Kertész Róbert lett az olaszországi ülőröplabda Európa-bajnokság pont- és ászkirálya. A válogatott kiválósága 199 ponttal és 35 ásznyitással zárta a kontinensviadalt, de ennél sokkal büszkébb arra, hogy a magyar csapat az előző Eb-hez képest két helyet előrelépett és kilencedikként végzett idén. Kertész szerint az ülőröpiseknél nagyszerű hangulat uralkodik, a fekete humort sem vetik meg, a pályán pedig elképesztő szívóssággal küzdenek egymásért. Beszélt barátnőjéről, a Fatum-Nyíregyháza válogatott centeréről, Lászlop Alexandráról is, akivel lelkileg és mentálisan is nagyon komoly támaszt jelentenek egymásnak.
– Mesélj kérlek arról, hogy lettél ülőröplabda-válogatott, illetve a paraszakágon belül miért épp ezt a sportot választottad?
– 2008-ban volt egy balesetem és elvesztettem a bal lábszáram a térdem alatt. A karrierem ekkor kezdődött Nyíregyházán, ahol megismerkedtem a sportággal és az akkori Piremon SE parasportolója lettem. Először szerintem „rekreációs” céllal csábítottak le, hogy legyek hasonló sorsú emberek között. Természetesen a családom támogatta az ötletet, ezért elmentem néhány edzésre. Nagyon tetszett a játék, de semmit nem tudtam a röplabdáról és az ülőröplabdáról. Emlékeim szerint az első két év elég nehézkesen ment, kis pufi gyerkőcként szó szerint gurultam a pályán. Miután az alapokat sikerült elsajátítanom, akkor kezdtem el élvezni a játékot. A csapattársaim közt voltak sérült és ép röplabdások is, akiktől rengeteg mindent tudtam tanulni és ez meghozta a kedvem a versenysporthoz is. Más parasport ezután hiába jött volna velem szembe, szerelmes lettem az ülőröplabdába. 2015-ben hívtak be először a válogatottba, ami hatalmas élmény és nagy megtiszteltetés volt gyerekként, hisz évekig a pálya széléről figyeltem őket.
– Amikor együtt vagytok a válogatottnál, milyen a hangulat a csapatnál, mennyire összetartó a társaság?
– Mindig jó hangulatban vagyunk a srácokkal. Szerintem ez annak köszönhető, hogy szinte már egy baráti, családi társaság vagyunk évek óta. Úgy érezzük, hogy ez segít bennünket a felkészülésben és a mérkőzéseken is. Elmondhatom, hogy az idei évben volt az eddigi legjobb hangulat nálunk az edzőtáborok és a tornák alatt is. Vannak szoros barátságok a csapaton belül és sokan tartjuk egymással a hétköznapi életben is a kapcsolatot.
– A veletek történt, benneteket mélyen érintő dolgokat is ki tudjátok beszélni egymás között? Téma ez egyáltalán?
– Erre röviden és unalmasan tudok válaszolni: nem szoktunk ilyen dolgokról beszélni, mert annyira természetes már számunkra ez a helyzet. Viszont – ez most lehet, hogy furán hangzik – sokat hülyéskedünk egymás sérüléseivel és nyomjuk a fekete humort. Néha a körülöttünk lévő emberek, akik nem ismernek minket megrökönyödve hallgatják ezeket és figyelnek, hogy könnyes szemmel nevetünk egymás „lábas” vagy „kezes” viccén.
– Ha már a körülöttetek lévő emberekről beszélsz: a párod a magyar női röplabda-válogatott és a Fatum-Nyíregyháza centere, Lászlop Alexandra. Adódik a kérdés, hogy mennyire központi téma nálatok a röplabda?
– Rengeteget beszélünk róla, hiszen a két sportág eszméletlen hasonló szabály- és játékrendszerrel rendelkezik és az edzések teszik ki életünk nagyrészét.
– Egy röplabdáspár mennyire és miben tudja segíteni egymást egy-egy komoly mérkőzés előtt vagy után?
