Molcsányi Rita most már Eb-mérkőzésen is bizonyítani akar

Élete első felnőtt röplabda Európa-bajnokságára készül Molcsányi Rita, a Békéscsaba 26 éves liberója, akit a klubhűség mintapéldájának neveznek. A 2018-ban az év legjobb magyar női röplabdázójának választott játékos a válogatott keret egyik legrutinosabb tagjának számít, az Eb-n pedig kulcsszerep hárulhat rá.

Molcsányi Rita már elég korán, 17 éves korában bemutatkozott a felnőtt női röplabda-válogatottban, ezt követően azonban hat éven keresztül nem kapott bizonyítási lehetőséget a legjobbak közt. A hosszú csend akkor tört meg, amikor Jan De Brandt komolyan számolni kezdett vele első kapitányi korszaka alatt. Rita azóta számos válogatott mérkőzésen lépett pályára és szerzett hasznos tapasztalatokat. Tagja volt a 2018-as röplabda Európa-liga Arany-divízióban ezüstérmet szerző csapatnak, a négyes döntőben pedig a legjobb liberónak választották. Klubjával, a Békéscsabával öt bajnoki címet, valamint két-két Magyar Kupát és MEVZA-kupát nyert, tavaly pedig duplázott, hiszen a magyar bajnoki cím mellé a MEVZA-kupa elsőséget is bezsebelte. A legkevésbé sem meglepő tehát, hogy Rita 2018-ban elnyerte az év legjobb magyar női röplabdázója címet. Mivel 2015-ben és 2017-ben nem volt ott az Európa-bajnokságon, most nem szeretné kihagyni a hazai társrendezésű kontinenstornát.

− Itt a legfőbb ideje, hogy végre Eb-mérkőzésen is lássunk játszani.

− Hát ez ténylég jó lenne. Sajnos az előző két Eb előtt térdműtéten estem át, így nem vehettem részt azokon a kontinenstornákon. Az bosszantott leginkább, hogy miután végigjátszottam a selejtezőket, a sérüléseim miatt kénytelen voltam kihagyni mindkét Eb-t. Nagyon vigyázok magamra, a mostanit nem szeretném kihagyni.

− Befértél volna az akkori Eb-csapatokba, ha nem lettél volna sérült?

− Azt gondolom, igen, hiszen a selejtezők során és a felkészülési mérkőzéseken is én voltam az első számú liberó.

− Korán bemutatkoztál a felnőtt válogatottban, de utána hat év kihagyás következett. Mi történt?

− Abban az időszakban nagyon leterhelt voltam, hiszen Békéscsabán nemcsak a felnőtt, hanem a juniorcsapatban is szerepeltem, ráadásul nyáron a junior-válogatottban is pályára kellett lépnem. Mivel nem akartam idő előtt kiégni, úgy döntöttem, hogy egy időre kihagyom a felnőtt válogatottat.

− Több szövetségi kapitányt is közelről láthattál dolgozni, ki volt rád a legnagyobb hatással?

− Nemcsak a szövetségi kapitányoktól, hanem minden egyes edzőtől lehet tanulni valamit. Az a jó az egészben, hogy mindegyiknek más-más a röplabdáról alkotott elképzelése, ezért nagyon örülök annak, hogy több szakemberrel dolgozhattam együtt.

− Minek tudható be, hogy végül Jan De Brandtnál lettél stabil válogatott? 

− Szerencsés egybeesés volt, hogy pont akkorra sikerült feltöltődnöm, amikor Jan lett a kapitány. Ekkor úgy éreztem, van bennem annyi erő, hogy egy hosszú szezont követően nyáron a válogatott rendelkezésére álljak.

− Lékó Lilla és Tóth Fruzsina is ugyanezen a poszton szerepel a válogatottban – milyen a viszony köztetek?

− Teljesen jó. Attól még, hogy hárman vagyunk egy posztra, nincs köztünk semmiféle konfliktus. A helyzet ugyanaz, mint a klubjainkban, ott is meg kell küzdenünk azért, hogy első számú liberók lehessünk.

− Ki ezen a poszton a játékospéldaképed?

− Ahogyan az edzők között sincs példaképem, úgy a játékosok körében sem tudnék csak egyet megnevezni. Rengeteg jó játékossal találkoztam már, és mindegyiknek más az erőssége. Sokat nézem a külföldi bajnokságok mérkőzéseit, és függetlenül attól, hogy ki milyen poszton játszik, próbálok mindenkitől tanulni valamit.

− Kedvenc játékstílusod csak van?

− Az olasz bajnokság áll hozzám a legközelebb, mert ott olyan játékosok játszanak, akik nemzetközileg elismertek, éppen ezért ezt a bajnokságot tartom a legerősebbnek.

− Békéscsabán te vagy a klubhűség mintaképe. Sohasem gondoltál arra, hogy más klubban is kipróbáld magad?

− Több klub is megkeresett már. Végighallgattam az ajánlatukat, elmondták, hogy milyen perspektíváik és céljaik vannak, de mivel Csabán is mindig egyre magasabb célokat tűz ki a vezetőség a csapat elé, és a körülmények is ideálisak, nem láttam indokoltnak, hogy eligazoljak onnan.

− Külföldről is volt már ajánlatod?

− Igen. Akkor is alaposan átgondoltam, hogy a fejlődésem szempontjából mi lenne a legjobb, de arra a következtetésre jutottam, hogy az a legszerencsésebb, ha Békéscsabán maradok.

− Könnyen előfordulhat, hogy egy jó Eb-szereplést követően újabb ajánlatokat fogsz kapni. Mi lesz akkor?    

− Akkor is ugyanúgy mérlegelni fogom, hogy a fejlődésem szempontjából mi lenne a legjobb. Az sem lenne mindegy, hogy milyen csapat ajánlaná fel a szerződést, mert csak olyanhoz érdemes szerződni, amely erős bajnokságban szerepel.

− Túl vagytok az első Európa-liga meccseteken, amelyen Franciaország ellen 3:1-re nyertetek. Hogyan értékeled a teljesítményedet?

− Igazából soha nem vagyok magammal elégedett, meglehetősen maximalista vagyok magammal szemben. Egy-egy mérkőzés után sokat gondolkodom azon, hogy miképpen lehetett volna egy adott játékszituációt másképpen megoldani. Talán soha nem volt még olyan, hogy elégedetten jöjjek le a pályáról, minden egyes alkalommal többet várok magamtól, így volt ez most is.

Márványkövi Ferenc