Ha volt valami vasárnap, amit a magyar U17-es válogatott szeretett volna elkerülni, az a matekozás.
Még élénken él az emlékezetekben a tavaly április, amikor ugyanez a csapat Halász Márta irányításával gyakorlatilag az U16-os Eb küszöbén állt, s már csak egyetlen egy mérkőzést kellett megvárni, amelyen csak egyetlen eredmény nem volt jó a mieink számára: hogy Görögország 3:1-re legyőzze Romániát…
A magyar csapat akkor lemaradt az Eb-szereplésről.
Tegnap egyszerű volt a képlet: ha Kőnig Gábor csapata legyőzi Törökországot akkor biztosan, ha pontot szerez, vagy szettet nyer, akkor valószínűleg ott lesz az Eb-n.
Ha nem, akkor megint jöhet a matekozás…
Sajnos a törökök éppen ezen a meccsen hozták a legjobb formájukat, a mieink pedig éppen ekkor a leggyengébbet, így aztán a második játszma után mégiscsak elő kellett venni a kockás füzetet meg a számológépet, miközben zajlott a másik három csoport utolsó mérkőzése is.
A négy, már befejezett csoport másodikja közül kettő biztosan mögöttünk végzett, a hollandok viszont biztosan előttünk, míg a franciák és köztünk a pontarány dönt.
Közben a románok már megint a frászt hozzák ránk, miután elvesztették az első szettet Belgium ellen. Utána ugyan fordítottak, de a negyedik játszmát 1:8-cal kezdték. Ha a belgák egyenlítenek, akkor újabb csapat kerül elénk. Szerencsére ezúttal nem szúrtak ki velünk keleti szomszédjaink, hanem megrázták magukat és végül 3:1-re behúzták a mérkőzést.
Így viszont a francia után a belga már a második olyan csapat, amelynek a szettaránya megegyezett a miénkkel. Kettőjük közül utóbbiak álltak jobban, plusz hatos pontkülönbséggel, valahogy a mieinknek ezt kellett túlszárnyalnia a harmadik szettben.
Közben a németek szépítettek a fehéroroszok ellen, így egy újabb válogatott, amelyik biztosan előttünk zár. Több csapat már nem előzheti meg a mieinket, különben oda az Eb…
Ekkor ráadásul nagyon mély gödörben volt csapatunk, a törökök már tízzel is vezettek, minden pontot kínkeservesen kapartak össze a mieink és végül mindösszesen tizenkettőig jutottak. Hihetetlen, de az összesített különbség a meccs végén éppen úgy plusz hat volt nálunk (123:117) is, mint a belgáknál (184:178), azonban a pontarány tizennyolc ezreddel (!) a mieinknek kedvezett: 1,051 itt, 1,033 ott.
Ez bizony csak egy hajszálon múlt.
Például, amikor a második játszmában 24:17-es török vezetésnél öt szettlabdát is hárítottak a mieink.
Vagy amikor szombaton 21:24-ről fordítottak a szlovákok ellen, ugyancsak a második játszmában.
De egy hálaimát elrebeghetünk a portugáloknak is, akik a legjobbjuk nélkül is legyőzték a szlovákokat, így az ellenük megszerzett eredményt vittük tovább (75:42) és nem a szlovákokét (76:49).
Még sorolhatnánk a nüánszokat, de erre nincs idő, hiszen még zajlik a cseh–szlovén meccs, ami ugyancsak tartogathat számunkra kellemetlen meglepetéseket. Két szett után 1:1 az állás, és még bármi előfordulhat. Ha a szlovénok győznek, akkor nincs gond, a csehek még csak nem is másodikok lesznek csoportjukban, hanem harmadikak, a spanyoloknál pedig jobbak vagyunk. 3:1-es cseh sikernél viszont a szlovénok, 3:2-nél meg a csehek pontarányát kell számolgatnunk.
A csapat szakmai stábja és az MRSZ vezetése a pálya szélén figyeli az eseményeket, de ott izgult a lányok korábbi trénere, a jelenlegi serdülőkapitány Halász Márta, a junior-válogatottat irányító Jerome Dumas, illetve a keret egyharmadát adó békéscsabaiak edzője, Nagy Attila is. Sőt még a csapat legeredményesebb játékosának, Vecsey Fanni klubjának, a Gödöllő felnőttcsapatának mestere, Grózer György is a lelátón volt.
A harmadik szettet nagyon simán nyerték a szlovénok, és ez végül döntő fontosságú lett. Mert hiába egyenlítettek a házigazdák a negyedikben, a pontarányuk már olyan negatív volt, hogy még 15:0-s döntő szettnél sem lehetett volna jobb a mérlegük.
