Kormos Mihály augusztus óta látja el a szakmai vezetői feladatokat a Magyar Röplabda Szövetségnél. A Békéscsabával háromszoros magyar bajnok edző nagy lendülettel vetette bele magát a munkába, szeretne tenni a sportágért, célként fogalmazta meg, hogy a képzés és a szakanyagok terén is minőségi előrelépést érjenek el.
– Hogy érzi magát bent a szövetségben, az íróasztal mögött?
– Értem, mire céloz. Való igaz, hogy az ember hozzászokott egy klub életéhez, a játékosok nyüzsgéséhez, a termek illatához, a labda pattogásához, és ezek bizony hiányoznak. Pláne, hogy tizennyolc éves koromtól kezdve a klubröplabdás közegben nőttem fel. Hozzáteszem, Békéscsabán is dolgoztam szakmai vezetőként, de a Szent Benedek Röplabda Akadémiánál is fel kellett építeni valamit, szóval ebből a szempontból viszont egyáltalán nem idegen számomra ez a jellegű feladat.
– Ami könnyűnek egyáltalán nem nevezhető…
– Nehéz is volt a döntést meghozni, már csak azért is mert voltak neves klubok, amelyek szerződést ajánlottak, ugyanakkor szeretnék tenni a magyar röplabdázásért, s úgy érzem, hogy most adott a lehetőség, hogy az MRSZ szakmai vezetőjeként – a csapatommal közösen – valami újat és jót alkossunk, s változtassunk dolgokon.
– Milyen stratégiai célokkal kezdték meg a munkát?
– Először is örömteli, hogy az MRSZ-en belül elkezdett kialakulni egy olyan stáb, amellyel hatékonyan dolgozhatunk. Szeretnénk minőséget adni az edzőknek képzésben és a szakanyagok területén is. Fontosnak tartjuk az egységesítést, tehát meg kell próbálni megszűrni, hogy mik azok az írott és videós anyagok, amiket érdemes használni. A cél, hogy építsük fel a képzési rendszerünket! Ehhez elengedhetetlen a magyar röplabdát ismerő, nemzetközi szinten is jegyzett szakemberek bevonása: például nagyon tudok örülni, amikor Hollósy László igent mond egy edzőtovábbképzésre, de említhetném Jan De Brandtot vagy Forman Józsefet, akik szintén fontos gondolatokkal tudnának bennünket segíteni.
– Elhivatottnak és motiváltnak tűnik…
– Nézze, ezt másképp nem is lehet csinálni. Hosszú évek óta benne vagyok a röplabdában, tudom mi van kész, mi nincs kész, hol és meddig jutott a szövetség és ezzel együtt a sportág. Nagyon az alapokról kezdjük az építkezést, de húztunk egy vonalat és megpróbáljuk következetesen, becsületes munkával elérni, amit szeretnénk. Az egész magyar röplabdázásnak előre kell lépni. Nézzük csak meg, hogy hol tart ma röplabda a világban, és mi hol vagyunk ehhez képest. Nem kérdés, hogy sebességet kell váltani a felzárkózáshoz.
– Milyen most a magyar röplabdás utánpótlás. Vannak tehetséges játékosaink?
– Sajnos nem került be az akadémiai rendszerbe a röplabda, s ezáltal nincs egységes struktúra. Amíg egy rendszer nem kezd felépülni és nem állnak be mögé az edzők, addig nehezebben jut el oda a tehetséges gyerek, ahová szeretnénk vagy szerettük volna, hogy eljusson. Tehát, tehetségeink vannak, de mindent meg kell tennünk, hogy ezek a játékosok a lehető legnagyobb mértékben fejlődjenek, s hogy ezeket a gyerekeket kiemeljük. Az előző éveket tekintve az mindenképp nagy eredmény, hogy az Extraligás csapatok indíthatnak NB I-es együttest is, így az élvonalra még nem teljesen érett, de ügyes fiatalok itt tovább pallérozódhatnak.
– A férfi szakággal mi a helyzet? Itt a nőinél nagyobb lemaradásról, s kevesebb gyerekről hallani…
– A fiúk nagyobb hátrányban vannak, valóban lehetne több műhely és gyerek, de ahogy említettem a felzárkózás a cél, és nálunk is mindent elkövetünk, hogy változzon a helyzet. Baróti Árpádok nem teremnek minden bokorban, de meggyőződésem, hogy kemény munkával sikerülhet a férfiaknál előrelépni. Fontos, ahogy már említettem, hogy legyen egy rendszer, vele együtt képzési anyagok, módszertan, s akkor hosszútávon látszódni fog az eredmény!
