Egy magyar lány Krakkóban – interjú Tálas Zsuzsannával

kép: treflproxima.pl
kép: treflproxima.pl

A város és annak történelme megérintette őt, a lengyel bajnokságban minden meccset élet-halál harcnak nevez, pályafutása csúcsán Olaszországban szeretne majd röplabdázni, a magyar válogatottal pedig hazai környezetben nyerne Európa Ligát. A Trefl Proxima Krakkó feladója, Tálas Zsuzsanna nyilatkozott honlapunknak.

Alighanem már nem tévednél el Krakkóban…

Hát, hogy őszinte legyek, azért  még örülök, hogy van a kocsiban GPS… Persze, így lassan félév elteltével tényleg egyre jobban ismerem, a belvárosban már különösen jól megy a közlekedés. Bár, oda nem érdemes mindig autóval menni, hiszen van, amikor képtelenség parkolóhelyet találni.

Ezek szerint nagy ott a nyüzsgés…

Hatalmas élet van Krakkóban, nemcsak a rengeteg egyetemistának, hanem a turistáknak is köszönhetően. A várost már csak a múltja miatt is sokan felkeresik, s szabadidőmben kicsit én is belemélyedtem Krakkó történelmének megismerésébe, ami több mint ezer évre nyúlik vissza… Tényleg fantasztikus a hangulata, főleg a téli hónapokban.

A női röplabda bajnoki mérkőzések hangulata is fantasztikus?

Lengyelországban nagyon szeretik ezt a sportágat, de leginkább a férfi vonalon. Persze, a női csapatoknál is megvannak azok a városok, ahol különleges az atmoszférája a meccseknek. Az is szembetűnő, hogy a röplabda Lengyelországban sokkal inkább elsőbbséget élvez a fiataloknál, mint a kosárlabda vagy a kézilabda. Krakkóban a focit szeretik nagyon, de ettől függetlenül a mi meccseinken is jó a hangulat, pláne, hogy végre hazai környezetben játszhatunk, elkészült ugyanis a csarnokunk.

Miben tart előrébb a lengyel női röplabda-bajnokság a magyarnál? Mik a legfontosabb különbségek?

Nemcsak a magyar, de sokak szerint még a német bajnokság színvonala sem haladja meg a lengyelét. Az első négy helyen lévők BL-színvonalat képviselnek, de a középmezőny is nagyon erős. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy hétről-hétre élet-halál harc folyik a pályán az 5-10. helyen álló csapatok között is. Sőt, a másodosztályban is vannak igencsak jó csapatok, többel játszottunk felkészülési meccset, ezekben fiatal, főként egyetemistákból álló játékosok kapnak lehetőséget, s bizony a magyar NB I középmezőnyének megfelelő szintet képviselnek.

Eltelt egy félév azóta, hogy a BRSE-től Krakkóba igazoltál. Jobb játékos lett belőled?

Van egy rossz, bár vannak, akik szerint jó tulajdonságom, méghozzá az, hogy nagyon kritikus vagyok önmagammal szemben… Viszont, nemrég visszanéztem egy videót, ami az első lengyelországi meccseimen készült, s az érintéseknél megállapítottam, hogy szerencsére most már nehezebben kiismerhető a játékom, mint az elején. Persze, ez az egész egy folyamat része, más utat járok most be, hisz egy külföldi csapatba való beilleszkedéshez, illetve ahhoz, hogy úgy menjen a játék, s úgy ismerjem  a társakat, mint Magyarországon, idő kell. A két kezemen meg tudnám számolni, hogy otthon hány komoly meccsünk volt egy évben, itt hetente kell a maximumot nyújtani, feladóként nagy teher van rajtam, de jó úton haladok.

Megvan a bizalom is az edző, illetve a játékostársak részéről?

