Július 4-én ünnepli 85 születésnapját röplabdázásunk kiemelkedő egyénisége, a XX. század legjobb magyar röplabdázójának választott Európa-bajnoki ezüstérmes, olimpiai hatodik Tatár Mihály.
1937-ben született Kálozon, 15 évesen kezdett el röplabdázni az MTH-ban, később a Bp. Spartacus és a Bp. Honvéd játékosa volt.
Kiváló versenyzői erényei, magas fokú technikai képzettsége és kivételes taktikai érzéke a magyar és a világ röplabdázásának kiemelkedő klasszisainak sorába emelte. Mestere volt a támadójátéknak és a nagy erejű horognyitásoknak. Korszakának talán leggyorsabb kezű játékosa volt az egész világon, kitűnően helyezkedett, nagyszerűen játszott a mezőnyben és remekül tudott feladni is.
1956 és 1973 között 265 alkalommal játszott a válogatottban, szerepelt az 1964-es tokiói olimpián 6. helyezett magyar csapatban, 5 világbajnokságon (1956, 1960, 1962, 1966, 1970) és négy Európa-bajnokságon (1958, 1963, 1967, 1971) szerepelt, amelyek közül kiemelkedett az 1963-as Eb, amelyen tagja volt az ezüstérmes csapatnak. Az 1958-as Európa-bajnokságon a legtechnikásabb játékosnak, az 1962-es világbajnokságon a legjobb támadójátékosnak választották.
Négyszeres magyar bajnok (1964, 1965, 1966, 1967) és ötszörös Magyar Népköztársaság Kupa-győztes (1958, 1965, 1966, 1967, 1968), négyszer volt az év röplabdázója (1964, 1965, 1966, 1971) és a XX. század legjobb magyar férfiröplabdázójának választották.
Játékos pályafutása után edző volt, számos klubnál megfordult, legnagyobb sikereit az Eger női csapatával érte le, amellyel 1997-ben és 1998-ban bajnoki címet, 1997-ben pedig Magyar Kupát nyert. Volt a női és a férfiválogatott szövetségi kapitánya is.
Ülőröplabdásoknál is volt edző, a Halassy Olivér SC-ben, sőt 2001 végén elvállalta a magyar ülőröplabda-válogatott irányítását is.
