Húsz éve, 2000. április 25-én beköszöntött az aranykorszak Nyíregyházán. Nem túlzás ezt állítani, hisz a női röplabdacsapat első bajnoki címét további három követte zsinórban, majd 2003 után 2007-ben nyert még bajnokságot a szabolcsi együttes. Erdősné Balogh Erika mind az öt alkalommal ott volt a pályán. A klubikon segítségével emlékezünk a korszakos nyíregyházi csapatra, különös tekintettel a jubileumi, 2000-es bajnoki címre.
Hogy lett Nyíregyházán gyakorlatilag a semmiből bajnokcsapat? 2000-ig még csak érmet sem sikerült szerezniük az Extraligában.
1995-ben kerültem Nyíregyházára. Az első évben NB II-es bajnokságot nyertünk, aztán NB I-est, ezzel feljutottunk az Extraligába. Ott az ezredfordulóig a negyedik hely volt a legjobb eredmény. Az 1999/2000-es szezon előtt jelentős változások történtek: kiemelném Bagaméry Lajos nevét, aki mert egy nagyot álmodni, s az akkori szponzor segítségével olyan igazolásokkal és szakmai stábbal erősödtünk, hogy zsinórban négyszer nyertünk a bajnokságot.
Az elsőt éppen 20 évvel ezelőtt, április 25-én az Eger ellen. Fel tudja idézni azt a napot, a döntő harmadik mérkőzésének napját?
Arra az évre már olyan rutint alakítottam ki a mérkőzésnapokra, hogy nem nehéz felidéznem mi is történt előtte. A családdal eltöltött idő, a reggeli, az ebéd, de még a délutáni alvás is jól megtervezett volt ilyenkor. Az alvás csak rövid ideig tartott, nem szerettem túlpihenten meccsre menni. Megmondom őszintén, éreztem, hogy a döntő harmadik felvonását is megnyerjük, mert abban a szezonban nem kaptunk ki, s hazai pályán, karnyújtásnyira voltunk a bajnoki címtől, egyszerűen nem veszíthettünk…
Úgy is készült mindenki Nyíregyházán, hogy ünneplés lesz… A legenda szerint a pincérek a mérkőzés alatt többször is megjelentek a csarnokban megnézni, mennyi az állás, hogy pontosak legyenek az ételek és az italok felszolgálásával. Így volt?
Ezt mi akkor természetesen nem érzékeltük, hisz hatalmas extázisban játszottunk, de később én is hallottam, hogy valóban így történt. A meccs végül a döntő legnehezebb ütközetének bizonyult, felszívta magát az Eger, kétszer is elérte a húszas határt, de sikerült azért 3:0-ra nyerni. Az utolsó pont után, amit egy blokkot követően szereztünk, kicsúsztunk a közönség elé, hatalmas ünneplés kezdődött, igaz, nem tartott sokáig, mert a kupadöntő még várt ránk, amit szintén megnyertünk. Az elmúlt napokban a jubileum kapcsán fellapozgattam a fotóalbumokat, s a képekről is tökéletesen visszatükröződik az az elszántság, akarat, ami akkor jellemzett minket! Veretlenül bajnoknak lenni nagy fegyvertény, meg is dolgoztunk érte, mindehhez rengeteget tett hozzá edzőnk, Forman József.
„Emberlileg imádom, a pályán viszont háború volt” – nyilatkozta vele kapcsolatban Dobi Edina, akivel az Egyesült Államokban dolgozott együtt. Ön milyennek látta a 2000-es évek nyíregyházi sikercsapatát összerakó, felépítő mestert, Forman Józsefet?
Egy nagyszerű edzőnek, akit a mai napig nagyon szeretek. Fanatikus, maximalista. Csak egy példa erre: annak idején volt egy gyakorlat, ami nem úgy ment, mint ahogy szerette volna. Közölte, hogy amíg nem csináljuk meg tisztességesen, addig nem megyünk haza. Az edzés kilencig tartott volna, de jócskán ráhúztunk, már negyed tíz is elmúlt, amikor egyszer csak az akkori portaszolgálat biztonsági embere ránk kapcsolta a villanyt. Soha nem felejtem el, Józsi első gondolata az volt, hogy megveri a fiatalembert, végül aztán megnyugodtak a kedélyek, s mi is befejezhettük a tréninget… Bár Akimovával és Papizsanszkával én már a rutinosabbak közé tartoztam, keményen megszenvedtünk egy-egy foglalkozás során, a fiatalabb játékosok pedig még inkább, hisz a nagyobb tudás és a minél jobb fizikum érdekében bizony „gyilkos” edzéseik voltak. Forman József erényei közé tartozik még a következetesség, s az is, hogy hamar észreveszi, mi a csapat erőssége, amit megpróbál tökélyre fejleszteni.
Félelmetes névsorba kezdett bele az előbb… Akimova, Papizsanszka, de ott voltak a Mátrai- testvérek, Battlay, Kiss, Botos és természtesen Ön is, na meg a többiek… Magyar szinten csupa nagyágyú, mégsem csak „a nevekből” állt ez a csapat!