Az edző támogat, lát bennem lehetőséget, fantáziát és a játékosokkal is jól kijövök, sokat segít, hogy a BRSE-ből ismert Sarah Clement is csapattársam. Azt persze meg kellett tanulnom itt külföldön, hogy nem körülöttem forog a világ, be kell bizonyítani hétről-hétre, hogy nem véletlenül szerződtettek, de fejlődni jöttem, s a lehető legjobb teljesítményt nyújtani minden meccsen.

A lengyel nyelvet kezded már elsajátítani? Aki tanulja, tanulta, azt mondja, még a magyarnál is nehezebb…

Tény, hogy nem egyszerű, bár van egy nyelvzseni csapattársam, a már említett Sarah, aki lengyelül is kezd egészen jól beszélni…

Sarah annak idején Békéscsabán magyarul is megtanult…

Igen, tényleg elképesztő érzéke van hozzá. Nekem az angol és a német után azért annyira nem megy gyorsan a tanulás, de a fontosabb szavakat, kifejezéseket igyekszem elsajátítani. A meccs során is jól jönne, ha sikerülne úgy kommunikálnom lengyelül, ahogy azt szeretném…

Édesanyáddal, nevelőedződdel, Fésüs Irénnel gyakran beszélgettek a meccseid után? Kikéred a véleményét, jó tanácsait?

Természetesen, a lelki dolgokat illetően főleg. Ő is légióskodott annak idején Ausztriában, neki is nehezen ment az elején a kintlét, de tudja mit és hogyan kell tenni a zökkenőmentes beilleszkedéshez, s hogy miként hozzam ki magamból a maximumot.

Mit szóltál hozzá, hogy ő kapta az MRSZ „Év utánpótlás edzője” kitüntetést?

Én minden évben neki adnám… Remélem, Fehérváron is észreveszik, mi munkát végez, s bízom benne, hogy segítenek majd abban neki, hogy újra legyen NB I-es női csapat a városban. Jó lenne ott befejezni a karrieremet…

Ennyire azonban még ne szaladjunk előre… Visszatérve a lengyel bajnoksághoz: kilencedik helyen álltok jelen pillanatban. Mi a cél a szezon végére?

A kilencedik hely egyáltalán nem nevezhető rossznak a 14 csapatos bajnokságban. Az első nyolcban végezni már nagy szó lenne. Ráadásul, ahogy említettem már, elkészült a csarnokunk, így ebben a félévben a legfontosabb mérkőzéseinket hazai pályán játszhatjuk.

A magyar válogatott számára ebben az évben az Európa Liga-mérkőzések jelentik majd a legfontosabb megmérettetéseket. Ott mik az elvárásaid?

Az utolsó fordulót április 21-én rendezik a lengyel bajnokságban, ezután kezdődik csak a rájátszás. Jó lenne, ha minél előbb tudnék csatlakozni a válogatott kerethez, ha kapok meghívót (mosolyog – a szerk.)… Kíváncsian várom, hogy kivel kezdjük majd meg a közös munkát, ha jól tudom a kapitánykérdés is eldől hamarosan. Ami pedig a szereplésünket illeti, nagyon örülnénk neki, ha Magyarországon lenne az Európa Liga négyes döntője, s itthon szereznénk aranyérmet. Amikor pár éve megnyertük a sorozatot, felejthetetlen élmény volt hazai pályán játszani!

24 éves vagy most, három év múlva, erőd, tapasztalatod, tudásod talán legfényesebb időszakában hol szeretnél tartani, mik az álmaid?

Szeretnék az olasz bajnokságban játszani, szeretnék a Bajnokok Ligájában szerepelni. Tudom, hogy ezek nagy munkát igényelnek, de ezzel nálam sosem volt probléma. Jó lenne olyan játékosokkal és olyanok ellen is játszani, akik nyertek olimpiát vagy Bajnokok Ligáját. Egy élsportoló azt gondolom, így kell, hogy hozzáálljon a dolgokhoz… Hogy egy friss példát említsek, Fucsovics Marcinak éveken át csak az álmai közt szerepelt, hogy a Grand Slam-tornán Federer ellen mérkőzhessen, de hitt benne, tett érte és elérte a célját…