burokban éltem. A kérdésre válaszolva teljesen máshogy éli meg az ember ügyvezetőként a csapat döntőjét, más a felkészülés és a mérkőzés közbeni feladatok is. Több meccsünket is vissza kellett néznem felvételről, mert akkor ott nem tudtam azt pontról pontra követni. Játékosként az ember sokkal inkább izgul és éli meg a sikert vagy a kudarcot, míg az én pozíciómban most már három lépés távolságból figyelem ezeket a helyzeteket, és nem is engedhetem meg magamnak hogy látszódjanak rajtam ezek az érzelmek. Egyértelműen nehezebb kintről szemlélni az eseményeket.
Kicsit beszéljünk a szezon elejéről. Az ősszel beragadt a csapat a bajnoki rajtnál. Mitől jött az a lendület, ami a bajnoki ezüstéremig és a Magyar Kupa-bronzig repítette a lányokat?
Nem érzem, hogy beragadt volna a csapat, a formaidőzítésünk csupán nem a bajnokság elejére fókuszált. A sorsolásunk úgy hozta, hogy egyből a 3 legnehezebb ellenfelünkkel kezdtünk, akik 3-4 héttel korábban kezdték az alapozást, mint a KNRC. Tisztában voltunk azzal, hogy ez a szezon karácsonyi szünet nélkül mind mentálisan, mint fizikálisan is embert próbáló lesz. November közepére jutottunk el oda, hogy a valós szintjükön röplabdáztak egyénileg a játékosaink, és decemberre csapatként is tökéletesen funkcionáltak már. Innentől pedig mind a stáb, mind a játékosok csak folytatták a megkezdett munkát, az eredmény pedig jött magától.
A bajnoki ezüst megszerzése erőn felüli teljesítmény vagy ez a realitás?
Rendkívül sok összetevős egy sikeres szezon. Napi szinten hihetetlen minőségi munkát tett bele a csapat, élmény volt nézni ahogy edzettek, húzták egymást és lépték át a saját határaikat. A realitás azonban feketén fehéren az, hogy az idei extraliga 6. költségvetése volt a miénk. Ennek tudatában még nagyobb elismerés és köszönet jár mindenkinek, aki valamilyen módon részese volt ennek a két éremnek.
Kik azok a kaposvári játékosok, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a szezonban?
Nem tudnék 1-2 embert kiemelni, ez a társaság csapatként a stábbal kiegészülve működött remekül. Mindig volt valaki, aki a hátára vette a társait ha hullámvölgybe került a brigád. Így hiába próbáltunk volna még megtartani 2-3 húzóembert, az sem lenne garancia egy hasonló sikerre.Amennyiben nem szól közbe komolyabb sérülés, egy profi női röplabdásnak ezen a szinten nagyjából 10 olyan szezonja van, amikor a maximumot kell kihoznia a karrierjéből, értve ezalatt a szakmai, magánéleti és financiális lehetőségeit is. Éppen ezért teljesen normális, hogy egy hasonló szezon után a lányok jobb ajánlatokat kaptak erősebb bajnokságokból mint az itthoni, az én költségvetésem viszont nem lett a duplája sajnos. De ez az élet és a profi sport rendje, a mi feladatunk pedig az, hogy egy hasonló képességű és hozzáállású társaságot rakjunk össze a következő idényre is.
Nem mehetünk el kérdés nélkül amellett, hogy az Ön férje a vezetőedző. A magánéletükben igyekeznek félretenni a röplabdát, a klubnál történteket vagy gyakorlatilag minden pillanatuk a KNRC-ről szól?
2023 júniusában született meg a második kislányunk, ami újabb kihívásokat hozott az amúgy sem unalmas mindennapjainkba. Gyakorlatilag úgy hoztuk le a szezont, hogy én akkor dolgoztam amikor nem volt edzés, beleértve a nap bármely időszakát. Így értelemszerűen sokszor otthon is szóba kerül a röplabda, de mindkettőnknek e körül forog az élete gyerekkora óta, szóval ezt nem munkaként fogjuk fel. A szezon végével viszont tudatosan szervezzük úgy, hogy akkor a pihenés és a feltöltődés a legfontosabb, a röplabdát pedig kicsit itthon hagyjuk. Ilyenkor hosszabb időt töltünk Cannes-ban, Vincent szülővárosában.
A játék, a pályán való jelenlét, az ütések, a nyitások nem hiányoznak Önnek? Nem volt olyan meccs, amikor arra gondolt, szívesen röplabdázna egy kicsit?
Visszagondolva arra a majdnem 20 évre amit az extraligában és külföldön eltöltöttem úgy látom, hogy végül a csúcson hagytam abba az aktív játékot, és itt nem csak a bajnoki és kupa aranyéremre gondolok. Fizikálisan, taktikai és technikai szinten is a 2020/2021-es szezonban voltam a legjobb formámban, azonban kisgyerekes anyukaként ez a forma már túl nagy áldozatot igényelt és túl sok időt vett el a családomtól. Maga a mérkőzés, a győzelem, hogy egy csapat része voltam természetesen hiányzik. Viszont azt a kőkemény munkát és időt, amit bele kellett tenni ezen a szinten már nem sírom vissza.
Képes lesz az élmezőnyben maradni a KNRC a következő idényben is?
Mi mindent megteszünk azért már január óta, hogy konstans maradjon a jó szereplés és a kaposváriak jövőre is büszkék lehessenek majd a női röplabda csapatukra. Szeretnénk jövőre is Magyarország legjobb négy csapata között lenni majd, amire alázatos és koncentrált munkával minden esélyünk meglesz majd.