Sorozatunkban a magyar röplabdázás korábbi sikereit elevenítjük fel, Podani István kutatómunkájának és gyűjteményének köszönhetően.
A szakosztály története a második világháború befejezése után kezdődött, és a dekád végén már két bajnoki címet ünnepelt a Vasas: az 1949/50-es teljes, valamint az 1950-es, egy idényes bajnokság aranyérmét is piros-kékek nyerték.
Az urak később is remekeltek: a Benke, Farkas, Popovics, Prouza, Róka, Trausch (Deák, Keresztély, Németh) összetételű együttes a Magyar Népköztársasági Kupa 1956-os kiadásának döntőjében úgy győzte le 3:0-ra a Miskolci Törekvés csapatát, hogy az első szettben egyetlen pontot engedett át ellenfelének. Előzőleg a bajnokságban – a két arany után – négy ezüstérmet szerzett a Vasas (1951, 1953, 1954, 1955), s ugyancsak második helyezést ért el 1959-ben. A bronzok sem maradtak ki a kollekcióból: a piros-kék színkombináció képviselőit harmadikként jegyezték 1960-ban, 1962-ben, 1963-ban és 1970-ben. Közben a 154-szeres válogatott Prouza Ottó részt vett 1964-ben, Tokióban az ötkarikás játékokon – amelyeken hatodik helyezést értek el honfitársaink –, és mindmáig ő a Vasas egyetlen röplabdás olimpikonja.
Akkor még senki sem gondolta, hogy alig hét évvel a ’97-es harmadik helyezés után a férfi szekció megszűnik…