A lányok – akik ekkor már az öltözőben voltak –, azonban ezt nem tudták. Minden szlovén pontot hangos sikítással ünnepeltek a döntő szettben. Szerencsére egyre többször hallatták a hangjukat és végül a szlovénok meg is nyerték a meccset.
Bár még mindig nem mertük elhinni, de akárhányszor számoltuk át a pontokat, ugyanaz az eredmény jött ki: ott vagyunk az Európa-bajnokságon!
A Jóisten (vagy a sors – felekezeti hovatartozástól függően) most visszaadta azt, amit tavaly elvett a lányoktól.
A G-csoport végeredménye: 1. Törökország 9 pont (9:0), 2. Magyarország 6 (6:3), 3. Portugália 3 (3:7), 4. Szlovákia 0 (1:9)
A csoportmásodikak sorrendje:
válogatott pont szett (csoport) pontarány
Németország 3 4:3 (H-csoport)
Hollandia 3 4:3 (E-csoport)
Magyarország 3 3:3 (G-csoport) 123:117=1,051
Belgium 3 4:4 (A-csoport) 184:178=1,033
Franciaország 3 4:4 (D-csoport) 173:171=1,011
Görögország 2 4:5 (F-csoport)
Lengyelország 2 4:5 (B-csoport)
Spanyolország 2 4:5 (C-csoport)
A poklot és a mennyet is megjárta vasárnap Kőnig Gábor, az ifjúsági válogatott szövetségi edzője.
– Mikor hitte el, hogy megvan a kijutás?
– Még akkor sem éltem bele magam, amikor véget ért a szlovén-meccs, és addig nem ünnepeltem, amíg hivatalosan ki nem került a CEV honlapjára. Pedig a játékosok szülei ott vártak minket a szállodánál, de még akkor sem engedtem el magam. Aztán Szabados István szakágvezető hívott fel, akinek Ludvig Zsolt főtitkár szólt, hogy már az európai szövetség is megerősítette a kijutásunkat.
– De aztán volt nagy ünneplés?
– Mivel a játékosok többségének több száz kilométert kellett még utazniuk hazafelé, igazából gyorsan szétszéledt a csapat. Mire megkaptam a hírt, már csak hárman maradtunk a feleségemmel és Töviskes Ákos masszőrrel. Azért persze ezek után felnyitottunk egy Szilveszterről maradt pezsgőt, de, amikor reggel felébredtem, gyorsan megnéztem a facebook-os posztokat, hogy nem csak egy álom volt-e az egész…
– Nem, nem csak egy álom volt. Viszont ezek után adódik a kérdés: hogyan tovább áprilisig?
– Ez most így egy új helyzet. Az egészen biztos, hogy ismét módosítani kell majd a versenynaptárat, hiszen az Európa-bajnoki szereplés jónéhány klubot érint. Le kell majd ülnünk egyeztetni a szövetségben a további programot, de ez most édes teher. Ez a csapat nagyon megérdemelte ezt az Eb-kijutást. Egyrészt, ahogy tavaly lemaradtak róla, másrészt pedig amennyi munkát most öltek bele. De ennek most beérett a gyümölcse…
Az MRSZ részéről ezúton is szeretnénk gratulálni a kijutáshoz, és megköszönni a lányoknak, a szakmai stábnak és a játékosokat adó klubok munkatársainak az áldozatos munkát, amit az Eb-kvalifikációhoz vezető úton elvégeztek és további sok sikert kívánni az Európa-bajnoki felkészüléshez és szerepléshez.
AZ EB-RE KIJUTÓ MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE:
név poszt klub
Araczki Gyöngyvér center Linamar-Békéscsabai RSE
Bakai Kata center Vasas Óbuda
Berkó Liliána feladó Felsővárosi Fésűs RA
Boskó Ágnes feladó Linamar-Békéscsabai RSE
Kertész Petra liberó Linamar-Békéscsabai RSE
Kiss Anna Laura center Felsővárosi Fésűs RA
Manninger Luca ütő Vasas Óbuda
Orosz Bianka center Felsővárosi Fésűs RA
Szabó Lili ütő Fatum-Nyíregyháza
Sziládi Viktória univerzál Felsővárosi Fésűs RA
Tatár Gréta ütő Linamar-Békéscsabai RSE
Vecsey Fanni ütő Penta Gödöllői RC
Szövetségi edző: Kőnig Gábor
Másodedző: Kleczli Csaba, Rédei Liána
Statisztikus: Hiervarter Ákos
Masszőr: Töviskes Ákos
Csapatvezető: Szabados István