Bár Jánossy Bálint, Kunert Mátyás és Vocskó Máté decemberben kiesett a MAFC-cal, a Magyar Kupa negyeddöntőjében, most mégis a szombati bronzcsatára készülnek. A három játékos ugyanis december végén Kecskemétre igazolt, amely ugyancsak a Pénzügyőrrel csapott össze az elődöntőben.
Különösen Vocskó Máté átigazolása volt bombameglepetés, hiszen a Vocskó név gyakorlatilag összeforrt a MAFC-cal: ő 23 évig volt a klub játékosa, édesapja, Vocskó György pedig 35 évig a klub edzője.
– Kezdjük azzal, hogy hogyan érzed magad Kecskeméten, illetve mit vársz majd a szombati bronzmeccstől?
– Mindenekelőtt gratulálok a döntőbe jutó Pénzügyőr csapatának, akik Mondi József és Weczera Csaba vezérletével átvették a legeredményesebb „pesti bázis” címet. Nekik ez óriási siker, de egy szisztematikus munka eredménye, miután több éve építkeznek. Ennek ellenére csalódottak vagyunk, hogy nem jutottunk döntőbe, hiszen ha kevesebb is, de volt esélyünk rá. A Kaposvár csapata ellen nem lesz könnyű dolgunk, szerencsére minden feltétel adott a sikerhez. Jókat edzünk, többségében fiatalabb társakkal alkotunk most egy új közösséget. Kecskemét szuper hely, nagyon szeretik ott a röpit. Mindemellett hiányoznak a MAFC-os csapattársaim, nagyon sajnálom a helyzetet, hiszen ők is remek játékosok.
– Ha már szóba hoztad a MAFC-ot, elmondanád, hogy mi történt, hogy végül, többedmagaddal szezon közben eligazoltatok a HÉP-KRC csapatába?
– Ez egy tarthatatlan állapot végeredménye volt. Nagyon fontos kiemelni azt is, hogy döntésem nem köthető az eredménytelenséghez, hiszen voltam már tizenharmadik helyezéssel is boldog MAFC-os.
– Pedig komolyabb reményekkel vágtatok neki az idei bajnokságnak.
– A tavalyi évzárónkon döntöttünk úgy a csapattal összhangban, hogy idén merészebb célokat tűzünk ki. Ez a keret összeállítása során is észrevehető volt, hiszen régen nem volt ennyi érkező a MAFC csapatába. Persze minden játékosnál lehet jobb, mégis úgy éreztük, van a csapatban potenciál.
– De ha nem az eredménytelenség, akkor miért távoztatok?
– Döntésünkhöz az edzőnkkel való ellentét vezetett, miután többszöri egyeztetési kísérlet után sem tudtunk konszenzusra jutni. Sajnos már október elején felmerültek a problémák, de ezekbe nem szeretnék most belemenni. Mivel nem voltunk professzionális csapat, számomra az öröm volt az elsődleges cél, ez pedig eltűnt.
– Ennyire kibékíthetetlen volt az ellentét?
– Lényegében igen. Édesapám 35 évet töltött a MAFC edzői székében, azon felül, hogy a BME testnevelő tanára volt. Igazi pedagógus, remek ember. Amit neki sikerült felépíteni – alacsony költségvetéssel többszörös bajnoki és kupa bronzérmes a csapat –, ritka kincs. Jelenleg le van ő is döbbenve, hogy meg kellett lépnünk ezt, de belátja ő is, hogy tarthatatlanná vált ez az állapot.
– Muszáj megkérdeznem, milyen állapot?
– Erre a tömör válaszom az, hogy nem tudtunk közös értékrend alapján csapatot építeni. Volt edzőnktől nemrég egy sokatmondó, élcelődő hozzászólást kaptunk az egyik facebook-csoportban, hogy miután a KRC-vel sem sikerült döntőbe jutnunk, igazolunk a Szolnokba, de ahogy eddig sem tettük, továbbra sem fogunk erre a szintre süllyedve kommunikálni.
– És akkor hogyan tovább? Maradtok a KRC kötelékében jövő szezonban is?
– Hányattatott év volt ez sokunk számára, nem lenne érdemes ezen gondolkodni, terveket szövögetni még. Én örökre MAFC-os maradok, hogy igazolásomban ez meg fog e mutatkozni, jó kérdés. Egyelőre megnyugvást szeretnék, nem facebook-üzengetést…
