Férfi válogatottunk újdonsült szövetség kapitánya, ifjabb Nagy Péter szerint a tervezett fiatalítás ellenére is elvárás a négyes döntőbe jutás a május-júniusi Ezüst Európa-ligában.
A kecskeméti származású Nagy Péter 2004-ben szerződött a német Friedrichshafenhez, amellyel 2007-ben első és máig egyetlen magyarként Bajnokok Ligája-címet szerzett. A feladóátló poszton szerepelt röplabdázó ezt követően Olaszországban, Romániában és Ausztriában játszott. A 38 éves szakembernek, sokáig nem voltak edzői ambíciói, csak a harmincas éveiben kezdett el azon gondolkozni, hogyan is lehetne, kellene felépíteni egy csapatot.
„Amikor három és fél évvel ezelőtt elkezdtem edzőként dolgozni, nem gondoltam, hogy idén már szövetségi kapitányként kell majd nyilatkoznom. Mindig minden feladat előtt volt és van bennem kis félsz, vagy inkább izgalom, de ezt motivációként fel szoktam tudni használni” – fogalmazott Nagy az MTI kérdésére, aki a magyar férfi röplabdázás egyetlen Bajnokok Ligája-győztese. A tréner 2019 nyarán vette át a fővárosi MAFC-BME kispadját, vezetésével az együttes az elmúlt két idényben bronzérmet szerzett a bajnokságban.
„Mivel feladóátló voltam, az a poszt pedig szinte kizárólag a pontszerzésről szól, hátrányból indultam az olyan edzőkhöz képest, akik feladók, vagy mondjuk szélső ütők voltak, hiszen nekik játékosként is sokkal jobban át kellett látniuk a meccseket. Az első és legnehezebb feladat az ebből adódó, szűkebb látóköröm kiszélesítése volt, az, hogy edzéseken ne csak szegmenseket figyeljek, hanem az egész csapat működését átlássam” – emlékezett vissza a kezdeti nehézségekre a szövetségi kapitány. Ebben rengeteget fejlődött az elmúlt három és fél évben, emellett pedig az volt a legfontosabb, hogy taktikai elemekben való felkészítésben előre lépjen, hiszen aktív röplabdázóként sem erre kellett leginkább koncentrálnia.
„A játékosok lelkületével való foglalkozás, az itthoni mentalitáshoz, hozzáálláshoz való alkalmazkodás is beletelt némi időbe, hiszen külföldön volt szerencsém igazi világsztárok mellett, illetve ellen játszani. A személyes tapasztalataim nem feltétlenül egyeztek az itteni játékosokéval, de az évek alatt összecsiszolódtunk.”
A tréner megjegyezte, „komoly helyeken látott komoly röplabdát”, de edzőként, amikor erről beszél, saját pályafutásából inkább a hibákat emeli ki, azt igyekszik átadni a fiataloknak, mit kellett volna másként csinálnia.
„Azt gondolom, a jelenlegi magyar válogatottnak nem kell sztáredző, mivel ezzel a kerettel nem az Európa-bajnoki győzelem a cél. Azt szeretném, hogy olyan fiatal csapatunk legyen, amely együtt tud fejlődni, és a lehetőségekhez mérten még sikeres is tud lenni.”
Jelentős fiatalítást tervez az egyelőre még nem publikus keretben, amibe olyan játékosokat hívott meg, akik az elejétől fogva beleállnak a munkába, elfogadják az ő általa támasztott feltételeket.
„Mindenkinek tudnia kell, milyen rendezvényen jár, remélem, a renddel nem lesz semmi probléma. Az elején a legnagyobb kihívás biztosan az lesz, hogy összehangoljuk a 24-25 éves, már évek óta kezdőként játszókat a 19-20 éves, még csak feltörekvő tehetségekkel. Sok türelemre lesz szükség mindenki részéről, de az Európa-ligában így is elvárás, hogy bejussunk a négyes döntőbe.”
A mieink az osztrák és a grúz csapattal találkozik a csoportkörben, amelyből az első kettő jut a final fourba. A magyar válogatott május 15-én kezdi a felkészülést a 27-én rajtoló Európa-ligára. A sorozat négyes döntőjét június 24-25-én rendezik egy később kijelölésre kerülő helyszínen. A stábban az állandóságot a Kazincbarcika vezetőedzője, a már az előző kapitány, Koch Róbert másodedzői között is tevékenykedő Toronyai Miklós jelenti, mellette a nyíregyházi női csapatnál dolgozó Pampuch Csaba segíti majd a munkát.
Nagy megjegyezte: hiányzik neki a mindennapos munka, miközben a kerettagok játékát nézi, mindig azon jár az esze, hogy ő az anyagi problémák miatt a szezon közben minden játékosát elengedő MAFC-cal milyen taktikával, milyen felállásban küldte volna pályára csapatát.
„Most van időm képezni magam, de rengeteg jó gondolatot, amit ezeken a továbbképzéseken hallok, nem tudok kipróbálni, csak a fejemben pörögnek, hogy vajon nálam működne-e a gyakorlatban. Egyelőre úgy állapodtunk meg a szövetséggel, hogy augusztus végéig csak a kapitányi teendőimre koncentrálok, segítek az utánpótlás-válogatottaknál, aztán majd meglátjuk, ez kielégítő-e, vagy az űrt, amit a mindennapos munka hiánya okoz, be kell-e tölteni.”
Mivel pályafutása nagy részében külföldön játszott – 2017-ben tért haza Kaposvárra –, amit nagyon élvezett, hosszú távon nem zárkózik el a Magyarországon kívüli edzősködéstől sem, a közeljövőt azonban idehaza képzeli el, mert „örül az állandóságnak”.