A fiataloknak extramotiváció az ifjúsági olimpiai negyedik hely

Már csak két hét van hátra a strandröplabda országos bajnokság első fordulójának rajtjáig. Ennek kapcsán indítottunk heti rendszerességgel sorozatot, amelyben különböző szakemberek értékelik az előző évet és elemzik a szakág jelenlegi helyzetét és jövőjét.

 

Gubik János után, sorozatunk második részében Buday Balázst, a Strand- és Hóröplabda Bizottság tagját, a bajnoki címvédő Hajós Artúr, Stréli Bence páros edzőjét, a férfiak szövetségi kapitányát kérdeztük a szakággal kapcsolatban.

– Tavaly olyan komoly nemzetközi eredményeket ért el Hajós Artúr és Stréli Bence, amiről eddig csak álmodozhattunk a honi strandröplabdázásban. A felnőtt bajnoki cím mellett kilencedik hely az U19-es világbajnokságon, és már az is nagy szó volt, hogy indulhattak az ifjúsági olimpián, de ott ráadásul egészen az elődöntőig meneteltek.

– Valóban, számunkra eddig álom volt, hogy nagy világversenyen a legjobb négy közé jusson egy magyar páros. Amikor két éve, Siófokon az olimpiai selejtezőben elindultunk, 5-10 százalék esélyt láttam arra, hogy egyáltalán eljussunk az ifjúsági olimpiára, hiszen már az első körben is nálunk sokkal jobban jegyzett párosokkal kerültünk össze. Tavaly aztán már nemzetközi versenyeken is indultak a fiúk egész télen, hogy a mérkőzésszámuk és a tapasztalatuk meglegyen. A második selejtező körben is rajtunk volt Isten áldó keze, hisz minden úgy alakult, ahogy nekünk a legjobb volt (akár az ellenfelekkel való edzések, vagy a meccsek sorrendje), aminek köszönhetően legyőztük az Eb-bronzérmes francia és a vb-ezüstérmes német válogatottat! Ennek a történetnek a megkoronázása volt a Buenos Aires-i negyedik hely. Örök élmény marad mind a srácoknak, mind nekem, hisz kevés esemény van, ahol 3000 néző előtt játszhatsz nemzetközi versenyen. Azt azonban szeretném kihangsúlyozni, hogy itt most egy négyfős magról van szó, Artúr és Bence mellett Benkő Balázs és Oláh Botond is kellett ezekhez az eredményekhez, hiszen ők négyen együtt készültek és húzták egymást egyre feljebb.

– Ha már ők is szóba kerültek, az ifjúsági olimpia után változott a duók felállása, hiszen idén Hajós Artúr már Benkő Balázzsal, Stréli Bence pedig Oláh Botonddal indul egy párban.

– Mind a négy srácban komoly potenciál van. Én mondjuk egy évet vártam volna ezzel a váltással, de ők úgy döntöttek, hogy most ebben a felállásban is kipróbálják magukat. Az egyik tavaszi, ázsiai World Tour-versenyen Artúr és Balázs már így jutott el a selejtezőből egészen az ötödik helyig, amely ugyancsak történelmi eredménynek számít. De még nagyon sokat kell dolgozni, sok külföldi edzőtáborban kell részt venni, sok nemzetközi versenyen kell elindulni, hogy tényleg odaérjünk a világ élmezőnyébe. Ezek az ingerek létfontosságúak lesznek, melynek kivitelezéséhez mindenképp támogatók bevonására is szükség lesz, hogy a srácok fejlődése töretlen lehessen.

– Ez a két páros képviseli majd színeinket a június végi Kontinentális Kupában is, amely egyben olimpiai selejtező. A mieink Belgiummal, Szlovákiával és a házigazda Grúziával kerültek egy csoportba. Hogy látja az esélyeket?

