Fáradt, de győzelemre éhes Sándor Renáta

A héten jelentette be visszavonulását a 83-szoros válogatott Sándor Renáta. A német élvonalbeli röplabdabajnokságban szereplő Stuttgart együttesével idén bajnoki címet szerző huszonnyolc éves ütőjátékos a részben magyar rendezésű augusztusi Európa-bajnokság után fejezi be ténylegesen játékos-pályafutását, addig viszont még a válogatott rendelkezésére áll.

Az Eb-n még láthatjuk Sándor Renátát

− Végleges a döntésed?

− Igen. Már egy ideje érlelődött bennem, hogy visszavonulok. Végül úgy határoztam, nem folytatom tovább, de az Európa-ligában és az Európa-bajnokságon játszani fogok, egyiket sem szeretném kihagyni.

− Mi lesz, ha összejön egy jó Eb-szereplés? Akkor is visszavonulsz?

− Igen, bárhogy is alakul az Eb, azt követően befejezem a játékot. Mentálisan és fizikailag már most nagyon fáradtnak érzem magam. Hosszú bajnoki idényen vagyok túl, ráadásul most következik a nyári felkészülés az Eb-re, azt követően már biztos, hogy nem vállalok több szerepet.

− Hét évet töltöttél külföldön profi játékosként. Miért döntöttél így? 

− Mindenképp váltani szerettem volna. Amikor még Magyarországon játszottam, a női bajnokság színvonala nem volt annyira jó, mint most. Arra vágytam, hogy erősebb bajnokságban szerepeljek, és az osztrák liga ilyen volt. Ott lehetőségem volt tovább fejlődni, és utána könnyebben tudtam Németországba szerződni. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a Bundesligába igazoltam, mert mind játékban, mind mentálisan nagyon sokat léptem előre.

− Mit adott még neked a hét évi külföldi profiskodás?

− Amikor Németországba szerződtem, akkor láttam igazán, hogy mentalitásban és hozzáállásban ég és föld a különbség a német és a magyar bajnokság között. A Bundesligában rendkívül pozitívan és optimistán állnak hozzá a röplabdához és a játékosokhoz is, inkább dicsérik és bátorítják az embert. Itthon viszont a negatívumok kerülnek előtérbe. Az is nagyon hasznos volt a kinti időszak alatt, hogy a hazai csapatoknál jóval erősebbek ellen játszhattam hétről-hétre, és még a Bajnokok Ligájában is több alkalommal pályára léptem.

Lesz-e alkalma az Eb-n Brandtnak és Sándor Renátának együtt örülni?
Fotó: index.hu

− Az utóbbi években azért – ahogyan ezt Jan De Brandt több alkalommal is hangsúlyozta – csökkent a különbség a hazai és az erősebb külföldi bajnokságok között.

− Abszolút egyetértek. Ez egyrészt annak tudható be, hogy a rendszeres továbbképzések révén a magyar edzők szakmailag sokat fejlődtek, ezáltal sikerült valamelyest felzárkózni Európa élvonala mögé. Másrészt itthon stabilizálódott a sportág pénzügyi háttere, ennek következtében a hazai klubok sokkal magasabb játéktudású külföldi játékosokat tudnak igazolni, mint korábban, így nagymértékben növekedett a bajnokság színvonala.

− Németországban hogyan vélekednek a magyar röplabdáról? 

− Úgy vélik, hogy Magyarország is felkerült Európa röplabda-térképére. Azt is látják, hogy egyre több a tehetséges magyar játékos, így fordulhatott elő, hogy Nagy Eszter és Szakmáry Gréti is Németországba szerződött. Az is nagyon jót tett a magyar röplabda megítélésnek, hogy részt vettünk a legutóbbi két Eb-n, és most következik sorozatban a harmadik is. Persze én is sokat mesélek kint a hazai viszonyokról, természetesen csak pozitív dolgokat.

− Ha már szóba hoztad a válogatottat, beszéljünk egy kicsit a sok fiatal tehetségről, akik ott vannak a keretben. Az ő szerepüket hogyan látod? 

− Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fognak szerepelni a válogatott mérkőzéseken. Személy szerint nagyon örülök annak, hogy egyre több fiatalt próbálunk a csapatba beépíteni. Az Eb erre most a lehető legjobb alkalom, igazi próbatétel lesz számukra ilyen magas szinten szerepelni. Egyszer pedig eljön az idő, amikor ők válnak rutinos játékosokká, és nekik kell a terheket cipelni.

− Miért hagytad ki a belgák elleni felkészülési meccseket?

− Hosszú bajnoki idényen vagyok túl, és eléggé elfáradtam. Gréti és én május 11-én még német bajnoki döntőt játszottunk egymás ellen, az már az ötödik párharc volt, így a bajnokság végére kimerültünk. A kapitány ezért döntött úgy, hogy csak május 17-én, Nyíregyházán csatlakozzunk a válogatott kerethez, hiszen nem a belga, hanem a jövő hétvégi Franciaország elleni Európa-liga mérkőzés a fontos. Ezt támasztja alá, hogy a belgák elleni két meccsen inkább a fiatalokat tesztelte a kapitány, hiszen tudnia kell, mire is lesznek képesek tétmérkőzésen.

− 2015-ben pályára léptél az Európa-bajnokságon. Mi a különbség az akkori, és a mostani válogatott között?

− Az akkori csapat talán kicsit erősebb volt a mostaninál, Horváth Dóra és Liliom Rita a hátán cipelte a válogatottat, nem is beszélve Dobi Edináról – ők mindannyian kiemelkedő tudású játékosok voltak. Most Grétával együtt én is próbálok felnőni a feladathoz, azonban nem lesz könnyű Edináékat pótolni. Mégis úgy érzem, hogy a mostani válogatottnak is megvannak az erősségei: ütőerőben nagyon jók vagyunk. Ugyanakkor a keretben sok a hazai bajnokságban szereplő játékos, kérdés, hogy ők bírják-e az elképesztően gyors tempót, amelyhez a külföldi topligák játékosai már hozzászoktak. Hihetetlenül felgyorsult a játék, de remélem, hogy felnövünk a feladathoz, és tartani tudjuk az ellenfelekkel a lépést.

− Nyakunkon az első Európa-liga mérkőzés. Milyen eredményre számítsanak a szurkolók Franciaország ellen?

− Nehéz megmondani. Egyrészt azért, mert nem nagyon ismerem az ellenfelet, másfelől pedig nem lehet tudni, hogy a franciák vajon a legerősebb csapatukkal érkeznek, vagy inkább a fiataljaikat fogják szerepeltetni. Csak most fogok csatlakozni a kerethez, ezért még nem látom, hogy milyen formában vannak a többiek. Ennek ellenére küzdeni fogunk és a győzelemért lépünk pályára.

− Milyen célokkal vágtok neki a soron következő Európa-liga mérkőzéseknek?

− Bár nem ismerem a kapitány elképzeléseit, én azt szeretném, ha a csapat a csoport élén végezne, de szerintem a többiek is ugyanígy vannak ezzel. Persze nem tragédia, ha mégsem így történik, mert az a legfontosabb, hogy a különböző játékelemeket be tudjuk gyakorolni, és az Eb-re összeálljon a csapat.

Márványkövi Ferenc