Ami Németországban és Romániában sikerült, az Magyarországon eddig egyetlen egyszer sem. Ifjabb Nagy Péter nem titkoltan azért szerződött a Fino 18-szoros bajnok és 18-szoros Magyar Kupa-győztes együtteséhez, hogy hazánkban is végre bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhessen.
A korábbi válogatott sportoló 20 évesen, 2004-ben szerződött Németországba, ahol három szezont húzott le a Friedrichshafen színeiben, és mindháromszor a bajnok és kupagyőztes csapat tagja volt. 2007-ben ráadásul – első magyar röplabdázóként – a Bajnokok Ligáját is megnyerte csapatával. A Pepe becenevű játékos a következő két szezont Olaszországban töltötte: előbb az I. osztályú Prisma Taranto, majd a II. osztályú Canadiens Mantona színeiben szerepelt. 2009-ben Ausztriában folytatta a pályafutását, ahol a Hot Volleys Wien csapatával egyaránt második volt a bajnokságban és a MEVZA-ban. 2010 és 2014 között a Remat Zalau mezét viselte, amellyel 2011-ben – ebben a szezonban csapattársa volt Geiger András és a korábban Kaposváron szintén megfordult Németh Szabolcs – és 2012-ben bajnok, 2013-ban bronzérmes, 2014-ben pedig ezüstérmes volt. 2012-ben kupagyőzelmet is ünnepelhetett Romániában. Két évvel később ismét a döntőbe jutottak, de akkor végül ezüst jutott. És ami szintén kiemelendő: ezzel a csapattal is pályára léphetett a Bajnokok Ligájában.
A 2014/2015-ös szezont sérülés miatt kihagyta, a következő idényben pedig ugyancsak egy ex-kaposvári röplabdázónak, Molnár Dávidnak volt a csapattársa a német TV Bühlben. Az előző bajnoki szezont Kecskeméten kezdte, és a román Dés csapatában zárta.
„Németországban, majd Romániában többször is bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhettünk társaimmal, és Ausztriában is döntőt játszhattam annak idején. Furcsa, de Magyarországon még csak dobogós sem voltam itthon soha. Ez valahogy kimaradt az életemből. Eddig. A siker persze sok tényezőtől függ. Az egyik legfontosabb, hogy mennyire csiszolódik össze a társaság; szerintem ezzel nem lesz gond. A másik pedig, hogy elkerüljenek bennünket a sérülések. Hogy őszinte legyek, különösebben nem foglalkoztat, miként erősítettek a riválisok. A lényeg, hogy tegyük a dolgunkat, méghozzá minél jobban és eredményesebben; abból ugyanis nagy probléma nem származhat. Én már nem tartozom a feltörekvő fiatal titánok közé, de azért három szezont még adok magamnak. Az edzői végzettségem megvan, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy úgy is képzelem el a jövőmet. Az biztos, hogy a sporttól soha nem tudnék elszakadni. Jó lenne valamilyen szinten megmaradni benne, akár mint rehabilitációs szakember, vagy például erőnléti tréner.”