– Azt szögezzük le, hogy az olimpiára való kijutásra most nincs esélyünk, hiszen ebből a sorozatból mindössze egy ország szerez majd kvótát. De egy jó lehetőség a tapasztalatszerzésre, négy év múlva pedig ez nagyon sokat számíthat, hiszen ez egy nagyon fiatal csapat, hárman közülük éppen most érettségiznek. Ettől függetlenül egyértelműen ez a torna élvez most prioritást, még az U21-es világbajnoki indulásról is lemondtak a fiúk. Ami az ellenfeleket illeti, a belgák egyértelműen kiemelkednek a csoportból, vélhetően a világranglista alapján is kijutnak az olimpiára, de mindent megtesznek majd, hogy az ország kvóta is az övék legyen. Szlovákia felnőtt csapatait is láttuk a felnőtt MEVZA-versenyeken, természetesen a mi utánpótlás korú csapatainknak nagy fegyvertény lenne a legyőzésük. Ami pedig a grúzokat illeti, egy ex-szovjet ország versenyzőit nem lehet leírni, bármire képesek lehetnek, ezt a malajziai versenyen megtapasztalhatták a srácok. Ettől függetlenül mindent megteszünk a pályán, ha lesz keresnivalónk, élni fogunk a lehetőséggel és megszerezzük az első két hely valamelyikét, amely továbbjutást érne a következő körbe.

– És hogy látja az utánpótlás helyzetét? Az köztudomású, hogy sokkal kevesebb fiú van a sportágban, mint amennyi lány. Lendített ezen valamit például az ifjúsági olimpián elért negyedik hely?

– Azért akkora visszhangja sajnos nem volt, hogy azt követően sorok kígyóztak volna azért, hogy strandröplabdázónak álljanak. Viszont azok számára, akik már benne voltak a sportágban, nagyon komoly extramotivációt jelentett. A fiúk meccsei alatt nálunk például igazi szurkolási láz tört ki, és a gyerekek azt számolgatták, hogy ők beférnek-e a következő ifjúsági olimpia korosztályába, mert mindenki ki akar jutni. Ami a létszámot illeti, valóban a fiúk vannak kevesebben, de ez a teremszakágban is így van. Teljesen egyetértek Gubik Jánossal abban, hogy nekünk saját játékosbázist kell kialakítani, és nem a teremröplabdázókra támaszkodni. Dolgozunk is ezen, de azt ne várja senki, hogy elküldjük azokat, akik teremröplabdázóként jelentkeznek hozzánk. A sportág komoly nagyhatalmainál, mint például Olaszország vagy Ausztria, kifejezetten jó az együttműködés a két szakág között, és náluk teljesen összehangolják a versenynaptárt, ha kell előbbre is hozzák a bajnokságok befejezését. Ha erre valamiért nincs mód egy-egy évben, akkor is áprilisban már a szabadban edzenek szervezetten a gyerekekkel – teremcsapatokról beszélünk –, majd az országos döntő előtt röviddel újra visszamennek a terembe. Ott a szülők és a gyerekek maguk döntik el, hogy terem-, vagy strandröplabda-versenyen indulnak az adott hétvégén, nincs presszió sem egyik, sem másik irányában.

– Az Ön klubjának, a Strandröplabdázásért SE-nek a játékosai is játszanak teremben?

– Én ezt a mintát követem, és strandröplabda egyesület vezetőjeként nem tiltom a teremröplabdázást a saját versenyzőimnek. Az élversenyző fiúk is kipróbálták ebben az évben, annak ellenére, hogy homokról azért jóval kockázatosabb átállni, mint fordítva, hisz mind az elrugaszkodás előtti kitámasztásnál, mind a leérkezésnél jóval komolyabb erők ébrednek a test különböző pontjain, pláne, ha 100 cm körüli súlypontemelkedésekről beszélünk. Nem szabad megfosztanunk a gyerekeket a sokoldalú tapasztalatszerzés lehetőségétől, attól, hogy különböző közegben is ingerek érjék őket (fizikailag, mentálisan), hisz ettől csak többek-jobbak lesznek, a gyerekek kell, hogy a középpontban legyenek, hisz róluk szól az egész! Mindettől függetlenül én optimistán látom a jövőt, és bízom bene, hogy a következő években sok tehetség bukkan majd fel a homokon. Azonban az is biztos, hogy az előre lépéshez szükség lesz fedett pályákra, hogy fogadni és minőségileg tudja kiszolgálni a strandröplabdázni vágyó gyerekeket.