Sorozatunkban olyan edzőket, játékosokat, röplabdás berkekben ismert embereket szólaltatunk meg, akiket szoros kötelék fűzött a 95 éves korában elhunyt mesteredzőhöz, a legendás szövetségi kapitányhoz, dr. Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriellához. Ezúttal az U17-es leány válogatott szövetségi edzője, az UTE vezetőedzője, Horváth András beszél nagy szívvel egykori mentoráról…
„Sajnos a kórházi beszélgetésnél már éreztem, hogy baj van… S, aztán azon a szomorú augusztusi reggelen érkezett a hír, hogy elment… Rengeteg gondolat kavargott bennem, hiszen egy olyan Ember, Mentor távozott, aki nagyon közel állt hozzám, akinél kezdtem ezt a hivatást, aki sosem engedte el a kezem! Láttam nap mint nap, hogy Gabi néninek mit jelent a röplabdázás: nem mást, mint az életet. Még 95 évesen is habozás nélkül mondott igent minden meghívásra, és ha kellett órákat utazott vagy ült a teremben, mindezt boldogan. Az U17-es Európa-bajnokság felkészülése alatt is meglátogatott bennünket, még tanácsokat tudott adni, vagy feladatokat mondani, amiket fel is tudtunk használni. A kontinenstorna minden meccsén kint volt velünk, a szabadnapon bejött az edzésünkre. Az elmúlt években rengeteg jó tanácsot, olykor leszúrást vagy egy-egy apró „pofont” kaptam Tőle, amiért örökké hálás leszek Neki. Nagy űr keletkezett, hiszen nincs többé sem Ő, sem a meccsek utáni beszélgetés, telefonhívás. Minden alkalommal elmondta, hogy egy edző sosem másol, csak „lop”, de nem másol. Ez egy örök tanács volt, amit megtanultam, de nem csak én, hanem még jónéhányan, akiknek volt lehetősége Tőle tanulni! Egy nagyon tartalmas és sikeres életet élt, ami lehet példa sok ember számára, akik a sportban dolgoznak.”
„Gabi néni örök hálával búcsúzok, köszönöm, amit tett értem és értünk! Tudom, hogy fentről figyelni fog bennünket. A szavai örökre elkísérnek!”
(Horváth András)