Azért higgye el, sokszor megkaptuk az első években, hogy olyan jó csapatunk van, hogy mindegy ki ül a kispadon, még egy buszvezető is bajnokságot tudna nyerni ezzel a kerettel… Ezzel persze abszolút nem értek egyet. Igaz, hogy nagy nevek voltak az együttesben, de rendkívül megdolgoztunk minden aranyéremért és mindegyiket a csapat nyerte meg, nem egy-egy játékos! Szenzációs emberek alkották akkor ezt a gárdát. Összetartó társaság voltunk, minden időnket együtt töltöttük. Nem fordulhatott elő, hogy külön szilveszterezzünk, vagy más fontosabb rendezvényeken ne együtt képviseljük a csapatot.
A játékot illetően mik voltak legnagyobb erősségei ennek a csapatnak?
Akimova feladói zsenialitása nemzetközi szinten is kimagaslott, ő szervezte magát a játékot. Szerencsére a Mátrai-testvérek, Papizsanszka, valamint jómagam is (centerként!) nyitást fogadtunk, ami stabilan és jól működött. Ennek köszönhetően abban az időben egy figuratív és gyors röplabdát alakítottunk ki, valamint a blokkmunkánk is hatásos volt.
Említette, hogy akkoriban egy centernek is ki kellett vennie a részét a nyitásfogadásból. Ön ezt magas szinten tette a húsz évvel ezelőtti döntőben is, még a Nemzeti Sport is megírta a címlapján, az első aranyérem megszerzésének másnapján, hogy „Erdősné vezérletével védekezésben is remekelt a Nyíregyháza.”
Hála Isten jókor voltam játékos! Ugyan pályafutásom végéhez közeledve kipróbáltam azt a részt is, amikor a centereket liberóztatják, de ez sajnos behatárolja a játékukat. Azelőtt sokkal nagyobb hangsúly és szerep jutott egy centernek nemcsak támadásbefejezésben, illetve blokkban, hanem nyitásfogadásban és védekezésben is. Az idézetet jól esett hallani, de az első, majd a többi bajnoki cím is – nem győzöm hangsúlyozni – az egész csapat érdeme volt.
Kétezerben szerezték meg az első bajnoki aranyérmet, ezt követte még zsinórban három, de Ön 2007-ben a legutóbbi Extraliga-sikernél is a csapat tagja volt. Korszakos együttessé váltak, nyertek Interligát és a Bajnokok Ligája-szereplés is összejött. A maximumot hozta ki magából ez a nyíregyházi alakulat?
Igen, abszolút. Zsinórban négyszer nyertünk bajnokságot és ötször Magyar Kupát, pedig címet védeni mindig nehezebb. Arra is büszkék lehetünk, hogy tíz egymást követő szezonban kupadöntőbe jutottunk 2000-től 2009-ig. Az előbb felsoroltak annak ellenére is sikerültek, hogy mindig adódtak kisebb-nagyobb változások a csapatösszetételben. Nehéz éveken át a csúcson lenni, nekünk a 2000-es évek első felében ez szerencsére sikerült.
Mennyire tartják a kapcsolatot a sikercsapat tagjai egymással?
Akimovával kollégák vagyunk, ő is az utánpótlásban dolgozik Nyíregyházán, de Mátrai Beával és Papizsanszkával szintén gyakran találkozunk, ők ugyancsak edzőként tevékenykednek Magyarországon. Amikor Amerikából egy-egy alkalommal hazatér Botos Fruzsina, akkor szoktunk tartani nagyobb összejöveteleket, amelyeken felelevenítjük a régi emlékeket. Szerettünk együtt röplabdázni és nagyon jó barátok is voltunk, vagyunk, ezért amikor lehetőség van rá, akkor összegyűlik a nagy csapat!
A klubikon, Erdősné Balogh Erika napjainkban a nyíregyházi együttes utánpótlásának szakágvezetője
Röplabda, nők, 1999/2000. évi Extraliga, bajnoki döntő, párharc az 1. helyért:
- mérkőzés: Szakszig NRK-Nyíregyháza – Egut RC Eger 3:1 (–24, 14, 10, 20)
- mérkőzés: Egut RC Eger – Szakszig NRK-Nyíregyháza 0:3 (–21, –24, –20)
- mérkőzés: Szakszig NRK-Nyíregyháza – Egut RC Eger 3:0 (20, 14, 20
Az 1999/2000. évi női röplabda Extraliga végeredménye:
1. Szakszig NRK-Nyíregyháza, 2. Egut RC Eger, 3. BSE-CsM, 4. Vasas Budai Tégla, 5. Atlant-Angyalföldi DRC, 6. Jászberényi RK, 7. BITT-Kaposvári NRC, 8. Architekton-Gödöllői RC, 9. Miskolci VSC, 10. Szolnoki MTE, 11. Kecskeméti RC, 12. Navigare Pulzus SC.
A 1999/2000. évi női röplabda Extraliga aranyérmese, a Szakszig NRK-Nyíregyháza bajnokcsapata:
Akimova Natalija, Battlay Krisztina, Botos Fruzsina, Danada Elita, Erdősné Balogh Erika, Kiss Katalin, Mátrai Beáta, Mátrai Veronika, Papizsanszka Natalija, Szabó Judith, Vargáné Rácz Márta, Várhegyi Anikó. A csapat edzője: Forman József, Ludvig Zsolt.
Varga P.