– Így készültünk, ez volt a taktika és örülök, hogy tudtam segíteni a játékommal, de ezt az aranyérmet a csapat nyerte meg! Bíztam benne, hogy megszerezzük az első helyet, a szívünket-lelkünket kitettük a pályára, s ennek köszönhető a siker.
– Talán csak feladó és liberó poszton nem szerepeltél a szezon során, nem volt egyszerű dolgod…
– Az idei egy ilyen év volt. Igazából fogadójátékos vagyok, de a kényszer úgy hozta, hogy átlónak is kellett lennem, szerencsére sikerült megoldani a feladatot.
– Mi döntött az utolsó mérkőzésen a Kaposvár javára?
– Ami az előző kettőn is: a lélek, a hit. Látszott, hogy a párharcban 2-0-s Pénzügyőr vezetésnél lemondtak rólunk, ami nem esett jól egyikünknek sem. Már csak azért sem, mert elég nagy múlttal rendelkezik az egyesületünk ahhoz, hogy ilyen hamar leírják. Ezután elhatároztunk, hogy nem foglalkozunk semmivel, megnyerjük a hátralevő meccseket, megcsináltuk, ezért megérdemeljük a bajnoki címet.
– Hogy alakul majd a jövő a kaposvári röplabdasportban?
– Ha a klubvezetésnek marad ez a terve, hogy a fiatalokra kell építeni, és továbbra is megkapjuk a bizalmat, akkor ismét hosszú időre szép sikereket érhetünk el. Úgy gondolom, bizonyítottuk, hogy lehet ránk, fiatalokra számítani. Persze, a rutinos kulcsjátékosainkról sem szeretnék megfeledkezni: Dávid Zoltán és Nagy József vezéregyéniségek voltak ezúttal is. Aminek viszont örülök, hogy szerintem most nemcsak egy-két ember, hanem az egész csapat nyerte meg a döntőt!
– Egy fantasztikus közönség előtt…
– Leírhatatlan az az érzés, az a hangulat, ami az ötödik meccsen körülvett bennünket. A szurkolóink is sokat tettek azért, hogy sikerült nyerni, hisz amikor kiegyenlített a Pénzügyőr, az ötödik játszmában hatalmas pluszt adtak nekünk. Ezúton is köszönöm, köszönjük nekik!