– Értjük egymást fél szavakból és ha örülünk vagy éppen panaszkodunk (bár utóbbi nagyon ritkán fordul elő) meg tudjuk osztani a másikkal. Lelkileg és mentálisan is segítünk egymásnak egy nehéz felkészülési időszak vagy egy fontos meccs előtt és után. Kicsit úgy érzem, hogy ez egy szuper erőnk. Ettől függetlenül a szabadidőnkben szeretünk kikapcsolódni és nem csak a röplabdáról beszélni. Próbáljuk megtalálni a megfelelő egyensúlyt.
– Beszéljünk a nemrég véget ért Európa-bajnokságról, amelyen pontkirály lettél. Mit jelent számodra ez a cím?
– Elsőként a csapatról hadd jegyezzem meg, hogy sikerült két helyet javítanunk a 2021-es Eb-hez képest és kilencedikek lettünk. Számomra ez a legfontosabb és minden egyéni díjnál többet ér. Ami a saját teljesítményem illeti: eszméletlen jó formában voltam, jól sikerült időzíteni, amit szeretnék megköszönni Balogh Istvánnak, mert rengetegszer még a szabadnapokon is beszéltünk az akkori fizikális és mentális fáradtságról vagy akár még a bioritmusomról is. Illetve sokat dolgozott érte a csapat, hogy ennyi pontot tudjak csinálni, tehát jól összeszokott rendszerként működünk, egységesek voltunk. Egyébként ezen az Eb-n néha még magamat is megleptem egy-két bravúros megoldással. Segített, hogy tele önbizalommal és akarattal játszottam végig. Eldöntöttem, hogy még jobb akarok lenni és még többet edzeni a még jobb eredményekért, mind csapat, mind egyéni szinten is.
– Melyek voltak a legjobb meccseid az Eb-n?
– Minden mérkőzést élveztem a bemelegítéstől kezdve. Nagyon rá voltam most hangolódva erre a versenyre. A legjobbak közé sorolnám a Törökország és Lettország elleni meccseket, ahol 41 és 42 pontot sikerült szereznem. A legjobban a Németország elleni találkozót élveztem, ahol 205, 210, 212 cm-es extra játékosok ellen küzdhettem abban a blokkmagasságban. Ez egy nagyon jó szintfelmérő volt, de a statisztikák azt mutatták itt is sikerült megállnom a helyem.
– Mik a legnagyobb erősségei a mostani férfi ülőröplabda-válogatottnak?
– A csapategységet és az összetartást emelném ki. Tudjuk, mi a feladatunk a pályán és segítjük egymás munkáját. A pályán kívüli barátságot, amit az előzőkben említettem próbáljuk a pályára vinni. Nagyon tud egymásért küzdeni ez a csapat és mindenki átérzi a válogatottság felelőségét.
– Mit szólsz a női csapat bravúros ötödik helyezéséhez?
– Nagyon örülök neki, hisz egy sporttörténelmi siker! Személyesen ismerem a játékosokat és a stábot is. Jó hangulatú összeszokott csapat, remélem a jövőben is hasonló eredményekkel fognak hazatérni a világversenyekről! Szeretnék gratulálni innen is a játékosoknak és a szakmai stábnak is. S, természetesen a mi csapatunknak, a stábunknak és Raska Gyula szövetségi kapitánynak is minden elismerésem és köszönöm a sok segítséget!
– Mik a további céljaid a sportággal?
– Természetesen, mint minden parasportolónak legfőbb célom, hogy paralimpiai játékokon vehessek részt magyar színekben, ezért ez a minden napokban extra motivációt ad. Ezek mellett szeretnék ismét bajnok lenni és Magyar Kupát nyerni a klubomban. Nem szeretnék spoilerezni, viszont azt büszkén mondhatom, hogy komoly külföldi klubok figyeltek fel a teljesítményemre az Európa-bajnokságon. Bízom benne, hogy hamarosan már konkrétumokkal is szolgálhatok.
